banner_sMBIsrBw_GOOGLE_970x250_2.gif
banner_nwQSwVIi_GOOGLE_728x90.gif
banner_5A50eRU8_GOOGLE_300x250.gif

„A politikai válságnak a pártok közül az AUR a legnagyobb nyertese” – INTERJÚ

A választások után megalakult koalíció helyreállítására akkor nyílik meg a lehetőség, ha Ludovic Orban marad a Nemzeti Liberális Párt elnöke a jövő hétvégi tisztújító kongresszusa után, ennek azonban kicsi az esélye – véli Székely István Gergő politológus. Az elemzőt a kormánykoalíció felbomlása után kialakult politikai válságról kérdeztük.

Múlt év decemberében, a PNL–USR–PLUS–RMDSZ koalíció megalakulásáról elemzők és politikusok is hangoztatták, hogy ez a három párt közös kormányzásra van „ítélve”. Kijelentésüket a parlamenti erőviszonyokra alapozták, tényként könyvelték el, hogy a kormányoldal és a PSD-ből, illetve a szélsőséges AUR-ból álló ellenzék között semmilyen átjárhatóság nincs. Kilenc hónap sem telt el, s most ott tartunk, hogy az USR–PLUS az AUR-ral közös bizalmatlansági indítványt nyújt be a volt koalíciós társak ellen, a PNL pedig együtt szavaz a PSD-vel a parlamentben. Meglepte a koalíció felbomlása?

Igen, kicsit meglepett, hogy ez megtörtént. Tudni lehetett, hogy ősszel tartja tisztújító kongresszusát a két román kormánypárt, a PNL és az USR–PLUS, és az elemzők arra számítottak, hogy a fű sem nő addig, amíg ezek le nem járnak. Olyan értelemben sem nő fű, hogy még szigorúbb járványügyi intézkedések sem esedékesek a két párt tisztújításáig. Így némileg váratlan volt az PNL és az USR–PLUS egymásnak esése. Ez vélhetően azért történt így, mert a liberálisoknál annyira kiéleződött a belharc, hogy ezt már nem lehetett a párt keretein belül tartani. Csak egy szikra kellett a koalíción belüli konfliktus kirobbantásához.

Fotók: Agerpres

Ez a szikra a jelek szerint az volt, hogy a kormányfő a koalíciós megállapodást felrúgva menesztette az igazságügyi minisztert, azzal vádolva Stelian Iont, hogy szabotálja az Anghel Saligny-programot, az USR–PLUS-t meg azzal, hogy zsarolja őt: a különleges ügyészség felszámolásához köti a program támogatását. Valóban annyira fontos volt Florin Cîţu számára a PNL tisztújító kongresszusának közeledtével ez a beruházási program, hogy megkockáztassa érte a koalíció egységét, vagy valami más húzódik meg a háttérben?

Florin Cîţu számára ez a településfejlesztési terv valóban nagyon fontos, mert Románia egy alapvetően klienteláris rendszerekre épülő ország, úgynevezett patronázsdemokrácia van, amelyben a pártok konkurens klienteláris hálózatok. A kormányfő beágyazottsága a liberális pártba meglehetősen gyenge. Ő egy új figura a PNL-ben, nem olyan, mint ellenjelöltje a tisztújító kongresszuson, Ludovic Orban, aki évtizedek óta ebben a pártban politizál, személyesen ismeri a helyi erős embereket. Florin Cîţunak így fel kellett tudni mutatni valamit ahhoz, hogy megteremtse a hátországát a párton belül, és a településeknek szánt fejlesztési pénz volt az, amivel ezt megvalósíthatónak látta.

Én ugyanakkor megkockáztatnék egy olyan értelmezést, amely egy csomagban kezeli a Saligny-program ügyét és Stelian Ion leváltását az igazságügyben esedékes kinevezésekkel a korrupcióellenes ügyészség (DNA) és a szervezett bűnözés és terrorizmus ellenes ügyészség (DIICOT) élére. Ezt arra alapozom, hogy a következő években rengeteg uniós pénz, mintegy nyolcvan milliárd euró áramlik be az országba, amihez hozzáadódik a Saligny-programra szánt tízmilliárd euró. Ahol pedig sok pénz van, ott borítékolhatóan, már csak a nagy számok törvények alapján is, történhetnek visszaélések, amelyek kivizsgálása elsősorban a DNA hatáskörébe tartozik. Ezért egyáltalán nem mindegy a politikusok számára, hogy ki vezeti majd ezeket az ügyészségeket. Az USR–PLUS szerint Stelian Ionnak azért kellett mennie, mert független ügyészeket nevezett volna ki a DNA és a DIICOT élére, ami nem tetszett Klaus Iohannis államfőnek és köreinek.

