A háziorvosi hálózat gondjairól és az esetleges megoldásokról beszélgetett pénteken Kelemen Hunor, az RMDSZ elnökjelöltje Kolozs megyei háziorvosokkal. A beszélgetésen László Attila, a szenátus egészségügyi bizottságának elnöke szomorú adatokat közölt: jelen pillanatban 1200 körzetben nincs családorvos az országban. A hárizorvosok szerint rengeteg a papírmunka és nincs presztízse a szakterületnek, többek között ezek a fő gondok. Hogy megfelelően tudjanak dolgozni, elengedhetetlen egy jól működő informatikai rendszer, emelték ki az orvosok.

Kolozs megyei magyar családorvosokkal beszélgetett Kelemen Hunor, az RMDSZ államfőjelöltje, Cseke Attila szenátorjelölt, László Attila, a szenátus egészségügyi bizottságának elnöke és dr. Bodizs György, a Kolozsvári Rehabilitációs Kórház orvos-igazgatója. Kelemen elmondta, a beszélgetés célja, hogy fény derüljön a családorvosi hálózat gondjaira, illetve javaslatokat is várt a meghívottaktól, hogy mit tehetne a politika annak érdekében, hogy működőképesebb legyen a rendszer. 

László Attila szomorú adatokat közölt: jelen pillanatban 1200 körzetben nincs családorvos az országban, a legalacsonyabb a háziorvosok átlagéletkora Kovászna megyében: 56 év, a legidősebbek a Gorj megyeiek, akik a 64 évet túllépték átlagban. Ha ezt a statisztikát nézzük, akkor a 11-12 ezer családorvosnak több mint a fele az elkövetkezendő 10 évben nyugdíjba vonul. Emellett egyre inkább csökken a kórházi betegeknek a száma, és ez a családorvosokon csapódik le. Ugyanakkor az is egy fontos tényező, hogy a fiataloknak nem prioritás az, hogy családorvossá váljanak, ezen azonban dolgozni kell, meg kell erősíteni a rendszert szakmai szempontból. 

Cseke Attila szerint ez a probléma kétszintes: egyrészt az állam hozzállásán múlik, mivel úgy tűnik, hogy a román politikai rendszer mindent központosítani akar a városokba, elhanyagolja a falvakat, és így megy ez a háziorvosi rendszerben is. Másrészt pedig az Egészségügyi Minisztériumnak nem volt semmilyen stratégiai elemzése arra vonatkozóan, hogy milyen orvosokra lenne szükség, mert ha felmérnék, hogy több családorvos kell, akkor értelemszerűen több rezidensképzést is indítani kéne ezen a területen belül. 

Átadták a szót a teremben lévő hat családorvosnak, akik el is kezdték egymás után felvetni a problémákat. Fehér Kardos Gabriella Kolozsváron rendel, és szerinte az elsődleges probléma az, hogy a családorvoslás nincs megbecsülve. Nem tudják csábítóvá tenni a fiatalok számára ezt a területet, mert rengeteg a papírmunka, ami éppen attól veszi el az időt és az energiát, ami a hivatásuk, az orvoslástól. Tóth Emőke szintén Kolozsváron háziorvos, és felhozta azt a problémát, miszerint a fiataloknak talán azért sem tetszik ez a szakma, mert egyedülléttel jár, nincsenek közösségben, nem tartoznak sehova, nincs kolléga, akitől kérdezni lehet. Te kell légy a saját kabineted menedzsere, amire az egyetemi képzés alatt még véletlenül sem készítenek fel. 

Elhangzott az is, hogy a háziorvosok úgy érzik, a szakorvosok lenézik őket, mert van egy olyan sztereotípia, hogy aki lecsúszik a szakorvoslásról, annak nincs más mit tenni, elmegy háziorvosnak. Azaz vissza kellene hozni a presztízsét ennek a területnek. Szükségük lenne jól működő, átlátható informatikai rendszerre, mert az felezné a problémákat. Fontos lenne, hogy minél kevesebb papírmunka legyen és olyan digitálisan is hozzáférhető rendszer, hogy amit ők feljegyeznek, utána megnézhessék szakorvosok vagy éppen a gyógyszerészek is. Felmerült a bérezés kérdése is, hiszen a legtöbb esetben mindennap meghaladják a megadott konzultációk számát, azaz pluszba dolgoznak, pluszpénz nélkül. Ahhoz, hogy egy fiatal orvoshallgatónak izgalmas és kecsegtető legyen ez az állás, ahol könyvelő, menedzser és informatikus is kell legyen az orvosi tevékenység mellett, muszáj a megbecsülést érezze anyagi szinten is. 

