Szlovákiában a romániaihoz hasonló hatalmi konstrukció van kialakulóban. A két rezsim nemcsak abból a szempontból hasonlít egymáshoz, hogy az Irány-Szociáldemokrácia párt (SMER) elnöke is a háttérből irányítaná a kormányt, hanem a tekintetben is, hogy illiberális elhajlásaik mögött nem értékválasztás rejlik, hanem pusztán opportunizmus.

Mint ismert, múlt hétfőn lemondott a szlovák belügyminiszter, majd Robert Fico miniszterelnök is bejelentette távozását, így próbálva lehűteni a kedélyeket Ján Kuciak újságíró és barátnője, Martina Kušnírová meggyilkolása után. Fico feltétele az volt, hogy a hárompárti koalíció folytassa a kormányzást. Ezt Andrej Kiska államfő elfogadta, és a kormánypártok által javasolt Peter Pellegrinit kérte fel a kormányalakításra. Az új kormányfő csaknem változatlan formában megtartaná Fico kabinetjét.

Bizalmi válság

Egyelőre a jövő zenéje, hogy ez utóbbi lépés képes lesz-e középtávon lehűteni az indulatokat. A politikai válság mindenesetre megoldódni látszik, és úgy tűnik, Robert Fico megengedheti magának – legalábbis egyelőre –, hogy ne érdekelje a bizalmi válság, amely az egész társadalmat megrázó bűntény nyomán kialakult. Elvileg Robert Kaliňák belügyminiszter, majd a miniszterelnök lemondása éppenséggel a közhangulat iránti érzékenység jeleként értelmezhető, csakhogy ezeket a lépéseket a koalíciós társ Most-Híd, a szlovák-magyar vegyes párt kényszerítette ki.

„Félreértés ne essék, a SMER nem látta meg a társadalmi nyomást, hanem egész egyszerűen a politikai nyomás miatt nem maradt más választása, mint hogy Kaliňákot lemondassa, és utána Robert Fico miniszterelnök is lemondjon” – fejtette ki Zsoldos Ákos felvidéki politikai elemző a Bukaresti Rádió adásában.

A Híd zsarolási potenciálját fokozta, hogy az időközben megjelent közvélemény-kutatások a Smer jelentős népszerűségvesztését mutatták, így előrehozott választások esetén Robert Ficónak gyakorlatilag nulla esélye lett volna, hogy a hatalmát megtartsa. Ilyen előzmények mellett a politológus szerint Fico lemondása legfeljebb a krízis politikai részének a megoldásához lesz elég, a társadalmi legitimációs válság viszont a továbbiakban is fenn fog állni – ennek megnyilvánulása volt az utcai megmozdulások hétvégi folytatása –, sőt a következő választásokon is meghatározó téma lesz.

Fico meghosszabbított keze

A távozó miniszterelnök egyelőre biztonságban érezheti magát. A Smer, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és a Híd alkotta kormánykoalíciónak megvan a biztos többsége a parlamentben, a kormány élére pedig Fico egyik bizalmi embere kerül. A helyzet nagyon is ismerős a romániai olvasó számára, hiszen az utóbbi egy évben két kormányválságot is okozott Bukarestben, hogy idővel feszültség alakult ki az adminisztratív hatalommal rendelkező miniszterelnök és a politikai hatalommal bíró pártelnök között. A felvidéki elemző szerint Ficónak nem kell ilyen „lázadástól” tartania.

– Peter Pellegrini, aki Robert Fico egyik alelnöke volt, teljes mértékben lojális a Smerhez – magyarázta a politológus, aki arra számít, hogy a párt össze fog zárni, mivel politikusainak a biztonsága is kockán foroghat, amennyiben hatalomra kerülése esetén az ellenzék elővehetné a számtalan feltáratlan korrupciós ügyet. Kérdésre válaszolva Zsoldos Ákos hozzátette: nagyon sokszor elhangzik az a kritika, hogy a szlovák igazságszolgáltatás nem teljesen független, viszont nagyon sok ügy a rendőrségnél akadt el, vagyis a kulcspozíció a most lemondott Robert Kaliňák belügyminiszteré volt.

Fő cél az immunitás

Egyébként Zsoldos Ákos szerint a kormánykoalíció képviselőinek szeme előtt nem valamiféle hosszú távú érdek lebegett, amikor Fico hátralépésében kiegyeztek, hanem hogy „kikeveredjenek ebből a súlyos válságból”, és valamiképp átvészeljék a választásokig hátralévő két évet. Fico közben dolgozik valamilyen menekülő útvonalon. 2014-ben már megpróbálta az államfői székre cserélni a miniszterelnökséget, akkor éppen Andrej Kiskával szemben maradt alul.

Korábban lehetősége lett volna egy európai uniós pozíció betöltésére, de a Kuciak-ügy kapcsán a megítélése megromlott, úgyhogy ez valószínűleg szintén nem jöhet számításba. Viszont van két éve, hogy kitalálja, hogyan mentse át magát valamilyen közjogi státusba, hogy támadhatatlanná váljon az esetleg kormányra kerülő ellenzékkel szemben.

