Szó szerint porból és hamuból kellett újjáépíteni a második világháború idején szinte teljesen elpusztult Ajnádot. Az 1944 szeptemberében az orosz hadsereg betörése nyomán felégetett település lakói Vas megyéig menekültek, majd hazatérve új életet kezdtek a romokon. Manapság a fiatalok elvándorlása, a hagyományos gazdálkodás feladása jelenti a legnagyobb gondot, ám lelkes civileknek köszönhetően épül-szépül a falu és tárt karokkal várja a látogatókat. Vidékjáró sorozatunkban Ajnádra látogattunk.

Különleges természeti környezetben található Ajnád. A Csíki havasok nyugati lejtőihez tapadó falu a Csíki-medence észak-keleti részén helyezkedik el távol a forgalmas utak zajától. Az utazó két irányból érkezhet: Csíkrákos vagy Csíkszépvíz felől közelíthetjük meg a települést aszfaltúton. Visszafelé ugyanezen lehetőségek közül kell választanunk, ugyanis Ajnádról továbbmenve már csak a faluval szinte összenőtt hegyi falucskákat közelíthetjük meg autóval. Az egyik ilyen Lóvész, itt kezdtük a környékkel való ismerkedésünket.

Lóvész tipikus hegyvidéki szerkezetű település, a Rákos-patak völgyében szétszórt házakban az egykor a szentmihályi és ajnádi gazdák által felfogadott, majd állandó lakossá vált román pásztorok leszármazottai élnek. A 18. század végefelé alakult ki itt állandó falu, addig csupán nyaranta béreltek itt legelőt a több helyről érkező ősök. A túlnyomórészt román lakosság nagyobb fele egyébként ért és beszél magyarul, amire a magyar környezet mellett az 1940-44 között működő magyar tannyelvű iskola is magyarázattal szolgálhat. Lóvészre érkezve a falu legnagyobb látványossága, a Karakó nevet viselő lélegzetelállító völgyhíd felé vettük utunkat.

A Karakó-híd a Csíkszereda-Gyimesbükk vasútvonal legszebb építménye, a Karakó patakot íveli át, elődjét 1897. október 18-án adtak át. A hidat mindkét világháborúban felrobbantották, 1946-ban építették újjá, akkoriban az ország legnagyobb vasbeton hídja volt. Méretei lenyűgözőek: teljes hossza 264 méter, magassága 100 méter, íve pedig 37 méter hosszú. Az ív szélessége fenn 6,5 méter, míg az alapoknál 10 méter, vastagsága az alapnál 4,8, míg fenn 2,5 méter, eredetileg két vágányú vasúti hídnak tervezték, ám csupán egy sínpár fut végig rajta. 

A viaduktot meredek betonlépcsőn lehet megközelíteni, odafentről pedig lenyűgöző kilátás nyílik a környékre, a Csíki-medence központi részeire. A híd környékét bejárva nem csupán az egykori vasúti szolgálati épületeket kereshettük fel, hanem a korábbi hidak szétszórt kő-, illetve beton maradványai is felbukkantak.

A tapintható csend

Néhány fotó elkészítése után (vissza)autóztunk Ajnádra, ahol helyi kísérőinkkel beszéltünk meg találkozót. Előtte azonban meg kellett küzdenünk még egy feladattal: kávét próbáltunk inni a faluban. Nem volt könnyű, érdeklődésünk nyomán végül az egyik mellékutcában működő üzlethez irányítottak, ahol a kiszolgáló hölgy valóban szívesen elkészítette az óhajtott forró italokat, ám megjegyezte, babkávét nem tud főzni. Ara is figyelmeztetett, hogy viseljük a védőmaszkot, mint kiderült, járt nála ellenőrizni a hatóság és felszólították a szabályok betartására. Megtudtuk azt is, hogy kocsma egy ideje nem üzemel Ajnádon, a korábban vendég nélkül pangó egységet a tulajdonos nem látta kifizetődőnek működtetni, pedig esténként azért lenne rá igény.

