A görög miniszterelnök nemmel válaszolt a nyugatról érkező ultimátumra. Az emberek az utcára tódultak, éljenezve az ultimátum elutasítást. Nem sokkal később a katonaságra felvonult, hogy megvédje Görögország határait – fél évvel később pedig már Németország zászlaját lengette a szél az Akropoliszon. Ezt pedig tömeges éhezés és súlyos infláció követte.

Führer, Duce, Arkhigosz…

Ez nem a jövő rémképe, hanem a 20. századi görög történelem egyik fejezete. 1940. október 28. nyomán ünnepelték a görögök a „Nem napját”: ekkor utasította vissza Ioannis Metaxas görög diktátor Olaszország ultimátumát, aminek következtében a görög állam is a hadviselő országok sorába került.

Mindennek emlékére ma számos emléktábla, szobor áll Görögországban, egyetlen szót hirdetve: „Oxi” (kiejtve: okhi) – azaz „Nem”.

Az már csak a történelem iróniája, hogy görögök nemzeti önbecsülésének ezt a fejezetét éppen egy diktátornak köszönheti a görög nép. Az I. világháborút követő kaotikus időszak után a visszahívott király, a német dinasztiából származó II. György Ioannis Metaxas tábornokot nevezte ki miniszterelnökévé, aki nyomban hozzákezdett a parlamentarizmus felszámolásához és szükségállapotot vezetett be. A király 1936. augusztus 4-én adta áldását az újdonsült kormányfő tevékenységére, ezért nevezik ma „augusztus 4-i rezsim”-nek Metaxas diktatúráját.

A 20. század húszas-negyvenes éveiben egyébként Portugália, Spanyolország, Olaszország, Törökország, de Közép-Európa egy része – Jugoszlávia, Románia, Lengyelország, Magyarország is az önkényuralom valamely fajtáját „választotta”, nem beszélve Németországról és a Szovjetunióról.

Metaxas felvette az „arkhigosz” (vezér) címet is, amellyel szintén nem lógott ki a sorból a Führer, a Duce, a Caudillo kortársaként.

Az 1940-es „Nem”

A Duce már hatalomra kerülésekor sem csinált titkot belőle, hogy az ókori Róma nyomdokaiba lépő mediterrán birodalom létrehozása a célja. Szinte az Anschlusst lemásolva megszállta és az olasz király uralma alá helyezte Albániát 1939 március-áprilisában, a következő évben pedig folytatta terjeszkedését. Ebben a nagyhatalmi játékban kapott fontos szerepet Görögország, különösen Kréta, mint a Földközi-tenger keleti medencéjének egyik kulcsa.

Az észak-afrikai harcokkal egyidőben megszaporodtak az olasz-görög katonai incidensek, melyek leghírhedtebbikére 1940. augusztus 15-én került sor. Tinosz szigetére, a görögök egyik legszentebb vallási ünnepére, Szűz Mária Mennybemenetelének celebrálására érkező Elli cirkálót megtorpedózta az Olasz Királyi Tengerészet Delfin nevű tengeralattjárója. A kilenc görög életet követelő támadás természetesen felkorbácsolta a viszályt, de Metaxas bölcsen elzárkózott a hadüzenettől, Mussolini provokációja így nem sikerült.

Mussolini október végére jelölte ki a Görögország elleni támadás napját. Emmanuelle Grazzi, az olasz király athéni nagykövete a támadás hajnalán kereste fel lakásán Metaxast, hogy átnyújtsa Mussolini ultimátumát. Olaszország követelése az volt, hogy a háború végéig megszállhassa Görögország stratégiai pontjait, katonai bázisként használva az országot. A válaszra három órát kapott Metaxas – aki egyben külügyminiszter is volt –, de ő be sem várva a határidőt, a diplomácia nyelvén deklarálta a háborút: „alors, c’est la guerre!” – azaz: „akkor hát, ez háború”. Metaxas válaszát szimbolikusan már akkor egyszerű „Nem”-ként emlegették, amit azóta is így tart számon a görög történelmi emlékezet.

Vészterhes idők

Az olasz haderő már a kezdettől fogva számbeli előnyben volt a görög hadsereg felett, ráadásul az olaszok haditechnikai fölényben is voltak. Ám november 4-re elakadt az olasz támadás, a hónap közepére a görögök ellentámadásba mentek át, és 24 nappal az ultimátumot követően a görögök olasz területre tolták át a frontvonalat.

Churchill nyomban fölajánlotta segítségét, de Metaxas elzárkózott attól, attól tartva, hogy az esetleg német támadást provokálna ki.

Mint ismeretes a Führer elsősorban Görögország miatt fordult a Balkán felé, eleinte még Jugoszlávia részvételére is számított Makedóniáért cserébe, de végül a délszláv állam is célkeresztbe került. A Marita-tervnek megfelelően 1941. április 6-án indultak meg a harcedzett Wehrmacht- és SS-egységek Jugoszlávia és Görögország ellen. Athén kikötőjét, Pireuszt már az első nap lebombázták, a Görögországot északkelet felől védő Metaxas-vonal pedig a brit alakulatok csatlakozása ellenére három nappal később összeomlott.

A magát fél éven át hősiesen tartó görög hadsereg megadta magát. Április 27-én kitűzték a horogkeresztes német lobogót az Akropoliszra, május végére pedig az utolsó görög terület is a tengelyhatalmak fennhatósága alá került.

Görögországra vészterhes idők köszöntöttek. Gazdaságuk a világválság óta egyébként is németorientált volt már, most pedig már minden nyersanyag a megszállókat szolgálta ki. Már az 1941-1942-es télen százezren haltak éhhalált, a drachma pedig a történelem legnagyobb inflációinak egyikén ment keresztül. A vészkorszak 1944 őszén ért véget, amikor a német megszállók helyét a felszabadítóként érkező brit alakulatok vették át.

Hetvenöt és után…

Sokan tartják úgy, hogy a görög „Oxi” kulcsfontosságú volt a szövetséges győzelmet illetően, ugyanis – Jugoszláviával együtt – kritikus időkiesést okozott hetekkel a Szovjetunió elleni támadás megindítása előtt, így a világháború egésze szempontjából is nagy jelentősége volt. Nem véletlen tehát, hogy napjainkban mindössze három nem vallási ünnepet ülnek meg a görögök, melyek közül az egyik az olasz ultimátum elutasítása, a „Nagy Nem” napja; a másik két ünnep május elseje és az 1821-ben kezdődő függetlenségi háború kitörésének napja.

Az 1940-es „Oxi” ellenséges megszállásra adott válasz volt, míg a hetvenöt évvel későbbi pénzügyi-szociális belső népszavazás része. Igaz, a mostani görög „nem” gyakorlatilag tulajdonképpen „igennek” ér fel, hiszen Athén szinte teljes egészében elfogadta a hitelezők követelését – a népszavazáson viszont a görögök éppen ennek elutasítására voksoltak.

Hogy a két „Oxi” között milyen párhuzamot látnak a görögök és, hogy a 2015-ös „Oxi” mekkora mérföldkőnek minősül, azt a jövendő fogja majd eldönteni.