banner_phBMMWg3_970x250_Mol_HU.jpg
banner_6stHcYKY_300x250_Mol_HU.jpg

„Az orosz hadsereg olyan, mint egy tehervonat: hogyha elindul, nagyon nehéz megállítani” – Szakértők az orosz–ukrán háborúról

A legtöbben nem gondolták volna, hogy kitör a háború, és íme, lassan egy hónapja tart. A felek nem képesek megállapodást kötni, a frontvonalak egyre csak változnak, és teljes káosz jellemzi a háború körüli híreket. Szenkovics Dezsőt, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) Kolozsvári fakultásának dékánját, geo- és biztonságpolitikai szakértőt, valamint Vigóczki Mátét, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Geopolitika Műhelyének Oroszország-kutatóját Ádám Rebeka Nóra politológus, újságíró kérdezte a PROKON erdélyi alapszervezetének rendezvényén.

Szomszédunkban a háború – Szakszerűen az orosz–ukrán konfliktusról címmel szerveztek beszélgetést hétfő délután, amelynek célja az volt, hogy a szakértők tisztázzák a közel egy hónapja kialakult háború körüli legfontosabb kérdéseket.

Vigóczki Máté szerint az orosz történelem és az orosz geopolitika évszázadok óta arra alapul, hogy terjeszkedni kell, az a jó, ha a határok minél messzebb vannak a fővárostól, mivel ez jelenti a biztonságot. Mint fogalmazott, lehet, hogy az orosz geopolitika és külpolitika a taktikáját tekintve offenzív, de a stratégiáját nézve defenzív, és szerinte a mostani invázió is ugyanerre a logikai vázra épül. Ugyanakkor hozzátette, hogy orosz szemszögből azt lehet elmondani, hogy az orosz társadalom és politikai elit az 1990-es évek egypólusú világrendjét nagyon megalázó alapélménynek tudja be. Ugyanakkor orosz szempontból az, hogy az Amerikai Egyesült Államok vagy éppen a NATO ENSZ-felhatalmazás nélkül bombázott Belgrádban, vagy támadta meg Irakot, mind-mind azt jelentette, hogy egy olyan nemzetközi világba csöppent a független és gyenge Oroszország, ami veszélyes.

Szenkovics Dezső ehhez még hozzátette, hogy a nagyhatalmi lét az orosz elitekbe és a néplélekbe is beleivódott, ami „ott van, ott motoszkál, folyamatosan dolgozik” az orosz elitben, az orosz népben. Ugyanakkor, mint mondja, 1989–1990-ben lezajlott egy nagyon érdekes folyamat Kelet-Közép-Európában, lebomlott a vasfüggöny, szétesett a Szovjetunió, és azt, hogy megromlott az orosz–Nyugat viszony, erre vezethető vissza. Mivel a nagyhatalmi státusz megszűnt létezni, a NATO egyre közelebb került az orosz határokhoz, és ezzel valamit kezdeni kellett.Vigóczki Máté | Fotó: Facebook-közvetítés monitorképe

Akar-e Kelet-Ukrajna Oroszországhoz tartozni?

Vigóczki Máté szerint „nagyon nem”, szerinte úgy tűnik, hogy még az Ukrajnában élő orosz identitású, anyanyelvű emberek is a perspektívát inkább a nyugati orientációban látják. Szenkovics Dezső sem gondolta, hogy a két szakadár köztársaságot leszámítva Kelet-Ukrajna szeretne Oroszországhoz tartozni. „Erre a legjobb példa, hogy az orosz részről mindenki által megálmodott Blitzkrieg most már több mint húsz napja tartó brutális háború. Putyin azzal a tudattal vonult be a kelet-ukrajnai területekre, hogy ott sóval, kenyérrel, tapssal és rózsával fogadják őket, de nem így történt” – mondta.

