A Csíkszeredában letelepedett brit angoltanárhoz hasonlóan bírálja a román nyelv oktatásának jelenlegi módszerét egy botoșani-i tanárnő, aki tíz évig tanított román nyelv és irodalmat Székelyföldön a magyar iskolásoknak. A román nemzetiségű pedagógus az Adevărul napilap által gerjesztett internetes vitához szólt hozzá.

V. Florina elöljáróban azt írja: 1997 és 2007 között Kézdivásárhelyen és környékén tapasztalta nap mint nap a székely gyermekek és felnőttek román nyelvtanulásának akadályait, és a nyelv ismeretének hiányában fellépő mindennapos nehézségeket.

Akárcsak Andrew Hockley, a tanárnő is kiáll a gyakorlati nyelvoktatás mellett. Szerinte nincs szükség a tankönyvek adaptálására vagy az oktatási keret változtatására, mindenekelőtt a tanároknak kellene rugalmasabbaknak lenniük, ez hozna eredményt a székelyföldi román nyelvtanulásban.

„Ha minden héten egyetlen órát arra szánnának a román tanárok, hogy párbeszédbe hívják a tanulókat, ez segítené a nyelv megértését és feloldaná a nyelvhasználattal, kifejezéssel kapcsolatos gátakat" – fogalmaz a pedagógus.

Hangsúlyozza, nem rosszindulat és elzárkózás jellemzi a székelyek hiányos román nyelvtudását, hanem a megnemértéstől és a megszólalástól való félelem, hiszen „bármennyire is erőltetnék, Székelyföldön nem létezik többnyelvű közösség, és ennek történelmi okai vannak".

V. Florina, bejegyzésében vallomást tesz: bár elhagyta az országot, ha visszaköltözne, csakis Székelyföldön telepedne le, mivel egy évtizedes székelyföldi pályafutása során nagyon kellemes érzések és „mélységes tisztelet" fogalmazódott meg benne az ott élő emberek iránt.

A tanárnő bejegyzése – akárcsak a brit angoltanáré – heves vitát gerjesztett a román napilap honlapján. A román nemzetiségű hozzászólók elsősorban azt nem értik, mi a különbség egy jóléti társadalomba betelepedett etnikai csoport és a történelmi kisebbség fogalma között. Sokan felteszik a kérdést, miért lett hirtelen ekkora téma a székelyek román oktatása, és a blognak tárhelyet biztosító napilapot hangulatkeltéssel vádolják.