Szerdán elkezdi az igazságügyi törvénykönyvek módosítását a területet érintő törvénykezés egységesítésére létrehozott különbizottság. Miközben az ellenzék szerint csupán ürügy az ártatlanság vélelméről szóló európai irányelv átültetése a román jogrendbe, Márton Árpád, a bizottság RMDSZ-es alelnöke úgy véli: véget kell vetni az emberi jogokat sértő ügyészségi kiszivárogtatásoknak, ahogy a nemzetbiztonság ürügyén végzett, kvázi korlátlan lehallgatásoknak is.

Mi a viták kiindulópontja, milyen anyagból dolgoznak?

Négyféle dokumentumból indulunk ki. Az első körbe azok az alkotmánybírósági döntések tartoznak, amelyekben az alkotmánnyal ellentétesnek mondtak ki cikkelyeket vagy bekezdéseket, illetve amelyekről az alkotmánybíróság megállapította, hogy egy bizonyos módon kell értelmezni. Több tucat ilyen döntésről van szó.

Nyitnék itt egy zárójelet. Ön szerint egyformán sürgős a törvényhozó beavatkozása az előbb említett értelmező döntések esetében, illetve amikor egy adott cikkely hatályon kívül került az alkotmánybíróság döntése nyomán, és bizonyos aspektusok szabályozása megszűnt vagy hiányos?

Szerintem mindegyik veszélyes helyzet, mivel a gyakorlat azt mutatta, hogy bizonyos bíróságok ilyen esetekben saját értelmezést adtak a szóban forgó cikkeknek, vagy pedig olyan rendelkezések alapján hoztak akár börtönbüntetésre vonatkozó ítéleteket, amelyek a törvényhozás beavatkozása híján, az alkotmánybíróság döntését követő 45 napon belül hatályon kívül kerültek.

Térjünk akkor vissza a bizottsági munka kiindulópontjára.

Az Alkotmánybíróság döntései mellett kiindulópontnak számítanak az Emberi Jogok Európai Bíróságának határozatai, a Velencei Bizottság értelmezései, valamint európai irányelvek, egyebek közt az ártatlanság vélelméről szóló irányelv, amelyet április 1-jéig az alkalmazási normákkal együtt át kellett volna ültetni a romániai jogrendbe, ezzel szemben még a törvény elfogadása sem sikerült.

Pedig korábban már javasolták a direktíva átültetését. Mi lett annak a tervezetnek a sorsa?

Valóban az RMDSZ javasolta, az első törvénytervezetet egy nappal azután nyújtottunk be, hogy az irányelv hatályba lépett. A tervezet ült a szenátusban, amit ült, az új szenátus viszont lesöpörte azzal, hogy nincs rá szükség. Nem is került a plénum elé. Újra benyújtottuk, most a képviselőház előtt van, de a mai napig nem tárgyalták. Azt az ígéretet kaptuk, hogy a tartalmát figyelembe veszik a törvénykönyvek módosítása során.

A tervezet megjelent egy tavalyi év végén, a különbizottság honlapján közzétett anyagban, amelyben az irányelvből átvett cikkelyek mellett egyenként szerepelt Marton Árpád neve. Mi lett a sorsa annak a dokumentumnak?

Valóban akkor összeállt egy ilyen munkaanyag, amelybe mindenki beletette az összes fontosnak gondolt javaslatát, de abból végül nem született törvénytervezet. Annak ellenére például, hogy a polgári törvénykönyv kapcsán a pártok elképzelései nagy vonalakban megegyeznek.

Ki a szerzője akkor annak a három – a büntető törvénykönyvet, a büntető eljárási törvénykönyvet és a polgári törvénykönyvet módosító – tervezetnek, amely április 18-ai keltezéssel megjelent a testület honlapján?

Ezt a Szociáldemokrata Párt állította össze. Mi ezekhez fogjuk majd benyújtani a módosító javaslatainkat. A Btk. esetében kb. 20 módosító javaslatot fogunk letenni annak érdekében, hogy pontosabbak legyenek a rendelkezések.

A tavaly összeállított „munkaanyagot” kidobják?

Nem teljesen. Sőt hozzátenném, hogy ebben a fázisban nagyon sok helyről érkeztek javaslatok, szakmai szervezetektől is. Nyilván nagyon fontos, hogy miként látják az ügyészek vagy az ügyvédek például a büntető eljárást, mi jó, mi rossz a benyújtott módosító javaslatokban. Mindezt természetesen nem dobjuk ki, hanem ezek figyelembe vételével dolgozzuk ki a dokumentációnkat. Az is igaz, hogy időközben – kicsit a sajtónak is köszönhetően, amely árgus szemekkel követte a kiemelt pereket – egy sor rendellenességre felhívták a figyelmünket. Ezeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül, kezdve a nemzetbiztonsági okokból kiadott lehallgatásokkal, folytatva azok átírásával, a fordítás helyett ferdítésekkel, és így tovább, tehát a bírói és ügyészi visszaélésekkel, amelyekre mostanában elég nagy számban fény derült. Ezek is szerepet kell hogy játszanak a soron következő módosításokban túl azon, ami eleve kötelező: az európai irányelv romániai jogrendbe való átemelése és a törvények összehangolása az alkotmánybíróság döntéseivel.

