Hétfőn mérföldkőhöz érkezett Kézdivásárhely és egyben Háromszék egyik legrégebbi alapítású iskolájának a történelme: igazságtételként az oktatási intézmény – amely korábban elméleti líceum volt – visszavette régi, főgimnázium megnevezését. Erre a tanévnyitó keretében került sor.

Az 1680-ban alapított iskola diákjai először szentmisén vettek részt, majd a főbejárat előtt került sor az új névtáblák leleplezésére. Nagy Tamás magyartanár köszöntőbeszédében hangsúlyozta: fontos a Nagy Mózes múltja, jelene és jövője, hisznek abban, hogy ma is létezik az, amit úgy hívnak: Nagy Mózes szelleme. A rövid, szavalattal és énekléssel tarkított ünnepség végén Bejan András igazgató és Kallós Zoltán, a tanügyminisztérium államtitkára leplezte le a Colegiul Național román és a Főgimnázium magyar táblákat az épület főhomlokzatán, majd az intézmény udvarán kezdetét vette a tanévnyitó ünnepség, ahol a beszédek zöme a főgimnáziummá való változás körül forogtak.

Az elsőként felszólaló Bejan András igazgató kifejtette: történelmi elégtételt történt. „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn – mondta gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar. Ezekkel a szavakkal köszöntök minden kedves vendéget, iskolánk diákjait, szülőket, tanárkollégákat, adminisztrációs személyzetet az új iskolai év kezdetén. Rendkívüli tanévnyitó a mai, mert nemcsak egy új iskolai év kezdetét jelenti, iskolánk történetében egy nem mindennapi esemény. Mi ma itt mindannyian egy iskolatörténeti pillanat részesei vagyunk. De mi is az a múlt, amit tisztelni kell Széchenyi szerint? 343 évvel ezelőtt Nagy Mózes minorita szerzetes Esztelneken iskolát alapított, majd 16 év után beköltöztette Kantafalvára a templom melletti területre, és elkezdődött annak a szellemi tápláléknak az elültetése, amelyre olyan nagy szüksége volt e vidéknek. Aztán egymást követték az újabb es újabb kihívások: négyosztályos iskolát kellett építenie Szöllősi Tádénak, majd a ’48-as forradalom zárta be az iskola kapuit időlegesen. Ezt követte Elekes István esperes munkája, aki újraindította az iskolát, majd a legfontosabb kihívást az osztályok számának bővítése jelentette, és az, hogy 8 osztályos – azaz főgimnázium legyen az iskola. 1903-ban, 120 éve, egy húszéves munkának eredményeként, miután a városi, egyházi összefogás megtörtént, a legfelsőbb minisztérium is megadta iskolánknak a főgimnáziumi jogot, s így az 1902-1903-as évben 23 érett ifjú érettségizett. Hassák Vidor akkori igazgató erről így írt: ezzel beteljesedett Háromszék vármegye 48 ezer katolikusának régi álma, testet öltött az az eszme, melynek megvalósításáért egyháziak és világiak, hatóságok és szülők annyit küzdöttek, annyit fáradoztak.”

Az igazgató hozzátette: ez a történeti háttere az ünnepségnek, és ahogy ez történni szokott, a történelem ismétli önmagát. Az iskola ismét bekerült azon kiemelt intézmények közé, amelyeket a tanügyminisztérium Nemzeti Kollégiumnak vagy Főgimnáziumnak nevez.

Bokor Tibor polgármester, több évtizeden át volt az iskola tanára, tíz éven át az intézményt is igazgatta, így némiképp háziként szólalt fel. „Nem vagyok az a túl szentimentális ember, de amikor ennek az iskolának az udvarán állok, akaratlanul is elszorul egy picit a torkom. Hiányzik... Hazudnék, ha azt mondanám, nem szeretem a mostani munkámat, de az igazi hivatásom mindig a tanítás lesz, és ha egyszer újra kezdeném, csak a Nagy Mózesben képzelem el magam. Nem kezdem el felsorolni mennyit adott, mennyi minden köt ide, és milyen emlékeim vannak most, hogy ugyan azon az udvaron állok, ahol tíz évig én nyitottam meg a tanévet. Emlékszem, tanár majd iskolaigazgató koromban ez a reggel volt a kedvencem. Szerettem nézni, ahogyan újra megtelik az iskolaudvar élettel, új arcok fedezik fel a terepet, rég nem látott barátok találnak újra egymásra, és egy öleléssel nyugtázzák barátságukat. Szerettem nézni, ahogyan a szülők félve engedik el kisiskolásuk kezét, és meghatódva fogadják el: egy új élet kezdődik kisgyerekük számára” – mondotta.

A felszólalók között volt még Kallós Zoltán, a tanügyminisztérium államtitkára és Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő, ők is mondandójukat a nagy eseményhez igazították.

Az iskola vezetősége a főbejárat előterében kisebb kiállítással emlékezett az iskolának Nagy Mózes általi alapítására, ugyanakkor közszemlére volt helyezve az 1903-ban Kézdivásárhelyen elsőként érettségizők tablója is.