Mintegy ötven szórványból származó diák vett részt abban a Cserevár Egyesület által 2024. július 22. és 26. között szervezett angol-, rovásírás és gasztrotáborban, amelynek célja a közösségformálás és az új ismeretek gyarapítása volt. Az eseménynek a székelykocsárdi Gróf Gálffy János Magyar Közösségi Ház adott otthont. 

A Cserevár Egyesület, amelyben sok pedagógus is tevékenykedik, minden évben megszervezi a téli úszótábort, a nyári szünidőben pedig változó tematikájú táborokkal próbál tudást gyarapítani és közösséget teremteni.

Ezeknek a táboroknak összeszoktató és beszoktató szerepük is van, hiszen a különböző településekről érkező gyerekek megismerik egymást, így már közös élményekkel ülnek be majd a padba szeptemberben. A mostani táborba a helybeli gyerekeken kívül Felvincről, Hadrévről, Aranyosgerendről, Maroskoppándról, Marosújvárról és Felsőújvárról is érintkeztek résztvevők, sőt két, a nagyszülőknél vakációzó magyarországi kislány is csatlakozott hozzájuk.

Az egyesület minden évben a gyerekek igényeinek megfelelően határozza meg a nyári tábor tematikáját. Volt már kézműves-, néptánc- és román nyelvtábor, sőt az angol-gasztrotábor sem számít már újdonságnak. Idén bevezették a rovásírást, amit nagyon szerettek a gyerekek, mert mint kiderült, titkosírásként is használhatják azt. Nagy Katalin foglalkozásvezető tanítónőtől megtudtuk: a gyerekek egy része a cserkészeten ismerkedett meg a rovásírással, nagyon megszerették, ezért került be a tábor programjába is. A pedagógus nagyon fontosnak tartja, hogy ne menjen feledésbe ez a nemzeti öntudatot, kreativitást és intelligenciát egyaránt fejlesztő hagyomány, ezért úgy véli, minden magyar gyermekkel meg kellene ismertetni azt.

Az Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár- és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület jóvoltából, a magyar ház kertjébe két jurtát állítottak fel, így megvolt a megfelelő környezet is ehhez a tevékenységhez, ráadásul Farkas Attila egyesületi elnök, érdekes előadást tartott őseink hordozható otthonáról. A lehetőséget kihasználva, Szekeres Ildikó székelykocsárdi történelemtanár, minden napra kiválasztott egy-egy legendát, amelyet bemutatott a gyerekeknek, például Emese álmát, a csodaszarvast, Botond legendáját, Lehel kürtjét, illetve két helyit is, a Cserevár illetve a Jó és a rossz patak legendáját. Ezeket a tanárnő nem csak megismertette, hanem a gyerekek szerepjátékokkal el is játszották, ezáltal sokkal jobban megelevenedett számukra a történet.

Az angol nyelvoktatást egy marosvásárhelyi tanárnő, Deji-Nagylaki Orsolya tartotta, aki már harmadik alkalommal vállalta el ezt a feladatot Székelykocsárdon. A tizenkét év tapasztalattal rendelkező pedagógus szerint egyértelmű, hogy az ovis korú gyermekek nem fognak még társalgási szinten megtanulni angolul, nem is ez a cél, hanem az, hogy néhány fontos hétköznapi kifejezést megismerjenek, hallják az idegen kiejtést, megszokják annak hanglejtését, ritmusát, egyszóval játékos formában ismerkedjenek egy idegen nyelvvel, mert ez segíti majd a továbbiakban őket. Mindenik foglalkozáshoz kézimunkázást és mozgásos tevékenységeket kapcsolt, a gyerekek nemcsak mondták, hanem mutatták is a szavakat, így sokkal jobban rögzültek azok, sőt    rajzfilmek és szerepjátékok egészítettek ki egy-egy témát. A haladókkal természetesen már nehezebb feladatokat oldottak, ami sokat segít a diákoknak, mert az iskolában az első idegen nyelv a francia.

Basa Anna-Máriától, a Cserevár Egyesület elnökétől megtudtuk, miben áll a sikeres székelykocsárdi táborok titka: „Három dologra van szükség: a pedagógusok odaadására, a szülők pozitív hozzáállására és támogatások megszerzésére, mindhárom kölcsönösen feltételezi egymást. Szerencsére az itteni pedagógusok megértették annak fontosságát, hogy a szabad idejükből rengeteget fel kell áldozzanak azért, hogy összegyűjtsék a környékbeli településekről a gyerekeket és délutánonként foglalkozzanak velük, így sikerült megmenteni a helyi magyar tagozatot. A szülők – látva a lelkesedést és áldozatvállalást – természetesen a pedagógusok mellé álltak az amúgy összetartó magyarságú községben. Az egyesület programjaira és a délutáni oktatás működésére és a legfontosabb beruházásainkra, idén például külső tatarozásokra, a magyar kormánytól, a Bethlen Gábor Alapon keresztül kapjuk a támogatást, de az ingáztatást és évi 2-3 rendezvény megvalósítását a Communitas Alapítvány is segíti. Minden, ami a hagyományőrzéssel kapcsolatos, például a néptáncoktatás, népviseletek varratása, a Csoóri Sándor Alapnak köszönhetően jöhet létre, a helyi önkormányzat pedig résztámogatást nyújt, amikor van rá lehetőség” – sorolta az elnök, hozzátéve: többleterőt lehet gyűjteni a közösségért végzett munkából, a diákok kiváló eredményei pedig további motivációt jelentenek.

 Basa Anna kiemelte: több általuk indított kezdeményezés gyakran követendő példaként szolgál más egyesületek és magyar közösségek számára is, például jövő héten Magyarlapádon tartanak angol tábort „székelykocsárdi mintára”.