Az elmúlt másfél évtized tapasztalataival a hátunk mögött azt látjuk, hogy Romániában a korrupcióellenes harc valóban politikailag felhasználható eszköz, így ha az államfő az ellenőrzése alatt tartja az ügyészek kinevezését, akkor köreinek kevesebb lesz a félnivalója a következő években. Ugyanakkor úgy vélem, hogy az USR–PLUS sem nevezhető teljesen tisztának, nekik is lehet félnivalójuk. Ismert például a párt társelnökének, Dan Barnának a Rise Project által feltárt ügye, ami azonban valószínűleg csak a jéghegy csúcsa. Ez a párt tele van olyan emberekkel, akik az uniós pénzekhez köthető projektokrata réteghez tartoznak, ha pedig akár EU-s nyomásra elindul egy komolyabb ellenőrzés, akkor sokan közülük megégethetik magukat.

Ezért úgy gondolom, hogy a főügyészek kinevezéséről szóló vita többről szól, mint arról, hogy az USR–PLUS politikusai patyolattiszták, a PNL pedig az új PSD. Nyilván a PNL évekig nyomatta a korrupcióellenes diskurzust, most pedig kiderült, hogy nem érdekeltek benne. De szerintem ez az USR–PLUS-ra is érvényes lehet.

Stelian Ion a második USR–PLUS-os miniszter volt Vlad Voiculescu után, akit a koalíciós partnerek konzultálása nélkül menesztett a kormányfő. Elképzelhető, hogy Florin Cîţu elszámolta magát, és nem gondolta, hogy az USR–PLUS megunva a bokszzsák szerepet, a falig fog menni és kilép a kormányból, a miniszterelnök-cseréhez kötve a koalícióban maradást?

Igen, most már meg merném kockáztatni, hogy Cîţu és Iohannis nem erre számítottak Stelian Ion menesztése után. Arra meg különösen nem, hogy az USR–PLUS bevonja a Románok Egyesüléséért Szövetséget (AUR) ebbe a történetbe, még akkor is, ha ez csak egy konjunkturális összeborulás a két párt között. De látni kell, hogy az USR–PLUS-nak nem volt más alternatívája, mint a kormányból való kilépés, Vlad Voiculescu menesztése után még egyszer nem hátrálhattak meg. Ha meghátrálnak, azzal az üzenik a PNL és a saját szavazótáboruknak is, hogy bármikor fel lehet velük törölni a padlót. Ugyanakkor a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy USR–PLUS politizálási stílusa is problémát jelentett a koalíció számára, csöppet sem alkalmazkodóak, konszenzuskeresőek.

Azzal tetszelegnek, hogy nem a hagyományos Dâmboviţa menti politizálást, hanem egy új stílust képviselnek, a valóságban pedig sokszor lerí róluk, hogy nincs elég politikai tapasztalatuk, nem érzik azt, hogy hol vannak a határok. Fogalmazzunk úgy, hogy figyelmen kívül hagyják a romániai politizálás szokásjogát. Ez Vlad Voiculescu leváltott egészségügyi miniszter esetében is megnyilvánult: kiadott egy fontos rendeletet anélkül, hogy egyeztetett volna a kormányfővel. Engem is valószínűleg kirúgna a főnököm, ha így járnék el. Stelian Ion esetében informális elvárás volt az államfő részéről, hogy az igazságügyi miniszter konzultáljon vele olyan fontos kérdésekben, mint a DNA és a DIICOT főügyészének a kinevezése.

Az USR–PLUS ugyanakkor a különleges ügyészség felszámolásához kötötte a Saligny-program támogatását, de érzésem szerint úgy próbálták meg érvényesíteni a zsarolási potenciáljukat, hogy gyakorlatilag semmi értelmes kifogást nem tudtak emelni a programmal szemben. Most tekintsünk el attól a lózungtól, hogy ez a program a Liviu Dragnea idején indított PNDL-hez hasonlóan a klientelizmus eszköze. Egyszerűen arról van szó, hogy pártként nem érdekeltek a Saligny-programban, mert kevés vidéki önkormányzati vezetőjük van.

