Újabb krízis körvonalazódik az egészségügyi ellátásban: egyre kevesebb pályakezdő orvos választja a sürgősségi és az intenzív terápiás szakot, holott ezek létfontosságú, ám „emberpróbáló” hivatások. Mindkét szakterületen az orvos folyamatos stressz, a hatalmas felelősség ránehezedő nyomása alatt dolgozik, és alig keres többet, mint azok a kollégái, akik kiszámíthatóbb munkaprogrammal végzik a munkájukat, és nem kell folyamatosan élet-halálról döntsenek, mondta el a Maszol megkeresésére Szabó Béla orvosprofesszor.

Csorbul ezeken a pályákon a szakmai és a magánélet harmóniája

Az egészségügyi szakemberek profilja megváltozott, a pályájuk elején álló fiatal rezidens orvosok már nemcsak a szakmai, hanem a magánéletre is nagy hangsúlyt fektetnek. Ezért sokan döntenek úgy még az egyetemi, vagy később a rezidens képzés alatt, hogy nem választanak, vagy felhagynak az olyan területekkel, amelyek idő- és erőforrás-igényesek, ilyenek az anesztézia és intenzív terápia (ATI) vagy az sürgősségi orvoslás, állapítja meg a Panorama.

A hazai egészségügyi rendszer nem felügyeli a rezidens-képzés feltételeinek betartását, így a végzősök nagyobb valószínűséggel választják, hogy a nagyvárosokban vagy a magánszférában praktizálnak, bár kötelesek lennének olyan kórházakban dolgozni, melyekkel a rezidensképzésük alatt szerződést kötöttek, legalább a képzési idővel egyenlő időtartamban.

Romániában nem léteznek központi, nyilvános statisztikák arról, hogy hány rezidens orvos döntött úgy, hogy szakmát vált a képzés ideje alatt. Mindazonáltal az elérhető nyilvános adatokból, amelyeket Letiția Coriu orvos, a bukaresti Orvosi Kamara tagja közölt, aggasztó helyzet rajzolódik ki. Csak 2020 januárja és 2023 szeptembere között közel 2300 rezidens választotta új szakmát. Ez számos következménnyel jár a páciensek számára, különösen a kisebb közösségekben, ahol egyébként sem áll rendelkezésre elegendő orvos, figyelmeztetett Panorama megkeresésére Marius Ungureanu, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem munkatársa, a közegészségügyi és egészségügyi rendszerek kutatója.

Riasztó következmények, de senkit nem érdekel

„Oda fogunk jutni, hogyosztályok, kórházak zárna be, ami nyilvánvaló következményekkel jár a közösségre nézve. Az emberek nem fognak hozzáférni a szolgáltatásokhoz” – magyarázza Marius Ungureanu, hozzátéve, hogy a rezidensség alatt történő szakmaváltás úgy tűnik, nem nagyon foglalkoztatja a döntéshozókat.

Továbbá, Ungureanu rámutat arra, hogy a helyzet komoly egyensúlytalanságokat okoz az egészségügyi rendszerben: a kórházaknak ugyanis fenn kell tartaniuk az állásokat a leszerződött rezidenseknek, akik az oklevél megszerzése után, lehet mégsem foglalják el azokat.

Rámutatott, még mindig él a köztudatban az elavult paradigma, hogy a nehéz, több energiát igénylő szakterületeket anyagilag jobban kompenzálják.

A valóság azonban az, hogy a pénzügyi intézkedések nem elegendőek ahhoz, hogy vonzóvá tegyenek egy adott szakterületet. A pénzen túlmenően arra is gondolni kell, hogy a generációk változnak, és ezt már több tudományos felmérés igazolja. A Z generáció tagjai nagyobb hangsúlyt fektetnek a szakmai és a magánélet harmóniája, ám az anesztézia, intenzív terápia vagy a sürgősségi orvoslás esetén ennek megteremtésére sokkal kisebb az esély, mint az olyan területeken, ahol a munkaidő kiszámíthatóbb, és a munka mennyisége is kevesebb.