Hozzátette, hogy azokon a területeken, ahol az etnikai összetétel nagyjából egyenlő az oroszok és ukránok között, látszik, hogy az orosz kisebbség is inkább a védelem pártjára állt, ezért is sikerül még mindig védeni ezeket a városokat. Szenkovics Dezső szerint ebből is látszik, hogy az ukrajnai oroszok sem a várt üdvrivalgással fogadták az orosz tankokat.

Mik Oroszország valódi területi követelései?

Vigóczki Máté szerint az elsődleges cél nem területi követelés, hanem az, hogy Oroszország kapjon egy olyan írásbeli biztosítékot, hogy Ukrajna nem lesz a NATO tagja, az pedig csak másodlagos cél, hogy Ukrajna elismerje a Krím-félsziget és a kelet-ukrajnai szakadár államok függetlenségét.

„Én nem gondolom, hogy ezen kívül több területi követelést megfogalmazhatna Moszkva, legalábbis a jelenlegi körülmények közt. Még a saját minimális követeléseiket se tudják az ukránoktól megkapni, mert Ukrajna túl jól áll ahhoz, hogy bármiről is a jelenlegi állapotok szerint lemondjon. Az más kérdés, hogy az elfoglalt területekkel, ahol nem oroszhű lakosság élt, mit fog tudni kezdeni, és hogyan fogja ezeket újjáépíteni?” – magyarázta.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Szenkovics Dezső szerint is alapvetően nem területi követelményekkel jelent meg Oroszország ebben a háborúban, viszont azt is gondolta, hogy most már „arcvesztés nélkül Oroszország ebből a történetből nem tud kiszállni” úgy, hogy valamit ne mutasson fel. Ő két forgatókönyvet lát, ám a valószínűbb szerinte az, hogy Oroszország a két kelet-ukrajnai szakadár köztársaságot csatolja valamilyen úton-módon magához, és Mariupolon keresztül Oroszországot a szárazföldön a Krímmel összeköti. Ezt azért tartja valószínűnek, mert a Krím esetében van egy „óriási nagy probléma”, az ivóvíz hiánya, mivel az elcsatoláskor Ukrajna az oda tartó édesvíz-vezetékeket elzárta, és ezzel a lépéssel Oroszország ezt a problémát hosszú távon tudná rendezni.

Lassult-e az orosz offenzíva?

Vigóczki Máté szerint lassult, és ez onnan látható, hogy amikor elindult a támadás február 24-én, akkor Putyin azt mondta, hogy a területek azonnali átadását kéri, Ukrajnának le kell mondania ezekről, ám „egy kicsit visszavettek ebből a teljes megadást követelünk hozzáállásból” az utóbbi időben. Mint mondta, azóta rengeteget lehetett arról olvasni, hogy a logisztikát sem úgy készítették el az oroszok, hogy a villámháborúnál nagyobb műveleti lépéseket tudjon biztosítani.

„Oroszország arra számított, hogy megérkeznek a csapatok Ukrajnába, és már csak a jelenlétük miatt az ukránok meg fogják magukat adni. Ez nem jött össze. Viszont, amit most látunk, az én megítélésem szerint nem azt jelenti, hogy az orosz fél gyengébb lenne, hanem most kell kialakítania azokat az új terveket, amelyek az újonnan kitűzött célokhoz igazodnak. És amennyire a történelemből láttam, az orosz hadsereg olyan, mint egy tehervonat, lehet, hogy lassan indul el, de hogyha elindult, nagyon nehéz megállítani” – mondta.Szenkovics Dezső | Fotó: Facebook-közvetítés monitorképe

Szenkovics Dezső hozzátette, hogy szerinte azért nem haladnak a terv szerint az oroszok, mert ennek egy villámháborúnak kellett volna lennie, de most már lassan egy hónapja húzódik a harc. Ez szerinte egyértelműen azt mutatja, hogy lelassult az offenzíva. Ennek oka szerinte, hogy a nagy kelet-ukrajnai városok ellenállást mutattak és az orosz hadsereget huzamosabb ideig le tudták foglalni.

