Zilah 550 címmel román-magyar nyelvű tudományos ülésszakot tartott az EME Zilah és Vidéke fiókszervezete a hétvégén. Az esemény a Szilágy Megyei Történelmi és Művészeti Múzeum történelmi osztályának nagytermében zajlott annak alkalmával, hogy 550 éve, 1473. augusztus 1-jén Mátyás király mezővárosi rangot és vásártartási jogot adományozott Zilah településnek.

A rendezvényt dr. Corina Bejinariu, a múzeum igazgatója nyitotta meg, köszöntve a jelenlévőket, majd Seres Dénes RMDSZ-es parlamenti képviselő elnöke üdvözlő beszédében elmondta, az 550 év nem kevés idő, de Zilah létezéséről sokkal régebbi adatok is vannak. 1473. augusztus 1-jén viszont a település mezővárosi, vásártartási jogot kapott, ennek köszönhető az a nagyszabású fejlődés, ami elindult mind a városban, mind a környéken. Az összefogás a város és a vidék között mindig fennállt, működött. A város nyújtotta a szolgáltatásokat, itt zajlott a kereskedelem, a falusi ember pedig fenntartotta, „táplálta” a várost, mert a környéken élő közösségek nagyon jó termesztők voltak, így ők biztosították a mindennapi kenyeret. Ha megnézzük a régi fényképeket, láthatjuk, hogy régen a Wesselényi tér vásártér volt, és a még korábbi évekre visszatekintve, a jelenlegi megyeháza helyén is vásárt szerveztek. Ez nagymértékben hozzájárult a haladáshoz. Mindemellett Zilah sok jó mesteremberrel büszkélkedhetett, akikhez a falusiak is szívesen jártak. A vármegye központi titulusának elnyerése és a kiegyezés után nagy fejlődésnek indult Zilah. A központban új épületek jelentek meg, Szikszai Lajos alispán idejében pedig letették a kórház alapját. Mindez azt mutatja, hogy egy nagy lendületet, fejlődési lehetőséget kapott a város. A település nagy szerepet játszott a két világháború között is, majd a második világháború után történt egy kis megtorpanás, viszont 1968-ban újabb erőre kapott a város, megyeközponttá avanzsálták, és elindult az iparosítás.

A munkaerő nem csak a környékről, hanem távolabbról is érkezett. Ezáltal az egykori kulturális város, – melynek magyar nyelvű oktatása oly híres volt, hogy Máramarosból, Szatmárból is ide jöttek tanulni, lásd Ady Endre, – közössége lassan felbomlott. Visszaemlékezve a ’60-as évekre, az akkori meghitt kis városban az emberek a korzón sétáltak, beültek a nyárkertbe, ahol zene szólt, az emberek szórakoztak, köszöntek egymásnak, ismerték egymást. Az iparosítást követően megnőtt a város népessége, és a lakosok egymáshoz való viszonya is megváltozott. „Nagy utat tett meg Zilah azóta. De nem csak Zilah, hanem Szilágy megye is. A mi feladatunk megőrizni a múlt emlékeit, és ebből építeni a jelenünket és a jövőnket. Tartsuk meg azt, ami a miénk, és adjuk tovább a jövő nemzedéknek” – fogalmazott a képviselő.

Fazakas Miklós, Zilah alpolgármestere a város jelenéről beszélt, kiemelve, hogy 1473. augusztus 1-je nem csak egy dátum, hanem a város fejlődésének kezdete. Az akkori vezetők Mátyás király jóvoltából megkapták a mezővárosi rangot, és elindult a haladás. A múltban sok olyan mérföldkő volt, amely ennek a fejlődésnek erőteljesebb irányt mutatott. A város jelenére utalva elmondta, az elmúlt időszak beszélgetései során többször elhangzott, hogyan kellene kinézzen a jelenkori Zilah. Egyesek azt szeretnék, ha úgy nézne ki, mint ezelőtt 50, 60, 80, 100 évvel, de a hozzáértőkkel együtt azt az egyensúlyt szeretnék elérni, hogy minden zilahi valamilyen téren magáénak tudhassa a várost. „Ez a város a miénk, erre vigyáznunk kell, és ahol lehet, ennek hangot kell adni, hiszen együtt tudjuk ezt szebbé, élhetőbbé és olyanná tenni, ahova a fiataljaink mindig visszavágynak” – zárta az alpolgármester.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Zilah és Vidéke fiókszervezetének elnöke, Kovács Kuruc János az egyesületről, megalakulásáról és szerepéről beszélt, hozzátéve, Mátyás királynak, illetve a városi rangnak köszönhető, hogy Zilah kiemelkedett a magyar ugarból, a vidékből, és egy fontos kereskedelmi és kézműves központtá, majd kulturális központtá vált. Hogy az utókor is emlékezzen majd Mátyás királyra és a kiváltságlevélre, egy márványtáblát szeretnének elhelyezni Zilah főterén.

Drd. Keresztes Tímea és dr. Băcueț-Crișan Dan régészek előadást tartottak a Vártelek területén végzett ásatásokról. Elhangzott, hogy az említett területen temetőhelyet, nyugat-kelet felé néző sírokat, koporsómaradványokat, egész emberi csontvázakat is találtak, valamint gyűrűt, érmét, gyöngyöket, nyílhegyeket, sarkantyúkat, lakóház-, kemence-, melléképület- és templom maradványokat.