Az USR–PLUS-nak azért volt néhány racionális javaslata a Saligny-program lebonyolításával kapcsolatban. Például az, hogy a támogatásokat átlátható kritériumok szerint kapják meg a települések és az elköltésük is átlátható, nyomon követhető legyen...

Nyilván, de ezek nem érdemi elvárások. Súlyukban nem mérhetők össze a különleges ügyészség felszámolásával vagy a kétfordulós polgármesterválasztás bevezetésével, az USR–PLUS korábbi választási ígéreteivel.

Mi késztette arra az USR–PLUS-t, hogy az AUR-hoz folyamodjon segítségért, mintegy legitimálva ezt a folyamatos cirkuszokból táplálkozó, szélsőséges pártot? Miért nem elégedtek meg azzal, hogy a minisztereik testületileg kilépnek a kormányból?

Az AUR-ral történő szövetkezés egy kényszer szülte megoldás volt, ugyanakkor ismerjük el, hogy egy igen kreatív lépés. Szerintem abban a pillanatban, amikor úgy érezték, hogy a miniszterelnökkel már nem tudnak együttműködni, két alternatíva közül választhattak: az egyik a kormányból való kivonulás, a másik az, hogy valami nagyot dobbantanak, ellentámadásba lendülnek, és megpróbálják megbuktatni a kormányt.

Az utóbbi lépés mellett lényeges érvek szóltak, mert az első alternatíva azt jelentette volna, hogy lehajtott fővel, kicsit duzzogva távoznak a koalícióból. Úgy lendültek végül offenzívába, hogy nyitva hagyták a koalícióba való visszatérésük lehetőségét, ha teljesül a kérésük, és nem Florin Cîţu áll a kormány élén. Csakhogy a bizalmatlansági indítványhoz kellett a partner, és kizárásos alapon az AUR-nál kötöttek ki. A PSD túl kockázatos lett volna, és valószínűleg nem is lehetett volna velük együtt bizalmatlansági indítványt benyújtani, mert hiába vannak a szociáldemokraták két éve ellenzékben, továbbra is ők az első számú közellenség az USR–PLUS diskurzusában.

Az AUR-nak és az USR–PLUS-nak ugyanakkor van egy közös vonása, amit kevesen emlegetnek: mind a kettő új, rendszerellenes pártként definiálja magát. Mindketten azt állítják, hogy ők nem olyan klientelista, korrupt konglomerátumok, mint a PSD és a PNL. Hangsúlyoznám ugyanakkor, hogy az USR–PLUS és az AUR szövetkezésének nem kell túlzott jelentőséget tulajdonosítani, ez nem azt jelenti, hogy Dan Barnáék átlépték a Rubikont, és partnereiknek tekintik George Simionékat. Megjegyezném azt is, hogy az AUR-ral való szövetkezést előbb-utóbb vélhetően valamelyik másik parlamenti párt, a PSD és a PNL is meglépte volna.

Florin Cîţu fellépése látványosan megváltozott, amióta eldöntötte, hogy a PNL elnöke akar lenni. Ugyanakkor azt is mondják róla, hogy képtelen önállóan meghozni a fontos döntéseket. Elképzelhető, hogy a pártelnöki tisztség megpályázása sem az ő személyes ambíciója volt, hanem Klaus Iohannis döntése, aki nem akarta, hogy a túlzottan önálló, tapasztalt politikus, Ludovic Orban maradjon a PNL vezetője?

Az biztos, nem véletlen, hogy az utóbbi időben Klaus Iohannis rendszeresen mutatkozik a nyilvánosság előtt Florin Cîţu társaságában, legutóbb épp hétfőn, a tűzoltók napján. Egyértelmű, hogy az államfő a miniszterelnököt szeretné a PNL élén látni. Azt is hozzátenném: elképzelhető, hogy Iohannis egy olyan típusú kormányfőt szeretne, mint amilyen Emil Boc volt Traian Băsescu elnöki mandátuma idején, azaz egy meghosszabbítása az elnöki hivatalnak.

Ludovic Orban nem illik ebbe a képbe, a PNL elnöke nem tudja elfelejteni, hogy a parlamenti választások után az államfő nyomására félre kellett állnia. Ugyanakkor azt is elképzelhetőnek tartom, hogy Klaus Iohannis sem számított a koalíció felbomlására, és most már csak azért áll ki Florin Cîţu mellett, mert most már költségesebb lenne elengedni a kormányfő kezét.

