A korai iskolaelhagyás megelőzéséről, a szegregáció következményeiről és a megtartó iskola szerepéről szerveztek szakmai napot Csíkszeredában pedagógusok, mediátorok és szociális szakemberek részvételével. Az eseményen kutatási eredmények, helyi tapasztalatok és működő jó gyakorlatok is elhangzottak, miközben a résztvevők arra keresték a választ, hogyan lehetne hatékonyabban támogatni a hátrányos helyzetű, különösen roma származású gyermekek iskolai előmenetelét és bent maradását.

Közös gondolkodásra hívtak pedagógusokat, szakembereket és minden érintettet múlt csütörtökön a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Házába egy szakmai napra, ahol a korai iskolaelhagyás megelőzése és a megtartó iskola szerepe került a középpontba. 

Az eseményen a főszervező Gyulafehérvári Caritas részéről Ludescher László, a Szociális Gondozás Ágazat igazgatója köszöntötte az érdeklődőket. Kifejtette, hogy az iskolai lemorzsolódással foglalkozó pedagógusok és mediátorok hálózata tartja fent az érintett diákokat, de a háló szerepe egyben az is, hogy megtartsa ezeket a szakembereket. Az utóbbi szerep – meglátása szerint – azért is nagyon fontos, mert az iskolaelhagyás megelőzésén dolgozó szakemberek esetében sokkal nagyobb a kiégés veszélye, ezért is kiváló kezdeményezés a Caritas, valamint az oktatási intézmények, más civil szervezetek és az önkormányzatok összefogása ezen a téren.

Ludescher László rámutatott, ha a szakemberek szeretettel fordulnak a hátrányos körülmények között élő gyermekekhez, és ők meg is tapasztalják ezt a szeretetet, akkor szép eredményeket érhetnek el. „Minden társadalmi rétegnek joga van a méltó emberi élethez, és ez a program erősen fókuszált a roma fiatalok felzárkóztatására, és én hiszem azt, hogy nekünk, a Gyulafehérvári Caritasnak egyetemesen küldetésünk, hivatásunk van a roma társadalom irányába, az ő megsegítésükre” – fogalmazott az ágazati igazgató.

Székely Izsák Lóránt, a roma közösségek oktatásáért felelős Hargita megyei tanfelügyelő köszöntőbeszédében személyes tanári élményét, egy focikupára készülő gyerekcsapat sikerét hozta fel példaként arra, hogy akkor is elérhető a siker, ha az érintettek kezdetben nem hisznek benne. Kifejtette, hogy bízik benne, az iskolaelhagyás megelőzésével foglalkozóknak is megadatik az az euforikus érzés, amikor látják a munkájuk gyümölcsét.

Az iskolaelhagyás mögött komplex „problémahálózat” áll

A szakmai nap részeként dr. Sólyom Andrea szociológus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karának adjunktusa ismertette azt az elmúlt időszakban végzett felmérést, amely az erdélyi magyarlakta, valamint kifejezetten a Hargita megyei településeken vizsgálta a szegregált iskolák kialakulásának hátterét.

A kezdetekről szólva kifejtette, hogy a kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tíz évvel ezelőtt végzett felmérése alapján 110 ezer magyar nyelvű roma élt Erdélyben, közülük mintegy 55 ezer Székelyföldön, jellemzően lakóhelyi szegregációban, ami azt jelenti, hogy körülbelül kétharmaduk romatelepen lakik. Ők nagyobb társadalmi távolságot tapasztalnak meg, illetve erősebb romaellenességgel találkoznak a környezetükben.

A Hargita megyei mélyszegénységgel foglalkozó munkacsoport 2021 és 2023 között végzett felmérést mind a 67 közigazgatási egységben, ahol 27 fókuszcsoportos és 72 egyéni interjút készítettek, amelyeknek eredményeként három fő problémát állapítottak meg az említett közösségek esetében: a kirekesztettséget, a kulturális láthatatlanságot, valamint a cselekvőképesség hiányát.

„Eléggé pesszimista vagyok abban a tekintetben, hogy mi lett ennek a kutatásnak a sorsa, mert azt érzem, hogy legesleginkább egy íróasztal fiókjában landolt, merthogy ebben a stratégiában mi leírtunk nyolc területet, különböző cselekvési terveket, nagyon konkrét lépéseket, hogy szerintünk milyen intézmény milyen hatáskörben tudja ezeket foganatosítani, és nem nagyon történt azóta sem semmi…” – fejtette ki elöljáróban Sólyom Andrea.

