A napokban döntött a csíkszeredai önkormányzat arról, hogy az Erőss Zsolt Arénában élő tűzkárosult roma családok hamarosan elhagyják a sportcsarnokot. Az érintett 14 család a Máltai Szeretetszolgálat közreműködésével vásárolt lakókonténerekbe költözik, méghozzá vissza a Somlyó 33. néven ismert romatelepre, ahonnan a 2021-es tűzvész miatt távozni kényszerültek.

A város vezetőségének tájékoztatása szerint a visszaköltözést követő 10 éven belül fel kívánják számolni a romatelepet. A Maszol annak járt utána, hogyan fogadta a visszaköltözés hírét a csíksomlyói lakosság, mi a véleménye a telep szomszédságában élőknek a helyzetről.

Az Erőss Zsolt Arénában élő tűzkárosult roma családok Csíksomlyóra való visszaköltözéséről beszámoló írásunkat követően vettük fel a kapcsolatot a csíksomlyói lakosság tagjaival, akik fontosnak tartották bemutatni saját szempontjaikat is. Mint beszélgetésünk során elmondták, főképpen „tapasztalásból” értesültek arról, hogy a roma családok vissza fognak térni Csíksomlyóra. Beszámoltak arról is, hogy az önkormányzat képviselői a döntést megelőző fórumok alkalmával mindig azt erősítették meg, hogy más megoldást igyekeznek találni.

Kapcsolódó

Csíksomlyói romák: visszaköltöznek a Somlyó utcába az arénában élő tűzkárosultak

Azok, akik még a sportcsarnokban tartózkodnak a Máltai Szeretetszolgálat közreműködésével, átmenetileg visszaköltöznének a csíksomlyói romatelepre. 

csíksomlyói tűzvész romák Csíksomlyó Sógor Enikő mélyszegénység

„A létszámot illetően homályban voltunk, ahogy ma is, mert az folyamatosan a remélt vagy valós elhelyezés függvényében változott. Nincs kétségünk afelől, hogy a város ezt meg akarta másképp oldani, de nem jött össze” – fogalmaztak a csíksomlyóiak. Hozzátették: az utolsó lakossági fórumot megelőzően, ahol az informális telep bejelentése konkrétan elhangzott, több család is visszaszivárgott, a hétvégéket pedig általában amúgy is ott töltötték a romatelepen.

Beszélgetőtársaink szerint bár a polgármesteri hivatal képviselői több alkalommal nyilatkozták a sajtóban, hogy jó a partnerség a csíksomlyói lakosok és a hivatal között, de ez inkább azt jelentette, hogy a „legkisebb ellenállás” Csíksomlyón volt a romákkal szemben.

„Mi nem vonultunk a városházára, mert elhittük, hogy a mi normális életünkhöz való jog elsőrendű a városvezetésnek, de mára kiderült, ez nem így van. Az az igazság, hogy nincs, mit szépíteni, a jelen helyzet több mint csalódást okoz, és a bizalmat, a reményt nehéz visszahozni. Nem élünk biztonságban, családjaink vannak, és nem látjuk a törekvést a megoldásra. Nem hosszú távú tervekre vágytunk, hanem 3-6 hónapos megoldásokban bíztunk, szakértők és a helyi lakosokkal történő türelmes konzultációkon keresztül” – szögezték le. Hozzáfűzték: a bizalmuk akkor kezdett elveszni, amikor a városháza illetékesei azt mondták, hogy nem építhetnek semmit vissza a leégett házak helyére, ám a telepen élők mégis épületeket húztak fel éppen oda.
„Aztán kezdtek fás színeket építeni, jelentettük, erre az volt a válasz, hogy valahol a fát tartaniuk kell. Nekünk az már nem garancia, mert lehet holnap hallgatólagosan beleegyeznek (a házak építésébe)” – említették meg.

Egyeztetés helyett tényközlés

A somlyóiak szerint az is problémát okozott, hogy az önkormányzattal a döntéssel kapcsolatos előzetes egyeztetés minden esetben egyoldalú volt, inkább tényközlésről volt szó.
„Az informális telep kialakítását ugyan alapjaiban jó megoldásnak képzeljük mi is a helyi roma közösség szempontjából, ám a problémánk az, hogy amennyiben hivatalosítják a somlyói telepet, a törvények mentén (integráció, munkahely, saját lakhatás biztosítása, elköltözés, az itt meglévő épületbontás, úgymond lassú felszámolás) ezt még egy tízéves tervvel sem tudjuk elhinni, hogy megvalósulhat. Egyetlen gyűlésben, sajtónyilatkozatban sem hallottuk, hogy ezt Romániában bárki az ütemezés mentén megvalósította volna. Persze tudjuk, hogy 2019-es az erre vonatkozó törvény, de sikertörténeteket nem hallottunk mostanig” – fejtették ki.

Mint hozzátették: a lakosság véleménye szerint a hasonló telepek dinamikus fejlődése és a törvények, valamint a szociális osztály személyzete nem elég erős egy hasonló tervhez. A másik gondjuk az, hogy a telep és az első falustárs között egy háznyi távolság van, tehát semmiképp nem mondhatják, hogy a város perifériáján helyezkedik el mint informális telep. „Szervesen részt vesz Somlyó népe a telepi lakók életvitelében, ami nem mindig egyszerű” – fogalmazták meg.