Kiss Andrea, aki Tordatúron családorvos, elmondta: számára nem negatívum az, hogy egyedül van, sőt kifejezetten attraktív, mert kihívásokkal teli, és nem kell folyton valamilyen fentebbről jövő jóváhagyásra várni. Szerinte szükség lenne egy olyan alkalmazásra, ahol megtalálhatóak a páciensek személyes adatai, amit saját maguk tölthetnek fel, mindenféle kórelőzménnyel és recepttel együtt. Legalább ott, ahol lehet, legyen nagyobb autonómiája a betegeknek, mert ezzel is könnyítenék a munkát. Példaként említette, hogy kezdetben teljes káosz és rémálom volt, hogy a Covid-oltásokra csak online lehetett feliratkozni, de később lecsillapodtak a kedélyek, és mindenki megkérte a fiatalabb rokonát, szomszédját, hogy segítsen rajta. Ugyanakkor Kiss hozzátette, hogy a döntéshozók kell változtassanak, hogy a rendszerek átláthatóak és átjárhatóak legyenek, például a háziorvosi rendelők és a szakorvosok között.

Egy vidéken dolgozó háziorvos szintén alapfeltételnek tartana, egy jól működő elektronikus rendszert. Másik nagy kívánsága az lenne, hogy elmehessen szabadságra. Ezt csak akkor teheti meg, ha talál valakit aki helyettesíti, de „mindenki a saját rendelőjében teper”. Ehhez Kardos Gabriella hozzátette, hogy még betegszabadság esetén is helyettesítőt kell intézzenek. Nem normális, hogy egy esetleges baleset esetén a háziorvos a hordágyról is telefonál, hogy ki tudja helyette átvenni a terepet, mutatott rá.

Tóth Emőke hasznosnak tartana egy adatbázist, amely különböző magyar szakorvosok neveit, specializációját és elérhetőségét tartalmazza, mert sok magyar ajkú páciensnek okoz gondot a román szaknyelv megértése, ezért magyarul beszélő orvossal szeretné kezeltetni magát. Ezt az ötletet a többi családorvos is helyeselte, László Attila elmondása szerint ugyanakkor már létezik egy ilyen adatbázis.  Szó esett továbbá az ügyeleti központokról is – amelyeknek László Attila szerint meglenne a létjogosultságuk, ha fel lennének kellőképpen szerelve –, de beszéltek a „gyatra” rezidensképzésről és az egyetemi kórházakról is.

Cseke Attila úgy véli, hogy az állam nem bízik meg a családorvosokban, ezért van annyi bürokratikus követelmény, ezért kell rengeteg papírt tologatni. Ezáltal pedig pont azoktól a betegektől veszik el az időt, akikről ennek az egész rendszernek szólnia kellene. 

Kelemen Hunor elmondása alapján, amióta ő a politikai életben tevékenykedik, kevés olyan egészségügyi minisztert látott, akit úgy igazán érdekeltek volna a betegek. Összegzésként hozzátette: „Annyi probléma merült fel, hogy szinte nem is tudjuk, hogyan kell megközelíteni, hogy a jövőben valamiféle változás legyen. Viszont ami itt is elhangzott, az az informatikai rendszer, kevesebb bürokrácia, mert akkor több időd van orvosnak lenni. Szükség van bizalomra a rendszer részéről, és kérdés, hogy érdemes-e visszatérni oda, hogy külön költségvetés legyen az egészségügyre, és ne az országos költségvetésbe keveredjen. Emellett a rezidensképzést is fontos témakörnek tartom.”