A templomnál beszéltünk meg találkozót a helyi Szent István Szervezet tagjaival, várakozás közben alkalmunk adódott belehallgatni a falura telepedő csöndbe. Forgalom alig volt, ember nem járt az utcákon. Az őszi mezei munkák lejártak, így még a szokásosnál is kihaltabb képet festettek Ajnád utcái. Az élet csupán akkor pezsdült meg némileg, amikor befutottak alkalmi idegenvezetőink. Bogos Róbert, Szőgyör Ignác és Szőgyör Lóránd a helyi Szent István Szervezet vezetői, képviselői, éltetői, mindenesei. Ez a civil szervezet számos ajnádi projekt megálmodója, megtervezője és megvalósítója volt az elmúlt évtizedekben, jelenleg éppen egy kápolna építésén fáradoznak. Róbert Csíkszeredában magyartanár, helytörténész, Lóránd a szervezet elnöke, édesapja, Ignác pedig szintén vezetőségi tag.

Új kápolna, új kihívások

Rövid ismerkedést követően autókba ültünk és meglátogattuk a falu határában épülő kápolnát. Mint megtudtuk: az építkezés közvetlen közelében állt sok száz évvel ezelőtt a Szent Ilona nevére szentelt kápolna, egy jól körülhatárolható részen most is kiemelkedik a földből az régi alapok helye. Az egykori építmény köveit az évszázadok alatt elhordták, régészeti ásatásokat nem tudtak végezni, a geodéziai vizsgálatok egy ötször öt méteres kőalapot mutattak ki a föld alatt. Így az új kápolnát is hasonló méretűre tervezték, jelenleg „pirosban” áll.

Mint kísérőinktől megtudtuk, az építkezés során a legnagyobb feladatot – az anyagiak előteremtésén túl – a romániai bürokráciával való megküzdés jelentette. Az engedélyeztetési folyamat igazán embert próbáló feladatnak bizonyult, ahogy a kápolnához vezető mezei út megjavítása is, amiből a községvezetés is kivette a részét. Nem könnyítette meg a helyzetet az sem, hogy az építkezés helye a Natura 2000 természetvédelmi területhez tartozik, valamint a vasúti sínek közelsége is növelte az adminisztrációs nehézségeket. A kápolna felszentelését 2022 augusztus 18-ára tervezik, tudtuk meg kísérőinktől.

Miközben a kilátásban gyönyörködtünk, Szőgyör Ignáccal a közösség aktuális kihívásairól is szót ejtettünk. Mint elmondta: a legnagyobb gondot a fiatalok kivándorlása okozza, többségük Dániában és Svédországban keresi a napi kenyérre valót. Hazaköltözésről, itthoni vállalkozásról, építkezésről nem igen tudott beszámolni. Közben a szemközti Csíki havasok lejtőit fürkésszük. Mint megtudtuk, a hegyek túloldalán élő gyimesi csángók több területet is megvásároltak már, ott még jobban ragaszkodnak a hagyományos gazdálkodáshoz. Szemmel látható, hogy a hegyoldalakon lehúzódó legeltetett, kaszált területek alatt felhagyott, bozótosodó, bokrosodó részek vannak. A kilátás egyébként lenyűgöző. Nem csupán Ajnád, hanem Lóvész is feltűnt a szemünk előtt, távolabb a Széphavas, a Pogányhavas, a Naskalat, és a korábban felkeresett Karakó-híd is előbukkant.

Mindent elölről kezdtek a romokon

A faluba visszatérve a történelem viharait idéztük fel Bogos Róbert segítségével. Az 1514-ben épült római katolikus templom közelében található emléktábla leírása szerint Ajnád lakóinak szó szerint a semmiből kellett újraépíteniük a falut. Az 1944 augusztus 23-án bekövetkezett román átállást követően az orosz hadsereg nagy erőkkel tört be a gyimesi-szoroson keresztül Magyarország területére. Útjuk a Gyimesekből éppen erre vezetett, Ajnád rövid, ám heves küzdelmek színtere volt, majd 1944 szeptember 9-én gyújtólapos bombázás következtében az egész falu leégett. A lakosság javarésze elmenekül, a legtöbben vasúton egészen Magyarország nyugati széléig, Vas megyéig jutottak – elevenítette fel Róbert.

