Szándékosan vagy nem, Augustin Lazăr legfőbb ügyész és a DNA volt főügyésze, Laura Codruta Kövesi félrevezette a Velencei Bizottságot az ügyészek függetlenségét érintő előírások módosítása kapcsán.

Az igazságügyi törvények módosításáról kiadott véleményezésében a Velencei Bizottság külön alfejezetben vizsgálja az ügyészek függetlenségének kérdését. Először is a raportőrök kitérnek arra, hogy a 2004. évi 304-es törvény 64. cikkének 2. paragrafusa szerint az egyes ügyekben hozott döntéseket illetően „az ügyészek függetlenek a törvény értelmében”, a 3. paragrafus szerint pedig a hierarchiában magasabb pozícióban lévő ügyész felülbírálhatja a beosztottja döntését, „indokoltan, amennyiben illegálisnak ítéli”.

„Ahogy korábban is utaltunk rá, a módosítási javaslat értelmében, az egyes ügyekben hozott döntéseket illetően az ügyészek megmaradnak «függetlennek a törvényben megszabott feltételek szerint» (303. törvény új 3. cikke). A feltételeket a 304-es törvényt módosító tervezetben fektették le, tisztázandó az ügyészek hierarchikus függetlenségének az értelmét: az ügyészek függetlenek az egyes ügyekben hozott döntéseiket illetően (64. cikk új 2. paragrafusa) és szabad belátásuk szerint a bíróság elé tárhatják a megalapozottnak vélt következtetéseiket (67. cikk új 2. paragrafusa). Mindazonáltal, az ügyészek döntéseit ezentúl nemcsak törvénytelenségi alapon érvénytelenítheti a felettes ügyész, ahogyan azt a jelenlegi törvény előírja, hanem a döntés megalapozatlansága okán is (64. cikk új 3. paragrafusa)” – állapítja meg a Velencei Bizottság.

A testület a belföldön megfogalmazott bírálatokkal folytatja:

„A lehetőség, amelyet a fölöttes ügyésznek biztosítanának, hogy az ügyész döntéseit „megalapozatlanság” miatt érvénytelenítse, bírálatok váltott ki; úgy fogták fel, mint akadályt, hogy az ügyészek független módon ellássák a feladataikat. Többen aggodalmukat fejezték ki, hogy miután felértékelődött a politikai alapon kinevezett igazságügyi miniszter szerepe a kinevezési és menesztési eljárásban, ezzel [a módosítással] megnyílik a lehetőség az igazságügyi miniszter előtt, hogy befolyásoljon bűnügyi kivizsgálásokat az általa jelölt vezető ügyészekre gyakorolt nyomás révén”.

Majd a Velencei Bizottság meg is nevezi azokat, akik a fent említett aggodalmat megfogalmazták: „Mind a legfőbb ügyész, mind a DNA feje – akiknek a pozíciója nyilvánvalóan megerősödne a rájuk ruházott új hatáskörrel – kifogásolta ezt a javaslatot a jelentéstevőkkel lezajlott találkozóján. Meglátásuk szerint ez a hatáskör megnehezítené, hogy ellenálljanak az egyes ügyekbe való beavatkozásra irányuló politikusi nyomásnak, nem utolsó sorban korrupciós ügyekben.”

Tehát miután sorra veszi a hatályos rendelkezéseket és a tervezett módosításokat, a Velencei Bizottság a két főügyész – látszólag önzetlenséggel kevert – aggodalmai alapján arra a következtetésre jut, hogy az új szabályozás „növeli annak a veszélyét, hogy a politika beleavatkozzon az egyes ügyekbe, ezért törölni vagy tisztázni kellene”.

A valóságban a két főügyész – Augustin Lazăr és Laura Codruţa Kövesi – félrevezette a raportőröket, amikor úgy állította be, hogy a beosztott ügyészek döntéseinek felülbírálása „megalapozatlanság okán” egy jövendőbeli, új hatáskör lesz, amiről a maguk részéről szívesen lemondanának. Ugyanis a felettes ügyész jelenleg is felülbírálhatja a beosztottja döntéseit. A büntető eljárási törvénykönyv 304. cikke rendelkezik arról, hogy a felettes ügyész – az érdekelt fél panaszára válaszolva vagy saját hatáskörben – felülbírálhatja a beosztottja bármilyen aktusát, ha törvénysértőnek ítéli, vagy megalapozatlannak tartja.

Nem valamiféle elavultnak tekintett törvényi előírásokról van szó, amelyeket senki nem alkalmaz, és amelyekről emiatt Lazăr és Kövesi esetleg megfeledkezett. Ellenkezőleg: az ügyészségi vezetők nap mint nap értékelik és felülbírálják beosztottjaik döntéseit, azok törvényessége és megalapozottsága alapján.

Az igazságügyi törvények módosítása ugyanakkor – amint azt a Velencei Bizottság is megemlíti futólag – a fölöttes ügyész hatalmát ellensúlyozandó lehetőséget biztosít a büntetőeljárást irányító ügyésznek, hogy a Legfelső Bírói Tanács ügyészi részlegét forduljon jogorvoslatért a fölöttese döntésével szemben. Erre azokban az esetekben lehet szükség, amikor az eljárásjog nem rendelkezik kötelező bírói jóváhagyásról.

Lazăr és Kövesi tájékoztatása gyaníthatóan fontos szerepet játszhatott a Velencei Bizottság végkövetkeztetéseinek megfogalmazásában, annál is inkább, mivel a raportőrök nem utolsó sorban a törvényalkotó feltételezett szándékai alapján vontak le következtetéseket – egy tévesen újnak hitt jogkör alapján.