„Legyen világos mindenki számára: semmilyen megyeösszevonást nem támogatunk. Közigazgatási reformról és hatáskörök módosításáról lehet tárgyalni, megyehatárok módosításáról nem lehet tárgyalni” – szögezte le Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester a Tamás Sándorral közösen tartott sajtótájékoztatón, amelyen rámutattak: az erdélyi magyar jövőt veszélyezteti a tervezett közigazgatási átszervezésre vonatkozó legújabb törvénytervezet. 

Antal Árpád arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi geopolitikai helyzetben vannak vörös vonalak, amiket nem szabad átlépni. „Határozottan és időben ki kell mondanunk: a mi szempontunkból Románia közigazgatási átszervezése, a megyék összevonása egy olyan vörös vonal, amit nem lehet átlépni” – szögezte le a sepsiszentgyörgyi polgármester. Arra figyelmeztet: ahhoz, hogy ne merjék átlépni a vörös vonalat azok, akik az átszervezést tervezik, azt kell érezzék, hogy ebben a kérdésben az erdélyi magyarság felsorakozik a közösség vezetői mögé.

Az erdélyi magyar jövőt veszélyezteti a közigazgatási átszervezés

Antal Árpád rámutatott: az erdélyi magyaroknak körülbelül kétharmada él olyan településen, amelyet magyar elöljáró vezet, és a fejlesztési régiók megyékké alakításával, a megyék összevonásával a magyarság mindenhol kisebbségbe kerülne és elveszítené intézményrendszerét. Tamás Sándor háromszéki tanácselnök hozzátette: a megyék összevonása az erdélyi magyar közösség számára „a történet végét” jelentené, ezért kell ott lenni ahol a határokat rajzolják és megakadályozni az átszervezést.

Antal Árpád arra mutatott rá, hogy az elmúlt években két alkalommal – Traian Băsescu és Liviu Dragnea – mostanihoz hasonló ostoba és veszélyes átszervezési tervét sikerült az RMDSZ-nek megakadályoznia. Ennek oka, hogy az ország közigazgatási átszervezésének terve kizárólag pártpolitikai célt szolgál, az nem az emberek érdekében történne.

Abszurd, csak matematikai alapon megközelíteni a megyék, városok, községek átszervezését

Minden átszervezési törekvés valójában a helyi intézmények burkolt államosítását és központosítást jelent, hívta fel a figyelmet Antal Árpád, aki szerint ebben a kérdésben csak az a jó megoldás, ami jó a polgároknak, ezért a közigazgatási reform kulcsszavai a szubszidiaritás, a szolidaritás és a kohézió kellene legyen.

A megyék és községek összevonását, városok megszüntetését szorgalmazók arra hivatkoznak, hogy sokba kerül fenntartani a jelenlegi közigazgatást, és ha átszerveznénk, akkor olcsóbb lenne. „Az Isten szerelmére, hol van ebben a történetben az emberek érdeke” – fakadt ki Antal Árpád, aki szerint abszurd, csak könyvelési, matematikai alapon megközelíteni a megyék, városok, községek átszervezését. 

A sepsiszentgyörgyi polgármester szerint valóban pénzt lehetne spórolni azzal, ha megszüntetnek több tucat várost, mert kevesebb önkormányzati képviselő lesz és kisebb lesz a helyi közigazgatás apparátusa, de egészen biztos, hogy ezzel nehezebb lenne a polgárok élete. Tamás Sándor azzal a példával érzékeltette ezt, hogy Kézdikővárról Erzsike néninek egy napnyi utazást jelentene Gyulafehérvárra utazni egy urbanisztikai bizonylatért, főként hogy nem áll rendelkezésre tömegközlekedési összeköttetés sem.

Évi 6 milliárd euró áfát kellene behajtani, amiből az egész közigazgatást lehet működtetni

Antal Árpád szerint, ha pénzt akarnak a központi költségvetésbe termelni, egyetlen dologra kellene odafigyelni: be kellene hajtani azt a rengeteg be nem fizetett adót, elsősorban áfát, amit jelenleg elcsalnak és ellopnak az országban, és amit az állam impotens intézményei most nem képesek begyűjteni. Évente 6 milliárd euróra rúg a be nem gyűjtött áfa összege, amiből minden évben 600 kilométer autópályát lehetne építeni, vagy működtetni az egész közigazgatást, mutatott rá a sepsiszentgyörgyi elöljáró. 

Egy közösség építése nem lehet könyvelési kérdés, szögezte le Tamás Sándor, aki emlékeztetett, hogy 2004-ben Kovászna megyében sikerült visszaállítani a korábban működő kisközségeket, mint Dálnok, Kézdialmás, Árkos, Mikóújfalu és Málnás, ahol azelőtt fújt a szél, most pedig elindult a közösségi élet, vannak olyan intézmények és beruházások, amelyek a helyi közösség életében nagyon fontosak, így művelődési házat, iskolát, óvodát, sportegyesületet, imatermet modernizáltak és működtetnek, utakat javítottak, csatornázást és vízvezetést vezettek be.