Az elmenekültek a veszély elmúltával többségében hazatértek Ajnádra, ahol csupán néhány kémény meredezett a porrá égett házak helyén és a megrongálódott templom állt – szemléltette Bogos Róbert. A templomot a közelmúltban újították fel, a környezete is kicsinosítva várja a kevés számú kirándulót. Pedig érdemes néhány órát eltölteni Ajnádon. A falu határában található ásványvízforrásokhoz például kellemes sétára hívó tanösvényt alakítottak ki. A forrás után a Rompáca nevet viselő gyalogúton információs táblák és játékos feladatok várják a felfedező kedvű látogatókat.

A központban található a szintén nemrég létesített falumúzeum is. A két házból és nyitott színből álló épületegyüttes alapításának története sem hétköznapi. Az Ajnádból Svédországba kiköltözött Bilibók Antal szeretett volna szülőfalujában helyet találni elképzelésének, a múzeum felépítésének. Ezzel a tervével kereste meg a terület tulajdonosát, André Mihályt, vagy ahogy a faluban a legtöbben ismerik: Öcsi bácsit, aki végül ráállt a vásárra. Így ideszállíthatták a Szépvízen szétbontott régi boronaházat és felújíthatták a már korábban itt állt kicsiny nyári konyhát, ahol a legutóbbi időkig pálinkát főztek. A szín alatt régi mezőgazdasági gépek és eszközök kaptak helyet, köztük kitüntetett helyet foglal el az 1880-ban gyártott tűzoltófecskendő, ami 30 évvel ezelőtt még használatban volt.

A házban három helyiségben sorakoznak a régi népélet tárgyi emlékei. Kísérőink elmondták: nem volt egyszerű berendezni a házat, hiszen 1944 előttről egyszerűen nem maradtak fenn tárgyak, minden az újjáépítés után készült. Az egyik szobában helyet kapott a szintén a faluból elszármazott Kovács László hagyatéka. Az amatőr néprajzkutató korai halála után került a falu tulajdonába a számtalan kerámiát és hangszert magában foglaló gyűjtemény, amelyet László szülei ajándékoztak a múzeumnak. A tisztaszobában a település egykori nemesi kúriájából is látható néhány polgári bútordarab, és megtalálható az egykori népélet számtalan tárgyi emléke is a bölcsőtől az osztovátáig. A gyűjtemény közel 400 darabot számlál – mondták el kalauzaink.

Van visszaút a városból is

Elköszöntünk kedves vendéglátóinktól, majd látogatást tettünk az 1880-as években létesült Ré településrészen. Az egykori Fenyő tízesi lakosok egy tűzvész nyomán kerestek maguknak biztonságos lakóhelyet a újjáépítéshez. A közelben található a Bundák szere is, ahol már csupán egyetlen állandó lakos él.

A faluból kifelé tartva csinos tornácos házon állapodott meg tekintetünk, nem álltuk meg, hogy meg ne álljunk néhány fotót elkészíteni. Közben megérkeztek a házigazdák, akik elmesélték: hosszú évtizedek után költöztek vissza a nagyszülői házba Csíkszeredából. A gyermekeik kételkedése ellenére felújították az ingatlant és a hozzá tartozó gazdasági épületeket, állattartással, növénytermesztéssel is foglalkoztak. Mint elmondták, szeretnének egyfajta mintát szolgáltatni a felbomló falusi renddel birkózó ajnádiaknak.

Nincs könnyű a feladatuk, többször futottak bele bizalmatlanságba, rosszindulatba, ám derűjük, optimizmusuk átlendítette őket a nehézségeken. Igaz, természetjáró szenvedélyükhöz nemigen leltek társra a faluban. Kedves és bizakodó szavaik kíséretében hagyjuk el Ajnádot, bízva abban, hogy az ott megismert emberek szorgalma, elkötelezettsége, tenni akarása még sok-sok nemzedéket fog majd helyben maradásra, hazaköltözésre ösztönözni.