Nem támaszkodhatunk arra a feltételezésre, hogy a jelenlegi egészségügyi szakemberek profilképe ugyanolyan, mint 20 vagy 30 évvel ezelőtt.

Ezek a szakterületek – sürgősségi orvoslás, ATI – létfontosságúak, nem lehet műtétet végezni ATI nélkül, nem lehet nagyvárosban kórházat működtetni sürgősségi osztály nélkül.

Oda fogunk jutni, hogy osztályokat, kórházakat kell bezárni, az emberek nem férnek hozzá az egészségügyi szolgáltatásokat, vázolta a riasztó következményeket Marius Ungureanu.

A pályaválasztáskor a pénz mellett döntő a munkahelyi stressz, a körülmények

Emberpróbáló szakmák az intenzív terápiás és a sürgősségi orvoslás, hatalmas a felelősség, folyamatos stressz alatt kell teljesíteniük, részletezte a Maszol megkeresésére Szabó Béla orvosprofesszor, a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetem (MOGYE/MOGYTTE) szülészeti-nőgyógyászati tanszékének vezetője. Hozzátette, a sürgősségi orvos arról dönt, kinek van elsőbbsége, ki az akinek gyors segítségre van szüksége, ki az aki várhat. A fenyegetettség árnyékában dolgozik, hiszen bármikor megkérdőjelezhetik a döntését. Még ha nem is hibázott, de ha erről egyszer felröppen egy hír, utólag hiába rehabilitálják, az már senkit nem érdekel. Az altatóorvos, intenzív terápiás szak egy szép terület, de szintén nagy felelősséggel jár, másrészt sokkal kevesebb a lehetőségük arra, hogy a kórházi fizetésüket magánrendeléssel délután kiegészítsék.

Szabó Béla rámutatott, valószínű van az a pénz, amiért a nehezebb hivatást is elvállalják az embereket, de gyakran nem feltétlenül csak a pénz számít, a munkahelyi stressz, a munkahelyi körülmények is sokat nyomnak a latban, amikor egy orvos pályát választ. Az intenzív terápiás orvost, a sürgősségi orvost valóban jobban megfizetik, lehet hogy ez első lépésben serkentőleg hat a pályaválasztás során, ám egyesek a képzés során döbbennek rá, hogy ez mégsem nekik való, „nem bírják cérnával”. Az orvosprofesszor úgy véli, ez még mindig jobb megoldás, vagyis ha a pályakezdő orvos még időben vált.

Fenyegető az orvosok számára a malpraxis szabályozatlansága

Arra is rámutatott, a napokban Bukarestben a mentőorvosok sztrájkoltak, mert a keretszerződésben csökkenteni akarják a pontértéket. „Ilyen körülmények között a medicina egyetlen szakterület sem lesz vonzóbb, vagyis ha nemhogy növelnék, de csökkentik az anyagi kompenzációt” – hangsúlyozta.

Szintén a juttatásokkal van összefüggésben, hogy minden területen egyre nagyobb nehézségekbe ütközik az ügyeleti vonalak lefedése, hiszen azt a pénzt, amit a 24 órás ügyeletre kap egy orvos, a magánrendelőben sokkal kevesebb idő alatt, kisebb mértékű felelősségvállalással megkeresheti. Az sem mindegy, hogy hol teljesít ügyeletet az orvos, a voluntari-i kis kórházban, vagy egy fővárosi leterhelt intézményben, de a juttatás ugyanannyi. Szabó Béla rámutatott, a malpraxis szabályozása terén sincsen előrelépés, erre nincs egyelőre döntéshozói szinten akarat, így az orvosok a támadhatóság, a kiszámíthatatlanság fenyegetettsége alatt kénytelenek dolgozni.