Sok önkéntes, fiatalos lendület és „művészi” meglepetés – ezek voltak a 2025. augusztus 22. és 24. között megrendezett Fehér megyei esemény főbb jellemzői.

A lapádiaknak már második alkalommal sikerült önerőből, bármiféle támogatás és szponzorok nélkül megszervezniük a háromnapos eseményt, ami mindenképp figyelemreméltó teljesítmény a szórványban. „Önkéntességi alapon, kalákában szerveztük ismét a községnapot, és épp ez a lényeg, hogy az egész falu szervezte” – nyilatkozta a szervezők nevében Kiss Csongor koordinátor, aki az összefogás fontosságát hangsúlyozta.

A rendezvény fő színtere idén is az Ethnika Kulturális és Szabadidőközpont volt, amelynek csodálatos csűrjében a néptáncelőadások, művészeti kiállítás és koncert, a műfüves futballpályáján a focimeccsek, a tágas pázsitos udvarán pedig a gulyásfőző verseny és a parasztolimpia zajlott.

A sport és a hagyomány jól megfért egymás mellett

A rendezvény pénteken délután startolt el a szekeres és biciklis felvonulással, utóbbiba főként a gyerekek kapcsolódtak be, mintegy negyvenen. Az elöl haladó, feldíszített szekereken népviseletbe öltözött fiatalok muzsikáltak és énekeltek, így vonultak végig a falu minden utcáján. Végül az Ethnika-parkban kötöttek ki, ahol beerpong- és dartsversenyt tartottak. A nap a szórványkollégium udvarán található kiscsűrben, rajzfilmvetítéssel ért véget.

Szombaton a focibajnokság szinte teljesen kitöltötte az egész napot, ami nem meglepő, hiszen Magyarlapádon nagyon kedvelt ez a sportág. Idén összesen nem kevesebb, mint tíz csapat nevezett be a 14 év alatti és fölötti kategóriákban. Egyidőben kézműves foglalkozásokat tartottak a gyerekeknek, ezt vasárnap is megismételték. Gyurmázás, fafestés, népi motívumok rajzolása és festése, valamint muffinsütés kötötte le az aprónép figyelmét. Újdonság volt a könyvsarok felállítása a rendezvénycsűrben: az olvasás népszerűsítése érdekében szabadon lehetett elvinni és hozni vagy csak egyszerűen kölcsönvenni könyveket. Este az egyik nagy kedvenc, a nagyenyedi Smici Rock Band koncertje teremtett fergeteges hangulatot.

Vasárnap ünnepi istentiszteletet tartottak a református templomban, ezt követően kezdődött a gulyásfőzőverseny, amelyre hét csapat nevezett be.

Megszervezték a híres magyarlapádi borok mustráját is, amelyen hat fajta bort lehetet kóstolni és megszavazni.

Nagy érdeklődésnek örvendett a párhuzamosan zajló parasztolimpia is, amely különféle mókás ügyességi és erőnléti versenyszámokat tartalmazott, úgymint gyerektalicskázást, szánkahúzó versenyt a fűben, traktorkerék-gurítást, szalmabála-görgetést vagy célbadobást kötélkarikával és teniszlabdával. Emellett, versenyen kívül, lehetett gólyalábazni, lécen sétálni vagy fahalakat horgászi vékony kötéllel egy lavórból.

A népzenéjéről híres Magyarlapád falunapi programjában természetesen kiemelt szerep jutott a néptáncbemutatóknak, amelyeket a hatalmas rendezvénysátorban tartottak. Felléptek a Magyarlapádi Hagyományőrző Néptáncegyüttes gyermekcsoportjai (kísért az Eszteke és a Csegely Zenekar), a magyarlapádi református asszonykórus, a Miriszló Gyöngye Néptánccsoport, a Szászcsávási Cigányzenekar, kiegészülve Kovács Norbert „Cimbi”-vel és barátaival. A kiemelt produkció a negyvenéves Pirospántlikás zenekar és a Rapó Néptáncegyüttes fellépése volt. A műsort és egyben a falunapi programot egy úgynevezett ének-imádsággal, a régi székely himnusszal zárták.

Zsoltárok a népművészet hangján

A községnap talán legnagyobb meglepetése Borbándi Erika helyi református lelkipásztor képzőművészeti kiállítása volt, amelyet ajándékba készített a negyvenéves Pirospántlikásnak.

„Annyi mindent kaptunk a zenekartól, amióta Lapádon szolgálunk: a férjem (Borbándi András magyarlapádi református lelkipásztor – szerk. megj.) hegedül, a lányom, Zsuzsi, gyönyörűen énekel, a fiaim táncolnak. Szóval úgy gondoltam, valami szép ajándékkal szeretném mindezt viszonozni. Kezdetben a húgomat, Bantta Annamáriát kértem fel, hogy készítsen egy szép alkotást, hiszen ő a Marosvásárhelyi Művészeti Főgimnázium tanára, és Lapádon már volt pár évvel ezelőtt Etno-Art tábora és kiállítása. De végül úgy alakult, hogy én nekifogtam alkotni” – mesélte a Maszolnak Borbándi Erika.

A magyarlapádi lelkésznő számára a népművészet régóta igazi ihletforrást jelentett, de az élet úgy hozta, hogy csak most kezdett el alkotni. A községnapon kiállított munkái érdekes technikával, satírozással készültek, amelyekhez népi fafaragások szolgáltatták az alapot. Az életfák, tulipánok, szarvasok, madarak és más ősi magyar minták különböző színekben tündökölnek, amelyek kiemelik a motívumok kecsességét és szimbolikáját.

Az elkészült alkotásoknak a Zsoltárokból választott címet a tiszteletes asszony, aki elcsodálkozott azon, hogy mindenik témájára vagy mintájára talált egy-egy odaillő idézetet. A „népművészet hangján megszólaltatott zsoltárok”, ahogyan Borbándi Erika nevezi műveit, csodálatos esztétikai élményt nyújtanak, a távoli magyar mondavilágba röpítik a szemlélőt, miközben a hit segítségével magyaráznak el egy-egy alapvető emberi életérzést.