Mint mondta, a kutatás részeként Erdély összes oktatási helyszínét is lekérdezték, 94,5 százalékos volt a válaszadási arány, tehát 878 intézménytől érkeztek adatok, amelyekből kiderült, hogy Erdélyben minden ötödik elemi osztályos diák roma származású, míg ötödik-nyolcadik osztályban 15 százalék az arányuk, majd az elméleti középiskolákban nem jelennek meg, míg a szakiskolákban 8,5 százalék az arányuk.

Négyféle oktatási helyszínt különböztettek meg: a teljesen szegregált intézményeket, ahol a roma tanulók aránya meghaladja a kétharmadot; egyharmad és kétharmad közötti roma diákarányt; az egyharmados aránynál kevesebb roma diákot oktató intézményeket; valamint a nem számottevő roma diákot oktató, integrált intézményeket.

Az adatokból kiderült, hogy a roma diákok több mint fele jár szegregált intézményekbe, további egyötödük oda, ahol erős a jelenlétük, egytizedük járt enyhébb roma jelenlétű iskolába, és elenyésző arányuk integráltan.

Sólyom Andrea rámutatott, a diákok többsége bár elvégzi a negyedik osztályt, de ötödikben már nem jelennek meg, ami nagyon sok strukturális tényezőre is visszavezethető. Száz – roma többségű oktatási helyszínen tanuló – diák közül csupán nyolc éri el a képességvizsgán minden tantárgyból az átmenő jegyet, a magyar diákok esetében 100-ból 54-en.

„Miközben városon lehetne a legkönnyebben foganatosítani az integrációs intézkedéseket, ott a legmagasabb a szegregált intézményekben tanuló romák aránya, és ez nemcsak Hargita, Maros és Kovászna megyére, hanem Szatmár és Bihar megyére is jellemző” – mutatott rá a szociológus.

Kútba esett és sikerre vitt próbálkozások

A Hargita megyei helyzetet részletezve kifejtette, hogy néhány évvel ezelőtt Székelyudvarhelyen született a városházával egy megállapodás arra vonatkozóan, hogy felszámolják a Budvár negyedben működő iskolát, és a gyerekeket „elosztják” a város más oktatási intézményei között: két-három gyereknek lettek volna speciálisan fenntartott helyek minden osztályban, de végül nem írták alá ezt az együttműködési megállapodást, ami főként azon múlott, hogy az iskolák vezetői nem voltak elég bátrak, hogy felvállalják ezt a többségi szülőkkel szemben.

Hargita megyei viszonylatban a Székelykeresztúr környéki falvakban van a legtöbb szegregált iskola, aminek oka, hogy a magyar szülők egyre többen a városi iskolába iratták át a gyerekeiket.

„Van egy zetelaki jó példa, ahol az önkormányzat és az iskolák vezetői úgy húzták meg a körzethatárokat, hogy a Gátmögött lakó romákat elosztották, hogy ne egy iskolába koncentrálódjanak. Hogy ezt mi motiválja, és hogyan történt, az más kérdés, de legalább volt egy próbálkozás arra, hogy az iskolák és az önkormányzat mozgásterét valamilyen irányba bővítsék” – magyarázta.

Mint mondta, akkor beszélhetünk diszkriminációról szegregáció esetén, ha ez nem az érintettek akaratából történik, és ha ez más oktatási minőséget jelent – magyarázta az egyetemi adjunktus, hozzátéve, hogy az átlagos és a szegregált iskolák felszereltsége között nagy a különbség, például utóbbiakban nincs számítógép, internethozzáférés, és egyéb eszközök is hiányosak, de ugyanígy szakemberekből – fejlesztő pedagógus, pszichológus, könyvtáros, egészségügyi asszisztens, orvos – is kevés van.

