Gyerekkorában többet edzett fiúkkal, mint lányokkal, mára már a gyergyószentmiklósi Fox Hockey Klub meghatározó játékosának mondhatja magát Bende Júlia. 2016-ban csatlakozott a Székelyföldi Jégkorong Akadémiához, ahol fontos cél volt számára, hogy ő legyen a legjobb női játékos. A „rókalányok” jégkorongozója abban bízik, le tudják majd győzni a csíkszeredaiakat a román bajnoki döntőben. Szerinte nagy szakadék van az itteni és a magyar bajnokság között. Úgy véli, a csapatnak sok dologban kell még fejlődni ahhoz, hogy erősebb, jobb kondiban lévő ellenfeleikkel felvegyék a versenyt.

Bende Júlia 2006-ban született. Gyermekkorát Gyergyószentmiklóson töltötte, itt ismerkedett meg a jégkoronggal is. Jelenleg a helyi Fox Hockey Klub játékosa, amely női szinten az ország egyik legerősebb csapata. Támadóként több mint harminc gólt szerzett már román bajnoki meccseken, emellett a magyarországi mezőnyben is jó egyéni teljesítményt tudott nyújtani.

– Mesélj kicsit a kezdetekről, mikor kezdett el érdekelni a hoki?

– Nagytatám és nagybátyám is jégkorongozott, így már a család része volt ez a sport. A fiútestvéremet is elvitte apukám hokiedzésekre, ezáltal engem is érdekelni kezdett és ki akartam próbálni. Négy éves koromban kezdtem el járni korisuliba. Tetszett nekem ez a délutáni program, mert edzésnapokon nem kellett a napközibe aludjak. Miután megtanítottak korcsolyázni, leigazoltak és bekerültem az ISK Gyergyó U8-as csapatába. Az elején egyedül voltam lányként a csapatban, de nagyon szerettem. Megtapasztalhattam, hogy milyen egy igazi csapat, mi is az a csapatszellem. Sokat fejlődtem és egyre jobban kezdtem megszeretni a jégkorongot.

 Majd 2016-ban létrejött a Székelyföldi Jégkorong Akadémia, aminek tagja lettem. Az akadémiánál kezdetben még volt néhány lány, így ez is ambíciót adott nekem, hogy én legyek a legjobb női játékos. Rengeteget tanultam az akadémiánál a jégkorongról, de nem csak arról, hanem megtanultam azt is, hogy mitől lesz értékes egy ember. Tavaly pedig bekerültem az akadémia elit képzésébe, ahol az U16-os csapatban játszottam.

– Hogyan kerültél a Fox Hockey csapatához?

– Apukám szólt nekem, hogy indul Gyergyóban egy női csapat és kérdezte, szeretnék-e menni. Kihasználtam a lehetőséget és 2018-ban elmentem az első női edzésemre. Azóta párhuzamosan edzek, és meccseket játszok a fiú és a lány csapattal is.

– Ha jól tudom, a csapat nagyrészt fiatal játékosokból áll, mennyire volt könnyű összeszokni az elején?
– Amikor a Fox csapatába kerültem, én voltam a legkisebb játékos. Azóta már teljesen kicserélődtek a csapattagok. Nehéz volt az elején megkapni a csapatban az összhangot, mivel különböző helyekről vagyunk. Mindenki máshol tanult meg hokizni, nem egy volt az alap. Ennek ellenére könnyen megértjük egymást, mert nincs akkora nagy korkülönbség köztünk. Fokozatosan próbálunk egyre jobb csapattársak lenni és egyre jobb légkört kialakítani a csapatban.

– A román bajnokság mellett a magyar U25-ös ligában is játszotok.  Mennyire különbözik a kettő színvonal és játékstílus szempontjából?

– A Román Bajnokságban kezdő csapatok vannak. Nincs sok tapasztalatuk a modern hokival kapcsolatban. Kevés a női csapat Romániában és nincs túl komoly szinten. Nem fektetnek bele sokat. A magyar női jégkorong sokkal nagyobb szinten van és ismerik a modern hokit. Van egy játékalapjuk, tudják a felállásokat, jól kezelik a korongot, jó a kori technikájuk és első sorban van kondijuk.

 A román bajnoki mérkőzések sokkal lassabbak, nem olyan pörgős és intenzív a játék, mint a magyarokon. Úgy gondolom, hogy elég nagy a szakadék a két bajnokság között. Ezért is neveztünk be a Magyar Bajnokságba, hogy legyen lehetőségünk tapasztalni és fejlődni.

– Az alapszakasz végén sikerült meglepő győzelmet aratni a listavezető dunaújvárosi Angels csapata ellen. Összeségében mi az, amiben szerinted fejlődnie kell a csapatnak a következő szezonig?

– Sok mindenben kellene még fejlődnünk, de főként abban, hogy egy csapat tudjunk lenni, együtt és mindenki beletegye, amit tud. Ez nehéz, mert vannak játékosok, akik nagyon messze laknak és így nincs lehetőségünk közös edzésekre, amin mindenki részt tudna venni. Így nincs meg az az igazi csapat feeling, nem vagyunk annyira összeszokva, nem ismerjük egymás játékát eléggé. Van még, amiben fejlődjünk kondi terén is, a magyar csapatokhoz képest.

– Itthon a csíkszeredaiak ellen játszhattok a bajnoki döntőben. Hogy érzed, milyen esélyekkel indul a csapat?

– Bízom benne, hogy meg tudjuk verni a Román Bajnoki döntőben Csíkszeredát. Tudom, hogy képesek vagyunk rá, ha mindenki oda teszi magát. Úgy gondolom, hogy jobb a csapatunk, jobb a kondink, a korongkezelésünk és gyorsabbak is vagyunk.

– Mennyire tudod összeegyeztetni a sportot és a tanulmányaidat?

– Jelenleg a Salamon Ernő Gimnáziumban tanulok matematika-informatika szakon. Nem könnyű a hokira és az edzésekre is minőségi időt szánni. Meg kell tanulni beosztani az időt. Úgy gondolom, hogy aki tanulni akar, az sport mellett is tud időt szánni rá. Én a hoki mellett tanultam meg az időmet is beosztani, és soha nem volt bajom a suliban a meccsek vagy az edzések miatt. Mindig tettem azért, hogy tanulni is legyen időm.

– Gondolom, a hoki jelentős időt vesz el a mindennapjaidból, marad-e idő mellette más tevékenységekre, hobbikra is?

– Ha tehetem, legtöbbszőr a szabadidőmet a barátaimmal, családommal és pihenéssel töltöm. Napi szinten vannak edzéseim, hétvégén pedig mérkőzések, úgyhogy csak néha, mikor szabad hétvégém van, akkor tudok mással is foglalkozni, kikapcsolódni.