Gergely Andrea idegennyelv-oktató október 13-án jelentette be hivatalosan a Goportál elindítását, ahol pedagógusoknak és szülőknek szóló tartalmakat oszt meg arról, hogyan hívhatják segítségül Gopót a gyermekek romántudásának fejlesztéséhez. A csak románul értő és beszélő bábut a módszer kidolgozója mutatja be a Maszolnak.

Mi a módszer lényege?

Amikor az Egyesült Államokban németet tanítottam idegennyelvként, ott böngésztem több ideig egy olyan módszertant, ami a természetes nyelvelsajátítás folyamatát írja le. Minket köteleztek akkor még vendégtanárként is részt venni ilyen továbbképzőn, mivel pont akkorra esett az államnak a nyelvoktatásra vonatkozó curriculumcseréje. Azt mutatták be a képzésen, hogy előnyösebb lenne úgy elkezdeni egy idegen nyelv elsajátítását, mint ahogy a kisgyermek a saját anyanyelvét magáévá teszi. Nyilván ez nem kopírozható egy az egyben, de a lényeg, hogy olyan környezetet teremtsünk, amelyben a tanuló kontextushoz tudja kötni az új információkat, és amit tanul, azt rögtön alkalmazhatja is. Nekünk is meg kellett írnunk egy új tantervet erre a szemléletre alapozva. Nagyon leterhelt, de iszonyatosan vagány, kreatív munka volt. Ketten egy kollégámmal hamar ráéreztünk a szemléletváltásra, és a mi tanmenetünket el is fogadták, de több kollégámét nem, mivel kezdetben csak a tankönyvre alapozták a lecketervüket.

Teljes mértékben mellőzi a tankönyvet ez az új szemlélet?

A koncepció egyáltalán nem tankönyvellenes, csak azt mint segédeszközt tekinti fontosnak. És nem csak egy jóváhagyott tankönyvre lenne igazán szükség, hanem sok-sok segédanyagra, alternatív nyelvkönyvre, változatos feladatlapokra, kidolgozott ötletekre – általában mindez az idegennyelv -oktatóknak természetes, a netről is letölthető, és aki román nyelvet tanít magyar gyermekeknek, az is hasonlóan dolgozhatna. Az Egyesült Államokban nem cserélték le a tankönyveket, hanem azt mondták, hogy te vigyél be egy olyan szemléletet az órára, amivel a tanítást életre kelted.

Itthon is mindig hangsúlyozták a kommunikatív szempontú nyelvoktatást, alkalmaztam és szerettem is, meg a gyermekek is fejlődtek, de az az aspektus mindig hiányzott, hogy: miért is beszéljünk mi most németül? Az új szemlélet hozta meg az elfogadható választ számomra: nem azért, mert majd egyszer valamikor használnom kell, hanem a jelenben teremtünk meg a képzelőerőnkkel egy olyan szituációt, amikor folyamatosan ezen a nyelven kell értekeznünk.

Tehát nem az van, hogy tanulod l'art pour l'art a nyelvet, és mikor lineárisan végigvettél minden fejezetet, akkor majd képes leszel beszélni, hanem hogy ne is fejezetek szerint haladj: életegységeket teremts meg. Szimulálj le élethelyzeteket, és ezekbe tuszkold vissza azokat az egységeket, amelyeket egy tankönyv is tartalmaz, csak te nem lineárisan haladsz, hanem folyamatosan helyzetbe hozod a diákot.

Két évvel hazatérésünk után kezdtem el kísérletezni a román nyelv alkalmazott formában történő tanításával – elsősorban a kislányom miatt, aki akkor ment iskolába, és aki addig nem találkozott oly mértékben a román nyelvvel, hogy azt értette vagy beszélte volna.

Ekkor született Gopó, akivel nem kín, sőt élvezet a „románozás”?

Sokféle módszert alkalmaznak a szülők és a pedagógusok is, hogy megtanuljanak a gyermekek románul, de akár az iskolában beszél magyar tanító magyar diákjaival, akár otthon magyar szülő magyar gyermekével románul, sokaknak ez valahogy természetellenesnek tűnik – és a gyermekeknek is. A román nyelv nem idegen nyelv, mégis sokan idegenkedünk tőle.