Kívül csillog-villog, belül rohad

A Kuciak-ügy azért is lepte meg a közvéleményt, mert kívülről Szlovákia stabil országnak tűnik, ütemesen fejlődő gazdasággal, ráadásul kiemelkedik a régió populista és illiberális tendenciákkal jellemezhető államai közül. Zsoldos Ákos szerint azonban ez puszta látszat, amely a kedvező gazdasági adatok mellett a Fico által „festett” politikai háttérre épül.

„A Smer kevésbé ideologikus párt. Ficónak nem volt olyan szintű messianisztikus küldetéstudata, hogy teljes mértékben rá akarjon települni az állam minden szférájára. Ezért sok tekintetben szabad fejlődést hagyott az országnak, kiépítette a saját médiabirodalmát, de messze nem olyan szinten, mint a többi környező országban erről beszélhetünk. Ez engedett arra következtetni a külföld számára, hogy Fico és a Smer nem autoriter, populista rendszert üzemeltetett, mint ami egyébként a valóságban volt, hanem hogy ez egy konszenzusos, stabil politikai rendszer” – fejtegette az elemző, aki szerint az is segített a leírt látszatnak a fenntartásában, hogy hagyományos, mainstream pártok is beálltak Fico mellé, elsősorban a Híd vagy a kormányalakítás után szinte azonnal megszűnt Háló nevű párt.

Várható-e illiberális fordulat?

A kormány elleni tüntetések szervezőit Robert Fico Soros-ügynöknek titulálta, azt próbálva ezzel sugallni, hogy külföldi erők próbálják megbuktatni a kormányt. Pedig tavaly még a miniszterelnök egy nyitott, az Európai Unió kemény magjához tartozni akaró Szlovákia képét mutatta. Adódik tehát a kérdés, hogy várható-e illiberális fordulat Szlovákiától. Az elemző ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet: a Smer „a legfőbb politikai mondását mindig ahhoz igazítja, hogy rövidtávon miből tud profitálni”.

A 2016-os választások idején az Európára nehezedő migrációs nyomás miatt Fico úgy gondolta, hogy profitálhat a magyar miniszterelnökéhez hasonló retorikából. Amikor látta, hogy „a sokkal markánsabban migránsellenes, majdnem nyíltan fasiszta és betiltás alatt álló párt” támogatottsága nő, miközben a Smeré csökken, azonnal Európa-pártibb irányvonalra váltott, és az ellenzékkel szemben a stabilitás és az általános európai értékek védelmezőjeként pozícionálta magát. Kijelentette, hogy Szlovákia a térség Európa-párti szigete, és azzal riogatott, hogy ha az ellenzék kerül hatalomra, veszélybe kerül Szlovákia csatlakozása az EU kemény magjához.

A politológus szerint a „sorosozás” „egy rossz kommunikációs fordulat volt”, mögötte egész egyszerűen az áll, hogy Ficónak valamilyen választ kellett adnia arra, hogy a rendszere és az ő személye ellen százezres tömeg tüntetett Pozsony utcáin. – A Smer 20 százalékra apadt kemény magjának az egyben tartására ez elég lehet, viszont ezzel a húsz százalékkal a teljesen arányos szlovák választási rendszerben már nem lehet fenntartani a hatalmat – mutatott rá.

Vége a magyar érdekképviseletnek?

Zsoldos Ákos szerint a Híd a kezdetektől fogva „kilógott egy kicsit a koalícióból”. Erre utal az is, hogy a másik két koalíciós partnerhez képest érzékenyebben reagált a több tízezer embert megmozgató utcai tüntetésekre. Előbb feltételül szabta Robert Kaliňák lemondását, amit kezdetben mind a belügyminiszter, mind a kormányfő visszautasított, de látva a társadalmi és az értelmiség felől érkező nyomást – valamint a párttagságon belüli törésvonalat – a Híd lényegében megzsarolta a SMER-t az előrehozott választásokkal.

Zsoldos Ákos felidézte: már a koalícióba való belépés is megrengette a magát jobboldalinak tartó vegyes pártot. Akkor a szlovákiai magyar közösség nem fordult el tőle – arra hivatkoztak egyébként, hogy a kisebbségi érdekeket kormányon tudják a leghatékonyabban érvényesíteni –, viszont a szlovákok egy része igen. És nem csekély veszteségről van szó, hiszen miközben a Híd szavazóinak a magját magyarok tették ki, a 30-40 százaléknyi szlovák szavazó nélkül a formáció nem lépte volna át a parlamenti küszöböt.

„Ezeket a szlovák szavazókat haragította magára a Híd azáltal, hogy az ellenkező táborhoz tartozó Smerrel kötött szövetséget. A mostani válság során is az volt felfedezhető, hogy a Híd magyar struktúrái, járási szervezetei lobbiztak – ráadásul nagyon hangosan – a pártvezetéssel és leginkább a szlovák tagsággal szemben, hogy benn kell maradni a koalícióban, hiszen hogyha kilépünk, akkor elveszítjük a támogatási forrásokat. Amelyeket egyébként, ezt el kell ismerni, a Híd sikeresen kiharcolt a kormány működése során” – fejtegette a politológus.

Az eredmények ellenére a Híd – és a magyar parlamenti politizálás – számára a vég kezdetét jelentheti a látszólag megoldódott kormányválság. Nem kizárt, hogy a következő parlament már magyar párt nélkül fog felállni, ez pedig az Új Szó kommentárja szerint „a hazai magyar politizálás végét jelentené, legalábbis abban a formában, amit eddig ismertünk”.