Fogy a víz a kutakból, vagy el is apadt – hallani évek óta, főleg faluhelyen, a helyzet pedig az idei szárazságok nyomán még több háztartást érintett, legalábbis ez lett a benyomásunk ismerősökkel beszélgetve. Szakértő tapasztalata szerint nem elszigetelt, hanem nagy területet érintő jelenség a kutak vizének apadása. Czellecz Boglárka geográfust az okokról és arról kérdeztünk, hogy mi vár ránk vízellátás tekintetében, ha a következő években is olyan szárazság lesz, mint idén.

„A talajvizet elérő, hagyományos ásott kutak vízszintcsökkenése nem elszigetelt jelenség. Habár nincsenek erre vonatkozó friss méréseim – csak személyes megfigyelések –, úgy tapasztaltam, hogy nagy területeket érintő jelenségről beszélhetünk” – erősítette meg megkeresésünkre Czellecz Boglárka, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Földrajz Karának adjunktusa, akinek szakterülete az ásványvizek földrajza. A geográfus szakember kiemelte, ahol nincs vezetékes víz – és ez a lakosság 20-25 százalékát érinti tudomása szerint – ott ez valóban problémát okoz.

Kifejtette, többtényezős a kutak apadása, hiszen egyrészt változtak a körülmények a kiásásuk óta, másrészt az elmúlt 50-100 év egyre melegebb és szárazabb nyarai is erősen befolyásolják a vízszintet a talajvíz erőteljes párolgása által. Ugyanakkor egyéb tényezők is közrejátszhatnak, mint például a víz leszivárgása mélyebb rétegekbe vagy épp az, hogy különböző célokra nagyobb mennyiségben vesznek ki talajvizet az emberek.

Régi kutak, megváltozott körülmények

„Különbséget kell tennünk a hagyományos ásott kút és a fúrt kút között. A hagyományos ásott kutak mélysége nem nagy, néhány méter maximum. Ezeket elődeink készítették az akkori – akár 50-100 évvel ezelőtti – környezeti feltételeknek megfelelően. A kutakat akkor olyan mélységig ásták, hogy az év minden időszakában vizet tudjanak nekik szolgáltatni. Rengeteg változás történt azóta a környezetben. Az ásott kutak a talajvizet érik el, vagyis a talajvízzel találkozunk bennük. A talajvíz a felszínről beszivárgott vízből: csapadékból táplálkozik, azaz az érkező csapadék egy része, a felszín tulajdonságaitól függően, beszivárog a felszín alá és táplálja” – magyarázta el a szakértő, honnan hogyan lesz a talajvíz, amelyhez a kutakon keresztül juthatunk hozzá.

Az egész folyamatnak van egy bemeneteli – csapadék – és kimeneteli oldala a geográfus magyarázata szerint. A kimeneteli oldal a víz „párolgása, a növények vízfelvétele, elszivárgás a lokális erózióbázisok irányába, mélyebb rétegek irányába való leszivárgás, mesterséges vízkivételek különböző célokra” – magyarázta Czellecz Boglárka.

Egyre melegebb nyarak, kevés csapadék

A baj ott kezdődik, amikor megbomlik az egyensúly, márpedig az rendesen megbomlott az utóbbi évek nyarain. Mint kiemelte, innen nézve „rájövünk, hogy nem is meglepő az a tény, hogy a talajvíz szintje apad, hiszen csak a csapadék (bemeneteli oldal) és párolgás (kimeneteli oldal) tekintetében nagymértékű változások mentek végbe az utóbbi 50-100 évben. De elég csak a 2024-es évet nézni: a meteoromania.ro jelentése kimondja, hogy 2024 nyara az utóbbi 120 év legmelegebb nyara volt. A magas hőmérsékleti viszonyok nagymértékű párolgást eredményeznek. Nagy mennyiségű víz képes elpárologni a talajból – a talaj felszínközeli régiójából – a talajnedvesség zónájából, ami folyamatosan táplálkozik a talajvízből.”

Mindeközben csapadékhiány is volt. „Amint a meteorológiai szolgálat jelentése is rámutat, az ország nagy részén 50 mm-nél kevesebb csapadék hullott. Az Erdélyi-medencét tekintve az értékintervallum 50-75 mm. Gyakorlatilag a csapadék – a bemeneteli oldal – nem tudta fedezni a kimeneteli oldalon megjelenő veszteségeket” – mutatott rá Czellecz Boglárka.  

Elmagyarázta, mennyire aránytalanul kevés volt a csapadék ahhoz képest, amennyi utánpótlásra szükség lett volna. „Ha vízbefogadó képesség szempontjából egy ideális esetet nézek, a hézagtérfogat 30-50 százalék között változik. Ez azt jelenti, hogy egy köbméternyi mintának 50-70 százaléka szilárd anyag, a többi része szabad pórus, ami feltöltődhet vízzel. Egy köbméternyi minta így 300-500 liter vizet képes befogadni. A meteorológiai szolgálat adatai szerinti lehullott 50 mm csapadék 50 liter víznek felel meg egy négyzetméternyi felületre. Nagyarányú párolgás mellett ez az 50-70 mm csapadék elenyésző mennyiség, és nem elegendő ahhoz, hogy pótolja az elpárolgott mennyiséget” – magyarázta el a folyamatot a szakember.