Arra a kérdésünkre, hogy a lakosságnak volt-e lehetősége véleményt formálni a döntésről, úgy fogalmaztak, hogy „véleményt mindig lehet formálni, maximum nem érdekel senkit”.
„A városvezetés folyamatosan a türelmünket kéri, a bizalmunkra alapoz. Valóban nagyon sok beszélgetés előzte meg a döntésüket, de még a május 9-én iktatott 1031 aláírást tartalmazó tiltakozásunkra (az informális telep kialakítását illetően) sem jött semmiféle hivatalos reakció. Mi azt szeretnénk, ha a fent említett telep távolabb esne a falutól. Ebben szívesen támogatnánk is őket. Jelenleg viszont a hivatal képviselői az összes aggodalmunk kifejezését valamiért személyes sértésnek veszik, mintha akadályozni akarnánk a „végre egyetlen igazi megoldást”. „Mi valójában semmi egyebet nem szeretnénk, csak nyugodt és élhető Csíksomlyót” – szögezték le.

„Somlyó szakrális hely, sokkal inkább a fejlesztésében kellene gondolkodni, ezért sérelmezzük, hogy csakis ezt a megoldást látja a város. Ennek a városrésznek nincs egy élhető közösségi helye, játszótere a XXI. században” – tették hozzá.

Erősödő problémák

Kitértünk arra is, mivel járhat a visszaköltözés a környékbeliek szempontjából. Beszélgetőtársaink szerint a telepi lakók önbizalma „erősen megnőtt”.

„Csúnyán beszélnek a falubeliekkel, autóikkal a 30 km/órás szabályozott Somlyó utcában 70-90 km/órás sebességre is gyorsítanak, műanyagot égetnek (télen azzal is tüzeltek, most pedig a kábelekről égetik le), ittasan, hangoskodva vonulnak a boltba és vissza” – részletezték. Ugyanakkor nagyon sok szomszéd sérelmezi az illegális építkezéseket, mivel „ők ki kellett ennek a rögös és drága útjait járják”.

„Nem kimondottan a visszaköltözés jelent problémát, mert mi is látjuk, hogy az arénában lakók egy része elég sokat formálódott, a gondunk az, hogy nem tudja senki garantálni, hogy 5 éven belül is ugyanennyi ember lesz ezen a telepen és ugyanazok a törvények vonatkoznának rájuk is, mint ránk. Itt, Somlyón a szüleink idejében is élt pár család. Az évek alatt azonban 300 főre vagy még nagyobbra duzzadt a létszám. Most ígéri a város a nagyobb odafigyelést és kontrollt, de attól tartunk, ez csak időszakos fellángolás és a napi problémákkal továbbra is nekünk kell szembesülnünk, miatta élhetetlennek érezni a lakhelyünket” – mondták.

Kitértek ugyanakkor arra is: sokan sérelmezik azt is, hogy a somlyói lakosok gyermekei nem szívesen használják a helyi óvodát, iskolát, ahová szinte kizárólag roma gyerekek járnak. „Erre mindig az a válasz, hogy ott van, be lehet íratni a gyerekeket. Jelenleg csak roma gyermekek járnak oda. Senki nem vállalja be, hogy 60 roma gyerek közé beíratja a sajátját, így valamelyik szomszéd településen vagy ideiglenes lakcímmel a városba járatják. Ez sem normális dolog. Úgy tudjuk, a városháza erről a témáról tanulmányt is rendelt, egyértelmű, hogy a gyerekek nem a lakóövezetük körzetében járnak” – mondták a jelenségről.

Kulturális különbségek

Rákérdeztünk arra is, milyen a kapcsolat a telepen élőkkel. Ezzel kapcsolatosan úgy fogalmaztak: változó, hogy ki milyen kapcsolatot tart fenn a roma családokkal.

„Akinél már megjárták magukat, elvittek az évek során valamit a házból vagy udvarról, azok kerülik a kapcsolódást. A tűzeset során viszont azért elég sokan segítettek, amivel tudtak. Ismerjük egymást többnyire, de ennél nagyobb kapcsolat nincs” – részletezték. Hozzátették ugyanakkor, hogy a tőszomszédok naponta „megvívják a harcaikat” az égetések, a felügyelet nélkül hagyott gyermekek, a telep szomszédságában a szántóföldek beszemetelése, emberi ürülékkel való feltöltése, a patak nagyfokú szennyezése, a hangoskodás és a zenebona miatt. Mint kifejtették: nagyrészt a rendetlenség és a kulturális különbségek miatt vannak konfliktusok.

„Attól tartunk, hogy még nagyobb lesz ez a telep és a várható szegénység. Ki tudja azt garantálni, hogy a befektetés, az integráció elképzelt folyamatában nem nő még jobban a gyermekvállalási kedv és nem nő duplájára a populáció? Akkor is tartható az az állítás, hogy nem lesz több épület? A befektetéssel jobblét is jár általában, a törődéssel nő a bizalom vagy az ego, és még több jogot éreznek, kevesebb kötelezettség ellenében” – fogalmazták meg.

A lakosság vállalási tervezetet kapott a várostól arra vonatkozóan, hogy 10 éven belül felszámolódik a telep. Arról ugyanakkor nem kaptak információt, hogy ha nem így lesz, akkor mit tehetnek majd.

„Nincs plusz 10 évünk, senkinek sincs. Jelenleg páran vagyunk, akik panaszkodunk, akik felvállaljuk ezt helyiekként, leszármazottakként, adófizető polgárokként, de többen vannak azok, akik inkább hallgatnak, nehogy a folyamatban lévő ügyeiket elgáncsolják, és meglepő azt olvasni, visszahallani, hogy a városvezetés személyes érintettségként sérelmezi, akadályoztatásként éli meg a helyiek kiállását. Az idősebbek meg épp a telepiektől félnek és attól, hogy senki nem akar igazából beavatkozni, sem a környezetvédelem, sem a rendőrség. Túl sok és hosszas a procedúra és a törvények úgysem azonos módon vonatkoznak rájuk vagy ránk. Ez nem korrekt” – összegezték a csíksomlyói lakosok képviselői.