Jól értettem, az előbb Horváth Anna kolozsvári alpolgármester ügyére utalt?

Arra is. De gondoltam a kézdivásárhelyi "terroristák" és a marosvásárhelyi katolikus líceum perére, az Antal Árpádéra, a Hargita megyei meghurcolt polgármesterekére, tehát egy csomó olyan rendellenességre, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Nyilván minden törvénysértés rendkívül súlyos, de ha rangsort kellene felállítani, akkor a lista elejére azt tenném, amikor valakit az etnikai hovatartozása miatt tekintenek nemzetbiztonsági kockázatnak. Hogyan lehet elejét venni az ilyen lehallgatásoknak?

Meg kell tiltani, hogy a nemzetbiztonsági okokból végzett lehallgatási elemeket más jellegű büntetőperben fel lehessen használni. Jelenleg ez történik. Úgy tudom, hogy Horváth Annát több mint egy évtizeden keresztül megfigyelték.

Ebből nem következik, hogy akkor másokat is megfigyeltek? Tehát mondjuk önt is?

Persze hogy igen, másokat is, engem is, de én úgyis csak olyasmiket igyekszem mondani, amiről nyilvánosan is beszélek, semmi titkolnivalóm nincs. Ez persze nem zárja ki, hogy felhasználják ellenem akár azt, amit most beszélünk, hiszen a mai technikával úgy össze lehet vágni hangfelvételeket, hogy homlokegyenest mást derül ki, mint amit én mondtam. Különösen, ha nemzetbiztonsági okokból történik a lehallgatás, mert akkor hozzáférhetőség sincs a lehallgató készülékhez, az eredeti anyaghoz stb.

Az ön kezdeményezése szó szerint idézte az ártatlanság vélelméről szóló európai irányelvet, ezzel szemben a többi párt olyan javaslatokat is megfogalmazott, amelyek meghaladják az irányelv kereteit. Így most abban a helyzetben van, miután a kezdeményezése lekerült a napirendről, hogy a neve nem jelenik meg a – nevezzük úgy – jó javaslatok mellett, miközben a különleges bizottság alelnökeként összefonódik a társadalom egy része által bírált és ellenzett indítványokkal.

Van egy ilyen hatás természetesen. Az elmúlt időszakban alaptalan vádak tömkelege zúdult rám, egészen addig, hogy az RMDSZ is elhatárolódott egy olyan nyilatkozatomtól, amit soha nem mondtam. Számomra a legfontosabb az, hogy normális, demokratikus, jogállamot biztosító törvényi keret legyen Romániában. Hogy ennek az ára az, hogy összemosnak ezzel, azzal, amazzal, hogy azt mondják, hogy menteni akarjuk a korruptakat... megpróbálja az ember levakarni magáról ezt a sarat, de rájöttem, hogy nem lehet. A lényeg, hogy olyan jogi keretet fogadjunk el, hogy az megfeleljen egy demokratikus jogállam gyakorlatának, hogy az állampolgár biztonságban legyen az igazságszolgáltatás terén fellelhető mindenféle túlkapás ellen.

És a bizottságban zajló munkának ez lesz az eredménye? Az ügyészség azzal vádolja önöket, hogy ellehetetlenítenik a bűnüldözést.

Visszakanyarodnék az ártatlanság vélelméről szóló európai irányelvhez, amely kimondja, hogy semmilyen hivatalos személy nem beszélhet senkiről úgy, mintha az illető el volna ítélve, nem utalhat rá bűnösként addig, amíg egy végérvényes ítélet nem születik. A büntetőperen kívül az ügyészség nem adhat ki lehallgatási jegyzőkönyvekből vett „kiszivárogtatásokkal” teletűzdelt közleményeket. A nem nyilvános, nyomozati szakaszban csak akkor lehet kommünikét kiadni, ha a közvéleményt felkavaró súlyos bűncselekmény kapcsán a közvéleményt meg kell nyugtatni, hogy a hatóságok dolgoznak, vagy pedig keresnek egy bűnözőt, és szükség van a lakosság közreműködésére.

Az alkotmánybíróság másodszor is visszaküldte a bírák és ügyészek jogállásáról szóló törvény tervezetét. Miért nem sikerült másodszor sem alkotmányos jogszabályt alkotni?

Meg kell várnunk az alkotmánybíróság indoklását. Egyelőre csak annyit tudok, hogy olyan bekezdéseket találtak alkotmányellenesnek, amelyek a tervezet újratárgyalásakor a bizottságunk napirendjén nem szerepeltek. Előfordulhat, hogy tartalmi kifogása nem volt az alkotmánybíróságnak, de sérült a kétkamarás parlament elve azzal, hogy a szenátus a képviselőház által nem tárgyalt szöveget fogadott el. A bizottság igyekezett az alkotmánybíróság korábbi döntésének konkrét és precíz átültetésére szorítkozni, miközben egyesek úgy gondolták, hogy jó volna más pontokon is csiszolni a jogszabályt. A szenátusban ez történhetett a plénumbeli vitán, de még egyszer, pontosat csak azután mondhatok, ha elolvastam az alkotmánybíróság indoklását.