Jelenleg tehát adott egy kisebbségben kormányzó PNL–RMDSZ-koalíció, amely ellen bizalmatlansági indítványt nyújtott be az AUR és az USR–PLUS, de közben ketyeg az óra, ugyanis az USR–PLUS kilépésétől számított 45 napon belül Florin Cîţunak bizalmi szavazást kell kérnie a parlamenttől. A bizalmatlansági indítvány jogszerűségéről az alkotmánybíróság dönt. Elképzelhető, hogy szakítva az eddigi „kivárós” gyakorlatával, még a PNL szeptember 25-ei tisztújító kongresszusa előtt kimondja az ítéletét a taláros testület?

Valószínűbbnek tartom, hogy az alkotmánybíróság nem hozza meg a döntését a PNL kongresszusa előtt. Az viszont szinte kizárt, hogy Florin Cîţu megbukjon a kongresszus előtt, még akkor is, ha netán a bizalmatlansági indítványról szavazni fog addig a parlament. A PSD első körben biztos meg fogja Florin Cîţut menteni.

Hiába tett Marcel Ciolacu pártelnök ígéretet arra, hogy megszavazzák az AUR és az USR–PLUS bizalmatlansági indítványát, és nem fognak kisebbségi kormányt támogatni, a szociáldemokratáknak nem érdekük most a kormány bukása. Ezt ki is mondta egyébként a minap a PSD egyik vezető politikusa, Vasile Dâncu. Később viszont a szociáldemokraták megpróbálhatják majd a saját bizalmatlansági indítványukat beterjeszteni.

Miért nem érdeke a Cîţu-kormány megbuktatása most a PSD-nek?

Mert semmiképp nem akarják átadni a kormánybuktatás jogát az AUR-nak és az USR–PLUS-nak. Az első napokban Marcel Ciolacu még azt nyilatkozta lekicsinylően: annyira tartalmatlan a másik két párt bizalmatlansági indítványa, hogy azt a PSD nem tudja felvállalni.

Fontos számukra, hogy úgy tudják majd lekommunikálni a kormány megbuktatását, hogy ennek ők voltak a letéteményesei, és kormányzóképes alternatívát tudnak felmutatni. Itt jegyezném meg, hogy szerintem ennek a koalíciós válságnak az AUR a legnagyobb nyertese. A bizalmatlansági indítvány benyújtásával felkerültek a térképre, nem lehet ezentúl már köpködni rájuk.

A PNL kongresszusán az elnökválasztás fő esélyesének Florin Cîţu látszik. Milyen forgatókönyveket tart valószínűnek a kongresszus után a kormányfő győzelme esetén?

Florin Cîţunak lényegesen nagyobb esélye van nyerni a kongresszuson, mint Ludovic Orbannak. Ha a miniszterelnök nyer, akkor kisebbségi kormányzásra kell készülni. Meg kell várni azért az USR–PLUS kongresszusát is, megtörténhet, hogy le lehet majd csippenteni a kongresszus után ebből a pártból néhány képviselőt és szenátort, amelyik a továbbiakban a Cîţu-kormányt támogatja, de ez semmiképp sem lesz elég egy parlamenti többséghez.

Florin Cîţunak a bizalmatlansági indítványtól függetlenül is bizalmi szavazást kell kérnie az USR–PLUS minisztereinek lemondása miatt a parlamenttől október közepén, és csak a PSD támogatásával tud majd talpon maradni. Ebben az esetben a kormányfőnek ki kell majd fizetnie a szociáldemokratákat a Saligny-programban lévő pénzekkel.

Ezzel a forgatókönyvvel, vagyis Florin Cîţu kongresszusi győzelmével az a legnagyobb gond, hogy nem oldja meg Klaus Iohannis legnagyobb problémáját, mert hosszú távon nehezen lesz fenntartható ez a kormány. Így az államfőnek újra kell kezdenie azt a történetet, amellyel most első körben kudarcot vallott: kell találnia egy új embert a PNL élére, ráadásul olyan politikust, aki 2024 után az utódja lehet a Cotroceni-palotában.

Mi várható, ha mégis Ludovic Orban marad a pártelnök a PNL kongresszusa után?

Ha Ludovic Orban nyerne mégis, akkor újratárgyalják az USR–PLUS-szal a koalíciót, de ennek viszonylag kicsi az esélye.

banner_y97vR58b_970x250.png

Kapcsolódók

Kimaradt?