Ha viszont van a környezetükben valaki, aki gyakran, szinte minden tanórán felbukkan, és nekünk, a magyar tannyelvű osztálynak miatta nyelvi regisztert kell váltanunk, mert ő csak azon a nyelven ért, ez a játékszabály, ez a szociális attitűd kölcsönöz egy természetes hangulatot, értelmet is ad és folyamatosan kommunikációra ösztönöz. Úgy érzem, valóban Gopó révén sikerülhet életre kelteni a tantárgyat. A báb maga az egyik legfontosabb technika: Gopó részt vesz a gyerekek játékaiban, és közben faggatja őket, meg válaszol nekik. Nekem Gopó jelenléte azért is fontos, mert fontos a története, mely arról szól, hogy ő egy igazi kisfiú volt, és egyszer vissza fog változni igazi gyermekké, akivel a tanulók majd igaziból fognak románul társalogni. A románóra csak egy átmeneti periódus.

Az nehéz lehet, amikor harmadikban, negyedikben akarod bevezetni, de ha kisgyerek korában találkozik valaki Gopóval, akkor akár később is, amikor elvontabbá válik a romántanulás, akkor is tud segíteni ez a barát. Az ötéves kisfiam számára már természetes, hogy ha Gopótól akar valamit, akkor románul kell mondania. Ő egy-két szavas mondatokban kommunikál Gopóval, a negyedikes kislányommal viszont már olyant is csinálunk, hogy egy sakk-kiállítás után beszélgettünk, mesélt nekem, én meg közben elővettem Gopót, leültettem, és mondtam, hogy ő is kíváncsi, erre Nóra spontánul nyelvet váltott, két-három mondatot megfogalmazott arról, hogy milyen volt a kiállítás – múlt időben. Amit meg nem tudott, én megsúgtam, ő továbbította Gopónak, Gopó vakarta a fülét, Nóra ismételte az új kifejezéseket, és így tovább...

Hogyan öltött testet Gopó figurája?

Az itthoni plüssjátékok között figyeltem fel erre a bábura. Volt ruhácskája is, de azt levettem, és így maradt ez a szürke figura. Az, hogy nincs füle, nekem egy nagyon jó technikai kapocs.

Az pedig tudatos keresés volt, hogy legyen köze a román kultúrához. Gyermekkoromban nagyon örültünk az olyan csip-csup román rajzfilmeknek, mint Mihaela, vagy Pistruiatul, a szeplős partizán gyerek, aki harcolt a német katonák ellen – jó kis kommunista ifjúsági film volt. Ion Popescu Gopo emberkéje is megmaradt az emlékezetemben. Most ez a három figura ül a Goportál fejlécén. Gopó prototípusát egy varrónő készítette el nekem. Azóta sok szülő és egyre több pedagógus rendel saját Gopót, hogy ők is dolgozhassanak vele.

Mi van azokkal a szülőkkel, akik maguk sem tudnak románul?

Valaki valamilyen szinten csak tud románul. Hogy mennyire gyakorlott a román nyelvhasználatban, arról sokszor nem tehet, hisz egy olyan mikrokörnyezetben él, ahol nem beszéli napi szinten a román nyelvet. Én egy ilyen kontextusból kiindulva alkottam, amiről mi most ketten beszélgetünk, és hiszem, hogy a természetes attitűdöt bárki modellálhatja – ha akarja –, bármilyen alapszintű kommunikáció legyen is az: ha egy román vendég ül az asztalnál, megkínálom. Ez már egy modell. Lehet, hogy a gyermek viszi haza a kifejezéseket, de a szülő megteremtheti a beszédkontextust.

Kezdetben órák utáni foglalkozásokat tartottál gyermekeknek. Most inkább képzések formájában reklámozod a Goportált. Miért?

Vakációban szoktam még szervezni intenzív Gopó Klubokat. Valószínű, hogy effajta találkozásokat fogok még szervezni, talán nyári tábort is. De azt tapasztaltam, hogy hosszú távon eredményesebb az a forma, amit a pedagógus délelőtt, intenzív rendszerességgel létrehoz, végigkövet. És most fontosnak tartom, hogy egy olyan alternatív modellt felmutassak, amit bárki bárhol elsajátíthat és a munkájába beépíthet. Ezért hirdetek képzéseket mind pedagógusoknak, mind szülőknek, ezekről pedig a honlapon lehet informálódni.

