Angol nyelv- és gasztrotábort szerveztek a székelykocsárdi gyerekeknek, akik tréfásan elmondták: „angolul tanultunk és magyarul ettünk” augusztus 22. és 26. között a Cserevár Egyesület által szervezett programon.

Mintegy negyven diák tett eleget az egyesület felhívásának, a helybeli gyerekeken kívül Felvincről, Hadrévről, Aranyosgerendről, Maroskoppándról is érkeztek résztvevők. Ezek azok a szórványtelepülések, ahol nincs már magyar nyelvű oktatás, ezért az egyesület a székelykocsárdi iskolába ingáztatja őket nap mint nap a saját kisbuszaival.

A Cserevár Egyesület, amelyben sok pedagógus is tevékenykedik, minden évben megszervezi a téli úszótábort, a nyári szünidőben pedig változó tematikájú táborokkal próbál tudást gyarapítani és közösséget teremteni. Adott esetekben ezeknek a táboroknak összeszoktató és beszoktató szerepük is van, hiszen ezeknek köszönhetően a különböző településekről érkező gyerekek már ismerik egymást, van közös élményük a szeptemberi iskolakezdéskor. Volt már kézműves-, néptánc- és román nyelvtábor, az angol sem most kerül először terítékre, a gasztronómia viszont abszolút újdonság volt.

„Az előző évek tapasztalataiból kiindulva úgy gondoltuk, talán megterhelők lehetnek a gyerekek számára a túl intenzív angol nyelvleckék, főleg nagyvakáció idején, ezért egy másik kiegészítő programot is csatoltunk hozzá” – mondta Basa Anna-Mária, az egyesület elnöke, akitől megtudtuk: az elemi és a gimnáziumi tanulókkal külön csoportokban foglalkoztak, míg egyesek angolul tanultak, mások a konyhán segédkeztek, ismerkedtek a magyar gasztronómiával. Mindkét tevékenység jól sikerült, mert semmit nem erőltettek és játékszüneteket is tartottak.

Az angol nyelv oktatását egy marosvásárhelyi tanárnő, Dézsi-Nagylaki Orsolya tartotta, aki a három gyerekét is elhozta a táborba. Az oktató kedvessége, játékos módszerei hatásosnak bizonyultak, a gyerekek bátorságot kaptak arra, hogy idegen nyelven is megszólaljanak. Az egyesületben már rég felismerték a felzárkóztató angol nyelvkurzusok szükségességét, ezért, a lehetőségek függvényében, időnként nyelvtáborok szervezésével próbálják pótolni ezt a hiányosságot.

A magyar hagyományos ételek megismertetésének ötletét a napjainkra jellemző, a gyermekek körében rohamosan elterjedő helytelen étkezési szokások realitása adta, de ugyanennyire fontosnak tartották azt, hogy a régi recepteket megismertessék a felnövekvő generációval is. Naponta tíz-tizenkét anyuka és nagymama tért be a konyhára segédkezni, megmutatni a gyerekeknek, hogyan kell hagymát vágni, pityókát hámozni, tésztát gyúrni és a tevékenységekbe besegítettek a református lelkipásztor és neje is, Lészai Róbert és Boglárka. A gyerekek pedig készségesen vették ki a részüket a munkából, nem úgy mint otthon, ahol legtöbbjük csak akkor tér be a konyhába, amikor már megéhezett.

A főzés kint, a szabadban történt, az üstökben gulyás, csirkepaprikás nokkedlivel, pörkölt, töltött káposzta és kolbászos lecsó rotyogott ezekben a napokban, azaz hagyományos magyar ételek, amelyekhez az alapanyagokat a helyi önkormányzat támogatásával vásárolták meg. Szekeres Ildikó tanár öt-tíz perces bemutatót tartott az ételekről, így a gyerekek „azt is tudták, mit esznek”. A receptek és az elkészítés is nagyon jó lehetett, mert maradék egyszer sem maradt, a gyerekek pedig olyan ételeket is megettek a táborban, amire otthon rá se néznek.

A tábor sikeréhez a megfelelő helyszín is hozzájárult, hiszen a székelykocsárdi Gróf Gálffy János Magyar Közösségi Ház felújítása csak nemrég fejeződött be. A Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően kívül felújították az épületet és térkővel burkolták le az udvart, a Communitas Alapítványnak köszönhetően pedig gyepesítették az udvar hátsó részét és a játszóteret, fűnyírógépet és egyéb konyhai eszközöket vásároltak. Basa Anna-Máriától, a Cserevár Egyesület elnökétől megtudtuk, hogy tervezik a magyar ház és a bentlakás épületegyüttesének ünnepélyes avatóját is, az időpontot az új tanév szerkezetének függvényében jelölik ki.