Másrészt a szakértő szerint az orosz hadviselésben egy taktikaváltás is bekövetkezett időközben: megpróbálják kettévágni az ukrán hadsereget. „Van egy jelentős része az ukrán hadseregnek, amelyik a Donbasz-medence környékén állomásozik most már nyolc éve, 2014 óta, és megpróbálják ezt elvágni azoktól, amelyek Ukrajna nyugatibb részein állomásoznak, ezáltal is gyengítve az ukrán haderőt” – magyarázta.

Lehetséges-e a hiteles tájékozódás az információs háborúban?

Vigóczki Máté szerint először is azt kell látnunk, hogy nem szabad egyenlőségjelet tenni az ukrán és az orosz dezinformáció között. Az ukrán oldalról is érkezik félretájékoztatás, de ennek az elsődleges célja a morálnak a fenntartása, az orosz dezinformáció ezzel szemben szerinte végig azt próbálja meg alátámasztani, hogy miért jogos a háború.

Mint mondta, ő nem szeret olyan forrásból tájékozódni, ami mondjuk egy Twitter bejegyzésen alapul, mindenképpen olyan hírt olvassunk, ami több forrásból is megerősíti a történteket. Úgy vélte, ha a veszteségekről vagy a civilek ellen elkövetett támadásokról akarunk olvasni, akkor vannak nagyon jó Open Source Intelligence-technikát használó oldalak, amelyeken fényképpel, geolokációval együtt lehet az orosz és ukrán veszteségeket követni, valamint a civil célpontok ellen elkövetett támadásokat is. Ilyen oldal például a https://www.oryxspioenkop.com/2022/02/attack-on-europe-documenting-equipment.html , amely igyekszik egyenlő arányban hozni az orosz és ukrán veszteségeket. Egy másik oldal, amit követni szokott, a civil létesítmények ellen elkövetett támadások interaktív térképe: https://ukraine.bellingcat.com/

Szenkovics Dezső szerint is nagyon nehéz tájékozódni ebben az „óriási nagy információtömegben”, ennek szerinte az egyik oka az is, hogy nagyon kevés haditudósító van kint a helyszínen, ez pedig annak köszönhető, hogy az újságírókra is rálőttek a katonák. Az elsődleges források hiányában pedig egyre nehezebb egy általános képet kialakítani arról, hogy tulajdonképpen mi zajlik a fronton. Ő – mint mondta –, ukrajnai lapokat szokott olvasni, például a The Kyiv Independent-et, ezenkívül figyeli a francia, brit, amerikai katonai elemzőoldalak jelentéseit.

Mikor lesz béke?

Szenkovics Dezső szerint a béketárgyalások nem hoznak eredményt, s ő már annak nagyon örülne, ha befagyasztanák a jelenlegi harcvonalakat, és elrendelnének egy legalább 72 órás tűzszünetet, beengedve a humanitárius segélykonvojokat, a nemzetközi Vöröskeresztet például Mariupolba, ahol most már hetek óta nincs víz, áram, gáz, élelem.

Vigóczki Máté úgy vélte: mind a két fél azt szeretné a belföldi és a nemzetközi közösségnek is sugallni, hogy képes a tárgyalásokra, szeretne békét, viszont egyik oldal sem ért még el olyan sikereket, vagy nem érte olyan veszteség, ami arra kényszerítené, hogy ne csak tűzszüneti, hanem békemegállapodások aláírása felé is hajoljon. „Az orosz félnek még nem sikerült egy olyan célt elérni, amit otthon el tud adni, hogy ezért folyt a háború, az ukránok meg egyszerűen túl jól állnak, nagyon magas a hadsereg morálja, és a lakosság is úgy látszik, hogy támogatja ezt a háborút. A szemünk előtt zajlik az orosz történelem, ám sajnos egy nagyon tragikus történet az, amit az ukrán oldalon látunk” – mondta.

Kapcsolódók

Kimaradt?