Székelyföld több településéről de Magyarországról is voltak résztvevői a tizenegyedik alkalommal megszervezett Háromszéki Huszártoborzónak, amely idén a Tuzson János emlékhadjárat címet viselte, a szervezők ugyanis így kívántak emlékezni a kétszáz éve, 1825. október 25-én született forradalmárra, a nyergestetői csata hősére.

A lovasok szombat délelőtt Nyújtódról a kézdivásárhelyi Székely Katonanevelde udvarára tértek be – amely szintén két évszázaddal ezelőtt épült –, majd a huszárok és gyalogosok sora a Gábor Áron térre vonult. A rendezvény résztvevőit Szilveszter Szabolcs alpolgármester köszöntötte, majd kezdetét vette a humoros, de a hagyományokat figyelembe vevő toborzás.

A közönség soraiból is „toboroztak”, Kézdivásárhely alpolgármestere is a regruták közé került, a jövendőbeli újoncokkal, a mai szemmel nézve viccesnek tűnő, de a mindenkori katonaságot jellemzően, nem épp észszerűnek tűnő „próbáknak” vették alá: egymás hátán kellett lovagolniuk, féllábra állniuk, vagy épp mindkét láb nélkül „álljanak” – jobb szó híján nincs, ahogy fogalmazunk. Ittak a király borából, ezzel elkötelezték magukat három év katonai szolgálatra, majd ezt követően történt meg az eskütétel.

Szilveszter Szabolcs alpolgármester emlékszalagot tűzött a toborzók zászlójára, majd Tamás Sándor, a háromszéki önkormányzat vezetője – maga is a lovas menet résztvevője Virág nevű lován – mondott köszönetet a céhes városnak, hogy befogadta majd felsorolta, hogy honnan érkeztek az idei résztvevők, akik Gyergyószéket, Csíkszéket, Udvarhelyszéket, Marosszéket és a Homoród-mentét képviselő hagyományőrzőkből álltak.

Ezt követően a menet elindult Kézdiszentlélekre, ahol megismételték a toborzót, akárcsak Kézdiszentkereszten, ahol egyébként a falunap kellős közepébe csöppentek bele. Bélafalván az emlékezés koszorúit helyezték el, ugyanakkor megemlékeztek néhai Boldizsár Béla bélafalvi hagyományőrzőről is, aki sokat tett a mozgalom érdekében. Kurtapatak érintésével Esztelnek következett, ahol véget ért az első nap.

Vasárnap a toborzók áthaladtak Csomortánon, majd Kézdialmáson volt toborzó, majd egy festői hely, a Szent Mihály-hegyi templom következett, ahol már a lemhényiek fogadták a hagyományőrzőket, akik minden említett helyen megismételték a produkciójukat.

A templommal koronázott hegyen Jénáki Csongor, Lemhény elöljárója is köszöntötte a résztvevőket, a szalagtűzés előtt pedig Tamás Sándor mondott beszédet. „Jóleső érzés tölt el, hiszen a tegnap Kézdivásárhelyen a 200 éves kaszárnyából lovagoltunk ki, és Felső-Háromszék egyik karéjában, több település érintésével eljutunk ide, Önökhöz is. Azok a fiatal legények, akiknek a hátukon borjúbőr háttáska volt, azok a kézdiszéki határőrök. Illetve, itt vannak velünk, rég, 20-25 éve, minden évben eljönnek hozzánk a harmadik szegedi honvédek Vass László ezredes úr vezetésével. Erre az alkalomra egy ajándékot szeretnék nekik átadni a székelyföldi hagyományőrzők nevében” – mondta az elnök, aki egy székely zászlóval ajándékozta meg a szegedieket. „Hadd lássák és érezzék, hogy az egykori közös hazánk legkeletibb csücskében mi nemcsak őrizzük a hagyományt, hanem meg is éljük. Mi ugyanazt érezzük, amit ezelőtt is 1000-1500 évvel, a mi hazánk belülről jön. A mi hazánkat nem lehet tőlünk elvenni, mert azt mi belül, a szívünkben, a lelkünkben őrizzük” – hangsúlyozta Tamás Sándor.

Hölgyes Pál Zsolt lemhényi plébános is beszédet mondott. „Mennyei Atyánk, minden élet ura! Te, aki évszázadokon átvezetted népünket harcban és békében, tekints kegyelmesen ma ránk, aki itt vagyunk a Szent Mihály-hegyen, ahol ég és föld összeér, és ahol a múlt hangja újra megszólal. Áldd meg mind azokat, akik a szép hagyományt őrzik, akik egyenruhában, zászló alatt emlékeztetnek minket arra, hogy a hűség, a bátorság és a becsület örök érték. Add, hogy példájuk erőt adjon a fiataloknak és összetartsa a szíveket e nehéz, változó világban. Urunk, te küldted Szent Mihály arkangyalt, hogy a gonosz ellen harcoljon. Kérünk, küldd el oltalmát most is mindazokra, akik ma a magyar hagyományt éltetik szívükben hittel, kezükben békés jelképekkel, de mindig készen a szolgálatra” – mondta a római katolikus plébános.

A toborzók – akiket a székely vendéglátás hagyománya szerint vagy kürtőskaláccsal, illetve pánkóval és pálinkával kínáltak – ezt követően Nyújtód felé vették az irányt, ahol véget ért az idei toborzó.