„A magasabb térszínekről mindig van hozzáfolyás a talajvízhez, de az 50-75 mm csapadék még így is kevésnek minősül egy nagymértékű párolgás esetén” – mutatott rá. Hozzátette, „jó esetben a tavaszi csapadékos-hóolvadásos időszakban a rendszer megfelelő módon feltöltődik a beszivárgás által. A párolgás ilyenkor még elvileg elenyésző kellene legyen, ez azonban az aktuális meteorológiai feltételektől függ”.

Lesz-e elég vizünk?

Arra is rákérdeztünk, hogy állunk a tartalékokkal, van-e elég vizünk. Mint mondta, a talajvízszint mutatja, mennyi épp az úgynevezett tartalékunk, és ez viszonylag gyorsan tud változni. „Egy-két év alatt nagyon le tud csökkenni, de közel ennyi idő alatt vissza is tud nagyjából töltődni, ha a feltételek megengedik” – mondta a geográfus. „Természetesen a talajvízszint csökkenését hozzák a száraz, aszályos időszakok. Emellett ki kell emelnem, hogy emberi tényezők is képesek lokálisan hatni a talajvízszintre. A folyók szabályozása – főleg a mederkotrások – által a folyómeder mélyebbre kerül. A folyó és talajvíz között állandó kapcsolat van. Ha a meder mélyebben van, akkor lokálisan a talajvíz szintje is mélyebben lesz. Ilyenre volt már példa a Nyárád folyó mentén” – magyarázta el.

Arra is kitért, hogy a fúrt kutak az ásott kutaknál mélyebbek lehetnek, nagyobb eséllyel van jelen bennük a talajvíz – vagy rétegíz – a száraz időszakokban is. „Amennyiben ezek is kiapadnak, ez annak jele, hogy a talajvíz szintje a kút mélysége alá süllyedt. Ennek oka az említetteken kívül az is lehet, hogy túl sok fúrt kút van egy adott területegységen, és azokból pompálják ki a vizet a talajvíz szintjének lecsökkenését okozva” – fejtette ki.

Nyilván a legmélyebbre fúrt kútnak lesz legtovább vize. Nagyon nem mindegy azonban, hogy ki mennyi vizet pumpál ki, hiszen egyrészt víz nélkül hagyhatja a környékbelieket, ha az ő kútja a legmélyebb, másrészt törvényes keret is van erre. „A törvény másodpercenként 0,2 liter vízkivételt engedélyez – kisebb mélységű fúrt vagy ásott kutakból – háztartási célú felhasználásra” – mutatott rá a geográfus szakember.

Kiemelte, szükséges, sőt véleménye szerint kötelezővé kellene tenni a takarékoskodást a vízzel, még úgy is, hogy Románia nem áll nagyon rosszul. „Mi, még az idei száraz, meleg időszak ellenére is szerencsések vagyunk. Románia nagyon jól áll a lakosságra leosztott elérhető, megújulni képes víztartalékok terén. Ezzel minden ország nincs így” – mutatott rá. Ennél is fontosabb problémaként a víz minőségét hozta fel.

A víz minősége a nagyobb gond

„Nemcsak a mennyiséget kell néznünk, hanem a minőséget is. Hiába van mennyiség, ha a minőség nem jó. A talajvíz minőségét tekintve: a helyzet nem mondható jónak. Sajnos szennyezettek a talajvizeink” – mutatott rá a gondokra Czellecz Boglárka.

„A szennyezést tekintve kiemelném a mezőgazdaságot: szennyezőként tekinthetjük a parcellákra kiszórt műtrágyát, amelyből, ha a teljes mennyiséget nem használják fel a növények, akkor a fölösleg a természetes vízbázisokban köt ki. Például a növények egyik legfontosabb tápanyaga a vízben oldható nitrát. Ez ugyanakkor a talajvízben mint szennyező jelenik meg, amely nagy mennyiségben, tartósan fogyasztva egészségügyi problémákhoz vezethet. Az ivóvízben megengedett határértéke 50 mg/liter” – magyarázta, melyik a leggyakoribb szennyezés a vizekben.

„Pontszerűen előforduló szennyezőnek tekinthető a szennyvizek nem megfelelő kezelése vagy a hiányzó, nem kiépített, esetleg hibás szennyvízelvezetés. Ez megjelenhet az állatfarmoknál, de lakóövezetekben is” – nevezett meg egy másik okot Czellecz Boglárka geográfus, aki fontosnak tartja tudatosítani a vízbázisaink védelmének jelentőségét.

Kapcsolódó

Nyakunkon a klímaváltozás: Erdély-szerte vészesen megnőtt a trópusi hőmérsékletű napok száma

Sepsiszentgyörgyön júniusban 3,5 fokkal volt melegebb a sokéves átlagnál, Nagyváradon augusztusban csak öt „hűvös” nap volt, amikor az átlaghőmérséklet nem haladta meg a 30 fokot.  

extrém időjárás időjárás meteorológia klímaváltozás éghajlatváltozás