A Kr. e. 2900-2600-as évekből származnak azok a csontból készült övcsatok, melyeket a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum a hónap tárgyaként mutat be – tájékoztat az intézmény közleményében. A kiemelt műtárgyak 1998-ban egy gödör ásása közben kerültek elő Csíkszentmártonban.

Amint a múzeum magyarázatából kiderül Kr. e. 3000 környékén egész Kelet- és Közép-Európában olyan változások mentek végbe, amelyek nagyban befolyásolták a történelem további menetét. Egy sztyeppei eredetű, a Dél-Urál és a Volga környékéről érkező népesség tűnt fel, melynek hatására teljesen átalakultak az addigi temetkezési szokások. Ekkor terjedtek el a kőlapokból kialakított (ún. kőszekrényes) sírok, amelyekbe zsugorított helyzetben, magzat pózban fektették halottaikat, majd föléjük gyakran több méter átmérőjű halmot emeltek. A halomsírok minden bizonnyal egy-egy közösség kiemelkedő tagjainak készültek.

Július óta minden hónapban bemutatja a hónap tárgyát a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum. A kiállított, ingyen megtekinthető gyűjteményi darabok a múzeum kevésbé ismert vagy a közönség által nem látogatható tárgyai közül kerülnek ki, és minden hónapban valamilyen tematika szerint választják ki őket.

A hónap műtárgya egy olyan két részből álló lelet, amelynek előkerülése már önmagában érdekes történet: a Csíkszentmártonban található telek tulajdonosa és annak fia 1998-ban találta meg a sírt egy ülepítőgödör ásása közben, és azonnal értesítette a rendőrséget. A faluban hamar elterjedt a hír, hogy Szentmártonban gyilkosság történt. Miután az illetékes szervek megállapították, hogy a sír sokkal régebbi és ezáltal nem az ő hatáskörükbe tartozik, értesítették a Csíki Székely Múzeumot, ahonnan régészek érkeztek a helyszínre és megvizsgálták a csontvázat.

A most bemutatott lelet a kőlapokból kialakított sírból került elő, amelybe egy húszas évei elején járó férfit temettek. A fiatal derekát egy valószínűleg bőrből készült, két végét csontból kialakított, csatokkal összefogott szíj ékesítette. Az aprólékos, vésett motívumokkal díszített szíjvégek a legújabb keltezés alapján valamikor Kr. e. 2900-2600 között kerülhettek a földbe. A tárgyak formai jegyei a mai Észak-Moldva és az attól még északabbra fekvő Podólia területén élő korabeli közösségek tárgyaival mutatnak rokonságot. 

Hogy a Csíkszentmártonban eltemetett fiatalember milyen nyelven beszélt, az talán már soha nem derül ki, azonban hátrahagyott javai egy olyan világról árulkodnak, amelyben a feltűnő, ritka viseletek és tartozékaik is szerepet kaptak. A temetkezés jellege arra utal, hogy egy olyan személy került a sírba, aki fiatal kora ellenére a társadalom kiemelkedő tagja lehetett. Elképzelhető, hogy sírja fölé halmot is emeltek, ami az évezredek során teljesen lepusztult.

Az övcsatokat a látogatók a jegypénztárnál az erre a célra kialakított részen és tárolóban tekinthetik meg keddtől vasárnapig, naponta 9 és 17 óra között.