Nem egy újabb tankönyv érkezett tehát, hanem honlapon keresztül segít Gopó.

Jelenleg azt a folyamatot éljük, hogy újul az elemi tagozatos kisebbségi román tanterv, új tankönyveket szerkesztenek, nyomtatnak. Ezek mind fontos, szükséges és régen várt lépések. Ezzel egy időben azonban a 21. századi nyelvoktatói követelményeknek is tudatában kell lennünk, mely szerint a tankönyv csak segédeszköz. Ahhoz, hogy te a nyelvet életre keltsd, ahhoz neked kell elképzelned a különböző, a gyermekek számára motiváló és releváns szituációs helyzeteket. A tankönyv fogódzókat ad, keretet szab, de általánosít és behatárol, mert más kommunikációs helyzet fontos egy városi és más egy falusi környezetben élő gyermeknek.

Ha minden pedagógus erre ráérezne, hogy nem lineárisan kéne tanítani, hanem ki-ki szabadon megtervezhetné a saját gyermekcsapatának a megfelelő és releváns beszédkontextusokat, és azokba helyezné el a leckéket, akkor a gyermekek sokkal motiváltabbak lennének, és még arra is felfigyelnének, hogy éppen azokat a szavakat, mondatokat, kifejezéseket hallják a valóságban is, amiket az osztályban szimuláltak. Így a román nyelv kiléphetne a tankönyvből, munkafüzetből, és életre kelne.

Ez persze hatalmas munka a pedagógusnak. A portál révén pont ilyen modelleket lehetne létrehozni. Ötlet szintjén ki lehet próbálni, hogy tudnál csinálni hasonlót, de ezt a hozzáállást nem lehet egysíkúvá tenni, nem lehet benyomni egy tankönyvbe, mert akkor megint le lenne zárva. A tankönyvek inkább a nyelv elemeit vizsgálgatják, de amíg a gyermeknek nincs beszédbátorsága, addig hiába taglalod, hogy főnév, ige, melléknév – neki először funkcionálisan kell a nyelvet felfognia. A portálon erről bővebben is lehet olvasni. A 3-4. osztályosok mappájában vannak szövegek is (ugye akkor megjelenik, hogy olvasniuk kell, fogalmazniuk kell, írásban is többet rögzíteni), gyerekeknek írott szövegeket dolgoztam át úgy, hogy Gopó és barátai szerepeljenek benne. De különben főleg forgatókönyveket tettem közzé, ugyanakkor több videót is, ahol technikákat mutatok be. Óvodásoknak, előkészítő osztályosoknak, másodikosoknak és harmadik-negyedik osztályosoknak külön mappájuk van – ezek nem csak az érdeklődő pedagógust, de a segíteni akaró szülőt is útba igazítják.

Egy hét távlatából milyen az aktivitás a honlapon?

Ez most a kezdet. Sokan tudnak róla, de ahogy én is, úgy a látogatók is tapogatóznak még, együtt tapogatózunk ezen az új felületen, míg rájövünk, hogyan működhet optimálisan. Felkerült egy csomó minden, amiken eddig dolgoztam, de úgy érzem, hogy nagyon sokat fog még változni a portál. Vannak ötleteim, hogy hogyan tovább. Vannak ingyen megnézhető és előfizetéses tartalmak is. Most én ezt ingyen csinálom, minden mínuszba megy, de remélem, hogy az előfizetések támogatásával, illetve pályázattal sikerül egyensúlyba hozni a mérleget. Most egyelőre nagyon örülök annak, hogy már több mint kétszázan regisztráltak. A fórumra is írtak már – igaz, mind olyanok, akik voltak már képzésen vagy személyesen ismernek. Facebookon is többen megosztották a hírt, úgyhogy a honlap után Facebook oldal is készül, ahol a kommunikáció még direktebb lehet azokkal, akik ezt a felületet gyakrabban használják.