Eltérő szemléletek a lemorzsolódás okairól

Az előadó Radó Péter magyarországi oktatáskutató által megállapított három alapvető megközelítést ismertette a romákkal szembeni előítéletekkel kapcsolatban. „Egyenlő kritériumokat, egyenlő elvárásokat támasztunk minden gyerekkel szemben, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi helyzetből jön, és ha nem teljesít, akkor az az ő problémája, az ő és családja tulajdonságaira vezethető vissza, és azzal büntetünk, hogy nem kap meg különböző juttatásokat, átmentő jegyet vagy levonjuk a magaviseleti jegyét” – fejtette ki az első, lemorzsolódás okait firtató deficitszemléletet Sólyom Andrea.

A második a különbségszemlélet, amely nem a tanuló, hanem az oktatási rendszer tulajdonságaira (diszkrimináció, szegregáció) vezeti vissza az egyenlőtlenségeket, a társadalmi csoportok közötti különbségekre fókuszáló megközelítés ez, amely figyelembe veszi, de nem kompenzálja kellő mértékben az eltéréseket.  

A harmadik a sokféleségből kiinduló szemléletmód – amely a tapasztalatok szerint a nyugat-európai országokban már sikerhez vezetett – azt mondja, hogy a sokszínűség érték és erőforrás, ezért fontosak a multikulturális kezdeményezések, alkalmazkodik a tanulókhoz és képes az egyenlőtlenségek csökkentésére. Sólyom Andrea szerint ez a legkívánatosabb megközelítés.

Ha kifejezetten rájuk figyelnek, maradnak az iskolában

A szakmai napon Fartade Gizella, a csíkkozmási Dr. Boga Lajos Általános Iskola mediátora a mindennapi tapasztalatokat osztotta meg, ugyanis ez a falusi iskola most már szegregált intézményként működik, amióta a magyar gyerekeket nagyrészt más intézményekbe íratják a szüleik. Csíkkozmáson az összes óvodai csoportban és egyes iskolai osztályokban már csak roma gyerekek járnak – ismertette a körülményeket a mediátor.

„Elsősorban bizalmat kell kialakítanunk a gyerekekben, hogy elfogadjanak, de fontos a tisztelet és a szeretet is. Ezt, ha érzi a gyermek, akkor nincs gond. Tapasztalatom szerint a gyerekeknek nincs sikerélményük. A tanügyi rendszer sok mindent vár el tőlük, sajnos a pedagógus nem tud figyelni minden gyerekre, és az, aki eljön a roma közösségből, nem áll ugyanazon a szinten, mint a nem roma gyerek. De a tanárnak haladnia kell az anyaggal, és akkor a roma gyerek lemarad. És mivel nem lesz sikerélménye, elveszíti a motivációt, hogy iskolába menjen” – vázolta fel a leggyakrabban tapasztalt helyzetet a mediátor.

Amikor a diák nem akar bekapcsolódni az órai tevékenységbe, segítségül hívják a mediátort, aki a fejlesztő helyiségben már célzottabban tud kisebb csoportokban vagy akár egyénileg foglalkozni a gyerekekkel. Ekkor már megtapasztalják a sikerélményt, dicséretet is kapnak.

„Ha a gyermek érzi, hogy ő ugyanolyan fontos, és van helye az iskolában, akkor nincs lemorzsolódás. Mivel nekik a saját kultúrájuk nagyon fontos, tánccsoportot alakítottam, ezzel sok gyereket sikerült bevonzanunk az iskolába. Jelenleg két tánccsoportunk is van, és egyre többen szeretnének csatlakozni. Nos ezzel is meg tudjuk fogni őket, mert tudják, hogy ott jól érzik magukat” – részletezte Fartade Gizella. Hozzátette, hogy a táncórán való részvételt tudják az iskolai teljesítményhez is kötni, és a tapasztalatok szerint van eredménye.

A mediátor elmondta azt is, hogy korábban a Második esély programban is dolgozott tanítóként, amikor 30-40 éves roma felnőtteket is oktatott. A többségük a saját gyerekével járt iskolába és sikeresen el is végezték a négy elemit. „A szülőknek akkora élményt jelentett ez, hogy már tudták, iskolába akarják járatni a gyerekeiket is, mert megértették, hogy fontos a tanulás” – magyarázta az iskolai mediátor.

Mint előadása végén kifejtette, a siker elérésében nagy szerepe van az anyagiaknak, vagyis az iskolák felszereltségének, a jó szülő-pedagógus kapcsolatnak, valamint a támogató intézményvezetésnek és önkormányzatnak.