Az ország 319 városából csak 89 maradna meg

Antal Árpád szerint, ha kizárólag az az elv érvényesül, ami a törvénytervezetben szerepel, hogy elveszítik a városi rangot a 20 000 lakos alatti települések, akkor az országban a jelenlegi 319 városból mindössze 89 maradna meg. Azokból a városokból, amelyeket ma magyar emberek vezetnek csak Marosvásárhely, Szatmárnémeti, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda és Székelyudvarhely maradna város és elveszítené városi rangját Kézdivásárhely, Gyergyószentmiklós, Nagykároly, Szalonta, Margitta, Szováta, Kovászna, Székelykeresztúr, Barót, Szentegyháza, Szilágycseh, Nyárádszereda, Székelyhíd, Erdőszentgyörgy, Borszék és Tusnádfürdő.

Egy település nem attól város, hogy több mint 20 ezer lakosa van, hanem, hogy rendelkezik-e olyan szolgáltatáscsomaggal amit egy város nyújt a lakóinak, véli Antal Árpád, aki megjegyezte: szokta mondani buzăui polgármester kollégájának, hogy Bodzavásár akkor lesz város, amikor lesz színháza is. Romániában Tusnádfürdő, Borszék, Predeál és Azuga a legkisebb város. Tusnádfürdőnek például 1372 lakosa van, de több százezer turista megfordul meg ott évente és több négy-ötcsillagos szállodája van, mint egy-egy nagyvárosnak, sorolta Antal Árpád. 

Az erdélyi magyarság mindenhol elveszítené többségét és ezzel érdekérvényesítési képességét

Tamás Sándor háromszéki tanácselnök rámutatott: Kovászna megyében 73 százalékos a magyar közösség aránya, Hargita megyében 80 százalék fölötti, Maros megyében 38 százalékos és Brassó megyében 6 százalékos a magyarok aránya. Ha ezeket a megyéket Szebennel és Fehérrel egy nagy megyébe olvasztanák össze, akkor a megamegyének 2,2 millió lakosa lenne, amiből a románok aránya 66 százalékos lenne, a magyarok aránya 28 százalékra csökkenne, és azzal véget érne a történet, véli a háromszéki elöljáró.

Hozzátette: rosszabb eset az északnyugati régió, ahol össze szeretnék vonni Kolozs, Beszterce, Máramaros, Bihar, Szilágy és Szatmár megyéket és 16 százalék lenne a magyar közösség aránya, és még rosszabb, alig 4 százalék lenne a magyar közösség az Arad, Temes, Krassó-Szörény és Hunyad megyék összevonásával, sorolta Tamás Sándor. Kifejtette: ilyen etnikai arányokkal a közigazgatásban nem lehet beleszólni a magyar közösséget érintő lényeges kérdésekbe, például, hogy hol épüljön magyar óvoda.

„A világnak két része van: , amit meg tudunk változtatni és a másik, amit nem tudunk megváltoztatni. Nem tudjuk megváltoztatni azt, hogy milyen törvénytervezeteket terjesztenek be a különböző román politikai pártok. Amit viszont meg tudunk tenni, hogy felmutatjuk a saját közösségünk erejét és ennek eredményeként ott tudunk ülni annál az asztalnál, ahol a határokat rajzolják és meg tudjuk azt akadályozni, fogalmazta meg Tamás Sándor.

Antal Árpád leszögezte: a jelenlegi alkotmányos berendezkedésben nem lehet úgy átalakítani a közigazgatást, hogy az jó legyen az embereknek. Véleménye szerint alkotmánymódosítással lehetne átszervezni az országot és két új közigazgatási szintet – a régiós és járási szinteket – kellene bevezetni.

Magyarázata szerint a régiós szint a központtól kellene elvegyen hatásköröket és közelebb hozza azokat az emberekhez, míg a járási szint a megyék egyes hatásköreit vinné közelebb. Például a járási szintnek lenne egy főépítésze, amely 5-8 község urbanisztikai problémáit tudná megoldani és nem kellene minden községnek ilyen szakembert foglalkoztatnia. Ezzel a berendezkedéssel ugyanannyi pénzből lehetne hatékonyabb és polgárközelibb közigazgatást szervezni, véli Antal Árpád. 

Rámutatott arra, hogy 1,2 millió közalkalmazott van az országban és azok kétharmada az állami, központi adminisztrációnál van alkalmazva, mégis a helyi közigazgatásban dolgozó egyharmadon, a kicsin akarnak egyesek spórolni.

Példaként említette, hogy csak a Pénzügyminisztérium rendszerének közel 25 ezer alkalmazottja van és ezek egyharmada a kincstárnál dolgozik. „Miért van szükség kincstárra ebben az országban? Annak feladatát bármelyik bank el tudná látni. Arról nem is beszélve, hogy a kincstár rengeteg alkalmazottat foglalkoztat, nem történt digitalizáció, olyan szolgáltásokat nyújt mintha 1983-ban lennénk”, mondta Antal Árpád.