Csökkenőfélben a tejtermelés Hargita megyében, derült ki a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság nemrég közzétett jelentéséből. Az adatok szerint a visszaesés az elmúlt két évben különösen a szarvasmarha-ágazatot érintette.

A közzétett adatok szerint a tehéntej-termelés 2023-ban még 1 891 102 hektoliter volt, 2024-ben 1 870 507 hektoliterre, 2025-ben pedig 1 855 499 hektoliterre mérséklődött. Ez két év alatt több mint 35 ezer hektoliteres visszaesést jelent. A csökkenés hátterében több tényező áll. A gazdák számára egyre nagyobb gondot jelent az alacsony és ingadozó felvásárlási ár, a munkaerőhiány, a növekvő költségek, valamint a szigorodó előírásoknak való megfelelés. Emiatt egyre többen döntenek úgy, hogy felhagynak a tejtermeléssel, vagy húshasznú szarvasmarha-fajták tartására állnak át. A tejhasznú tehénállomány zsugorodása szintén ezt a folyamatot tükrözi. A fejésben lévő, átlagos tehénlétszám 2023-ban 51 826 volt, 2024-ben 51 274-re csökkent, 2025-ben pedig már csak 50 791-et tett ki.

A juhtej-termelés ezzel szemben növekedést mutatott. 2023-ban 110 744 hektoliter juhtejet termeltek, 2024-ben 126 503 hektolitert, 2025-ben pedig 132 097 hektolitert. Ez összhangban van a juhállomány bővülésével és az ágazat erősödésével.

A kecsketej-termelés kisebb ingadozások mellett stabilnak mondható: 2023-ban 35 213 hektoliter, 2024-ben 39 187 hektoliter, 2025-ben pedig 38 606 hektoliter volt a termelés. A fejésben lévő kecskeállomány ugyanakkor lényegében változatlan maradt.

A Hargita megyei tejtermelés visszaesése kapcsán Becze István, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének (SZGE) elnöke érdeklődésünkre kifejtette: a válságot azok a gazdaságok élhetik túl, amelyek hosszú távon gondolkodnak, és a termelés mellett a feldolgozásban, valamint az összefogásban is érdekeltek. Mint rámutatott, az elmúlt évek tapasztalatai ismét igazolták, hogy a kiszolgáltatottság csökkentésének egyik legfontosabb eszköze a helyi összefogás és az integráció.

Ebben a helyzetben a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete több irányból próbál segítséget nyújtani. Egyrészt támogatják a kisfeldolgozókat, képzésekkel segítik őket, másrészt marketinggel és tudatos kommunikációval ösztönzik azokat a vállalkozásokat, amelyek helyi alapanyagból készítenek tejtermékeket. Megemlítette azokat a szövetkezeti modelleket, ahol a feldolgozó a gazdák tulajdonában van, így a termelők érdekei jobban érvényesülnek. Az ilyen rendszerek ellenállóbbak lehetnek a piaci megrázkódtatásokkal szemben.

Becze szerint a fogyasztóknak is komoly felelősségük van: a helyi termékek választása rövid távon talán nem a legolcsóbb, de hosszabb távon ez biztosítja a vidéki közösségek és a tejtermelés jövőjét. Mint fogalmazott, lehet, hogy rövid távon nem mindig ez a legolcsóbb megoldás, hosszabb távon azonban a helyi feldolgozók megerősítése biztosíthatja a vidéki közösségek fennmaradását és a tejtermelés jövőjét.

Mint ismert Európa-szerte súlyos válság alakult ki a tejágazatban, amely már a romániai és székelyföldi gazdákat is elérte. A szakemberek szerint a probléma fő oka az európai túltermelés: az uniós tejkibocsátás nőtt, miközben a fogyasztás és az export csökkent. A nyugat-európai országok felesleges tejtermékei nagy mennyiségben jelennek meg Kelet-Európában, lenyomva az árakat. A válságot pedig tovább súlyosbítja a kínai kereslet visszaesése, az export nehézségei és az olcsó importtejtermékek térnyerése.

A szakértők úgy látják, hogy a kizárólag nyerstej-eladásra épülő gazdaságok életképtelenek maradhatnak, a túlélés kulcsa a hozzáadott értékben – sajtkészítés, joghurt-előállítás – és a közös értékesítésben rejlik.