Néhány napra ismét a könyveké Kolozsvár belvárosa: csütörtökön megnyitotta kapuit a 15. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét. A Bánffy-palota udvarán tartott ünnepségen az olvasás öröméről, az irodalom közösségformáló erejéről és a szabad gondolkodás fontosságáról beszéltek a meghívottak. 

Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere arról beszélt, felemelő látni, amint a város egyik ikonikus tere ismét megtelik élettel, és néhány napra a könyvek és a kultúra kerülnek a középpontba. Felidézte, hogy a könyvhét közeledtével minden évben elgondolkodik azon, mit jelent számára az olvasás. Elmondta: az utóbbi időszakban főként mesekönyveket forgatott, és bár sokan magányos tevékenységnek tekintik az olvasást, ő inkább párbeszédként gondol rá.

Kiemelte, hogy minden életszakasznak megvan a maga könyve és története, amely éppen akkor szólítja meg az embert a legerősebben. A könyvhét sokszínű programja is ezt bizonyítja: a gyermekirodalomtól az ifjúsági regényeken át a kortárs irodalomig mindenki találhat számára érdekes kötetet és szerzőt.

Az alpolgármester szerint a képernyők uralta, felgyorsult világban különösen fontos szerepe van az olvasásnak. Úgy fogalmazott, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindent értünk és tudunk, miközben gyakran éppen az elmélyülés és a valódi párbeszéd képességét veszítjük el. A könyvek ezzel szemben lelassítanak, gondolkodásra ösztönöznek, és segítenek megérteni más emberek történeteit. Hozzátette: Kolozsvár mindig is az irodalom városa volt, ahol a történetek otthonra találnak, a könyvhét pedig lehetőséget ad arra, hogy az írók találkozzanak olvasóikkal.

Markó Béla költő beszédét egy régi kommunista kori jelszó felidézésével kezdte: „Szeresd a könyvet!” Elmondta, gyermekkorában még létezett egy ilyen mozgalom Romániában, amelynek keretében a sokat olvasókat jelvénnyel jutalmazták. Mire azonban ő elérte volna ezt a kitüntetést, a kezdeményezés már megszűnt. Hozzátette: végül nem a jelvényért olvasott, hanem azért, hogy megismerje a könyvekben rejlő világot.

Markó Béla szerint a hatalom gyakran hangoztatja, hogy szereti a könyveket, valójában azonban sokszor fél tőlük. Úgy vélte, éppen abból lehet következtetni egy könyv jelentőségére, hogy a hatalom korlátozni vagy tiltani próbálja. Felidézte, hogy a diktatúrák mindig rettegtek azoktól a művektől, amelyek a hivatalos narratívától eltérő világképet mutattak fel.

Véleménye szerint a jó könyv mindig a szabadságról szól: a képzelet és a véleménynyilvánítás szabadságáról egyaránt. Kritikus hangon beszélt azokról, akik a könyveket korlátozni vagy szerzőket elhallgattatni akarták. Úgy fogalmazott, egy igazi értelmiségi feladata nem az, hogy mindenben egyetértsen, hanem hogy szót emeljen, amikor hazugságot érzékel maga körül.

A költő végül visszatért beszédének vezérgondolatához: „Mi lehetne szebb jelszó a könyvhéten, mint ez: szeressétek a könyvet!”

Grezsa Csaba, Magyarország kolozsvári főkonzulja a könyvhetet a kultúrák találkozási pontjaként és a magyar irodalmi, művészeti élet fontos színtereként méltatta. Beszédében hangsúlyozta, hogy az embereket elsősorban kultúrájuk teszi egyedivé. A könyvet menedéknek nevezte, amely lehetőséget teremt a lélek megnyugvására és az elcsendesedésre.

Tőzsér László, a Romániai Magyar Könyves Céh alelnöke felidézte, hogy a könyvhetek alapgondolata egyszerű: a könyvek lépjenek ki a boltokból, és találkozzanak az olvasókkal. Rámutatott, hogy a könyvek egész évben készülnek, a könyvhét néhány napja pedig azt a hatalmas munkát, tudást és elkötelezettséget teszi láthatóvá, amely a kötetek mögött áll.

Hangsúlyozta, hogy a könyv nem csupán tárgy, hanem kapcsolat az alkotók, a kiadók és az olvasók között. Mint mondta, a könyv útjának különböző állomásait képviselő szakemberek nap mint nap azért dolgoznak, hogy a romániai magyar könyvkultúra élő, sokszínű és elérhető maradjon. Szerinte amíg vannak olvasók, addig értelme van ennek a munkának.

Szántai János, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (EMIL) elnöke beszéde elején a könyvhét szervezői előtt tisztelgett, majd kitért a közelmúlt egyik nagy visszhangot kiváltó ügyére is. Felidézte, hogy a Vasárnap katolikus hetilap, a Keresztény Szó és a RomKat.ro munkatársait – Bodó Mártát, Dénes Gabriellát, Molnár-Gál Katalint és Szász István Szilárdot – elbocsátották.

Az EMIL elnöke elsősorban a döntés módját és stílusát bírálta. Úgy vélte, egy könyvfesztiválon könnyű azt gondolni, hogy minden rendben van a kulturális életben, ezek az események azonban évente csak néhány napig tartanak. Felhívta a figyelmet arra, hogy a fennmaradó időben is foglalkozni kell az irodalmi és kulturális közösséget érintő problémákkal.

Szántai szerint az elmúlt években eltávolodott egymástól a politikai elit, az irodalmi elit és az olvasóközönség. Arra buzdított, hogy a szereplők forduljanak ismét egymás felé, és hangsúlyozta: nem engedhető meg, hogy embereket egyik napról a másikra félreállítsanak vagy elhallgattassanak. Hozzátette, hogy kisebbségi helyzetben különösen veszélyes felelőtlenül bánni a hatalommal.

A megnyitó végén a Kolozsvári Társaság átadta a Kolozsvár büszkesége díjat is, amelyet idén László Miklós fényképész, valamint Nagy Béla helytörténész kapott meg.