Erdély legrégebbi tetőszerkezetét azonosították Magyarvistán
Erdély vélhetően legrégibb máig fennmaradt tetőszerkezetét azonosította a kalotaszegi Magyarvista református templomában a Teleki László Alapítvány. A tető-, illetve födémszerkezet felfedezése a templom rendkívül értékes falképeinek kutatásában is új eredményeket hozhat.
A csütörtöki sajtótájékoztatón jelen volt Perényi Lóránt, az Építési és Beruházási Minisztérium építészeti stratégiáért felelős helyettes államtitkára, dr. Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója. A magyarvistai felfedezésről Kiss Lóránd restaurátor, Weisz Attila művészettörténész és Tóth Boglárka dendrokronológus szakértő, valamint Csók Zsolt régész számolt be.
Perényi Lóránt tájékoztatásából kiderült, hogy a református templom faszerkezetének évgyűrűit vizsgáló Teleki László Alapítvány megállapította, a templomhajó egykori famennyezete és tetőszerkezete, valamint az azokat alátámasztó oszlop és mestergerenda 1330-ban épült, így Erdély máig fennmaradt legrégibb tető-, illetve födémszerkezetéről van szó. A dendrokronológiai vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a templomhajóban a mestergerenda az 1320-as, 1330-as évekből származik.
„A Teleki László Alapítvány a határainkon túli magyar vonatkozású épített örökség kutatását, dokumentálását és felújítását célzó kormányzati programok megszervezését és lebonyolítását végzi. A határon túli magyarság emlékei közös kultúrtörténetünk emlékei is, így a felelősség is a miénk, hogy ezeket a műemlékeket méltó módon őrizzük meg a következő generációk számára” – mondta Perényi Lóránt.
Csók Zsolt régész elmondta, a templom belsejében átfogó régészeti kutatásra lenne szükség, mely az időbeli keletkezési folyamatokra is jobban rávilágítana. Kiss Lóránd falkép-restaurátor kiemelte, nagy öröm számára, hogy Erdély ilyen kinccsel bővül, mint ez a felfedezés. Véleménye szerint a magyarvistai templom még rengeteg meglepetést tartogat, hiszen a nyugati hajófal és a déli hajófal egy része is, valamint a teljes északi hajófal ki van festve. A restaurátor a munkálatok során adódó észrevételeit is ismertette.
„A diadalív falképe szépen rá van simítva a mestergerendára, ami azt jelzi, hogy nem törhették bele utólag a falba, csakis előtte kerülhetett oda – fejtette ki Kiss Lóránd.
Tóth Boglárka, a dendrokronológiai vizsgálatokat végző csíkszeredai cég képviselője is felszólalt a felfedezés kapcsán. Elmondta, nagyon nagy szakmai sikernek tekinti a munkát, hozzátette: ez egy húsz éves kutatómunka eredménye.
„Az erdélyi műemlékekkel foglalkozó szakma is ott tart, hogy számol a dendrokronológiai vizsgálatoknak a lehetőségével, és tisztában vannak azzal, hogy semmilyen más módszer nem ad ennyire pontos kormeghatározást. Nagyon fontos az, hogy a faszerkezetek dendrokronológiai vizsgálata nemcsak a faszerkezetek kormeghatározását teszi lehetővé, hanem sok esetben az épület építési idejét is meghatározhatja” – fejtette ki Tóth Boglárka.
Weisz Attila művészettörténész Kiss Lóránd felkérésére írt egy művészettörténeti tanulmányt a falkép helyreállításának kapcsán, amelynek során felfigyelt egy Mihály Ferenc farestaurátor által is felvetett problémára.
„Van egy kazettás mennyezet, amely tulajdonképpen egy födémre van fölszerelve alulról, amelyet egy mestergerenda támaszt alá, ezt a mestergerendát pedig egy oszlop, egy középoszlop tartja. Ez szokatlan, legalábbis az erdélyi középkori építészetben. Megpróbáltam különféle analógiákat találni, és ezek általában középkoriak voltak. A kollégák megfigyelték azt, hogy a freskó nekimegy a mestergerendának. Tehát nyilván a mestergerenda beillesztése után kerülhetett ez fel” – magyarázta Weisz Attila. A művészettörténész azt is elmondta, hogy a templomban még sok más egyéb kutatnivaló is van.
„Nagyon izgalmas volt az is, hogy a templomnak egy négyzetes szentélye van, amit általában Árpád-kori, legfeljebb XIV. századi szentélytípusnak szokták titulálni. Magyarvista esetében a falképes kutatás alkalmával derült ki az, hogy nem ehhez a hajóhoz tartozik a négyzetes szentély. A kőből rakott, egyhajós, négyzetes szentélyű épület román kori nyugati kapuzata alapján a 13. század végén épülhetett”. Hozzátette: „remélem, hogy a régészeti feltárások nagyon izgalmas eredményeket hoznak”.
CSAK SAJÁT