A Maszol #Fórum e heti vendége Klausz Melinda közösségimédia-szakértő, akivel Varga-Mihály Márton beszélgetett élőben a Maszol Facebook-oldalán. A szakembert az álhírekről, ezek felismeréséről, a hamis információk jelentette veszélyről kérdeztük, illetve arról, miképpen lehet védekezni ellenük. Amint már megszokhatták, olvasóink az élő műsor idején hozzászólásban megfogalmazhatták kérdéseiket, amelyek megválaszolására a szakembert kértük meg. Összefoglaltuk az adásban elhangzott legfontosabb kijelentéseket.

Mai jelenség az álhírek korszaka?

• Az álhírek egyidősek az emberiséggel. Mindig is voltak, akik nem úgy mondták el a dolgokat, ahogy megtörténtek.
• Már az 1600-as években is dokumentáltak ilyen történeteket, és azóta is rendszeresen találkozunk ilyenekkel a sajtótörténetben.

Mégis bedőlünk az álhíreknek…

• Az internet megjelenésével fokozódott az álhírek terjedése.
• Eleinte csak e-mailen kaptuk ezeket a tartalmakat, majd amikor megjelent a közösségi média, bárki egy gombnyomásra továbbíthatott egy üzenetet. Például Bud Spencer halálhíre hétszer járta körbe a világot.
• Nem nézünk kellőképpen utána a híreknek, sokszor csak a címek alapján mondunk vagy fejezünk ki véleményt.
• Rengeteg olyan cél is van, amikor az álhírek terjesztése haszonszerzési céllal párosul. Ilyenkor nagymértékben számít a kattintások száma, ezért a szerzők nem riadnak vissza a félrevezető vagy valótlanságot állító címek használatától sem.

Miért terjednek gyorsabban az álhírek a valós információknál?

• Az álhírek terjesztése nagyon összetett feladat, de jól behatárolható, hogy milyen címmel, milyen képpel lehet a legnagyobb hatást elérni.
• Mivel az esetek többségében van mögötte egy plusz motiváció, akár hirdetéssel is megtámogatják a terjesztését, csoportokba helyezik el, hogy minél több emberhez eljusson.
• Ha vitát gerjesztő tartalmat jelenítenek meg, amelyik sok hozzászólást generál, annak a tartalomnak a terjedését a közösségimédia-oldal is elősegíti, mert az algoritmusok úgy érzékelik, hogy egy nagyon népszerű tartalomról van szó.

Miért nem tesznek ez ellen a nagy közösségimédia-oldalak?

• Vannak folyamatos törekvések arra, hogy a közösségimédia-oldalak működtetői visszaszorítsák az álhíreket, de nagyon nehéz dolguk van, merthogy a hamis hírek készítőinek újabb és újabb módszereik vannak.
• Vannak azonban apró és eredmények lépések egy-egy típusú hirdetések, álhírek kiszűrésére, de ezeknek a módosításával a terjesztők csakhamar kijátsszák a mesterséges intelligencia algoritmusait.

A fiatalok is veszélybe kerülhetnek a közösségimédia-oldalak miatt, de ezeken jelen vannak már az idősebbek is, akik ugyanúgy veszélyeztetett célcsoportnak minősülnek…

• A koronavírussal kapcsolatban számos álláspont létezik, a téma kellően megosztott. Nehéz meghatározni azt, hogy mi az a határ, amikor egyik vagy másik álláspontot fake news-nak tekintik.
• A Facebook például elfogadott egy olyan határozatot, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) álláspontját tekinti hivatalosnak.
• Amikor a WHO álláspontjával rendszeresen szembemenő állásponttal találkoznak, akkor korlátozhatják a felhasználót, ritkább esetekben pedig fel is függeszthetik a fiókját.
• Fontos az, hogy egyénileg is tudjuk jelenteni a közösségi felületnek, ha egy nem valós tartalommal találkozunk, és egyre többen jelzik ugyanezt, akkor felülvizsgálják a tartalmat, az algoritmus érzékeli azt, hogy problémásnak tűnő bejegyzésről van szó, és vagy egy emberi felügyelőnek továbbítja a tartalmat, vagy pedig automatikusan leveszi a saját elemzése alapján.
• Ha azonban egy olyan tartalmat látnak az algoritmusok, amelyekre nagyon sok kattintás érkezik be, de senki vagy csak nagyon kevesen jelentik, akkor éppen megerősítjük annak a bejegyzésnek a terjesztését.

Vannak félrevezető játékok is, amelyek átverik a felhasználókat, mert nem is tudják, hogy tulajdonképpen mihez járulnak hozzá, amikor kattintanak…

• Vannak olyan játékok, amelyek kifejezetten lájk-gyűjtő céllal indultak, például az, amelyikkel azt lehetett megtudni, hogy mi az indián nevünk.
• Vagy a hálózatkutatási céllal elindított és az egész világon végigfutott program, melynek segítségével megnézhettük, hogyan nézünk majd ki tíz vagy húsz év múlva.
• Vannak olyan esetek, amikor például a felhasználói útmutatóban mindent leírnak, ott szerepel benne, hogy mit kezdenek majd az adatainkkal, de a felhasználók egyszerűen el sem olvassák ezeket az információkat.
• Az interneten semmi nincs ingyen: mindenért az adatainkkal fizetünk.

Honnan lehet tudni, hogy melyik a valós információ és melyik az álhír?

• Az a fő probléma, hogy éppen az alátámasztó információk sem olyan hitelesek már, mint korábban.
• Inkább a forrást érdemes kellő kritikával kezelni.
• Ha találunk valahol egy hírt, akkor keressünk rá, hogy máshol is írnak-e róla, a nagy hírportálokon foglalkoznak-e a témával?
• Ha csak egy helyen találunk meg egy hírt, és sehol máshol nem foglalkoznak ezzel, akkor az gyanús jelnek minősül.
• Érdemes megnéznünk az illető hír közzétételi időpontját is, továbbá ellenőrizzük azt, hogy pontosan milyen nevű oldalon olvassuk a híreket. Meglehet, néha csak egy betű eltérés van a hitelesnek tekinthető híroldal és az álhíroldal neve között.

A helyesírási és fogalmazási hibák is árulkodók lehetnek…

• Nagyon sok esetben ezeket a cikkeket nem is magyarul írják, hanem automatikus (például Google Translate) fordítóval alakítják át magyar nyelvűre az információkat, éppen ezért súlyos fogalmazási problémák fedezhetők fel ezekben a szövegekben.
• A gyenge helyesírás is árulkodó jel, mert a hitelesnek tekinthető hírportáloknál többnyire olyanok dolgoznak, akik jobban odafigyelnek a publikált szövegek minőségére, míg az álhíroldalakat olyanok írják, akik nagyvonalúan viszonyulnak a magyar helyesírási szabályokhoz.