Április végén egyöntetű szavazattal Asztalos Csabát választották a Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnökévé, és ezzel megkezdte harmadik 5 éves mandátumát. A testület szóvivője Haller István lett.

A 41 éves jogászt, Asztalos Csabát az RMDSZ delegálta 2002-ben a diszkriminációellenes tanácsba. A jogász időközben kilépett a szövetségtől, hogy politikai hovatartozása miatt ne érjék támadások az intézményt.

Interjúnkban arról faggattuk, hol tart ma Romániában a diszkriminációellenes küzdelem, hogyan viszonyulnak az erdélyi magyarok a többségi társadalomhoz, a romákhoz, a szexuális kisebbségekhez. Pezsgőt még korántse bontsunk.

Harmadik mandátuma elején tart. Az elmúlt 10 évben hogyan alakult a Diszkriminációellenes Tanács jogi háttere? A kiszabható pénzbírságok nagysága mennyire elrettentő?

2005-ben, amikor az első elnöki mandátumomat elkezdtem, az intézmény még a kormány fennhatósága alatt volt. Rá egy évre törvény módosítottunk, így a parlament alárendeltségébe került a tanács, amely fontos előrelépés volt a függetlenedéshez. Míg 2005-ben a kollégium hét tagból állt, 2006-tól már kilenc tagú lett, és a parlament nevezte ki az államtitkári rangú tagokat. Az Európai Unió független elemzése is elismerte a 2006-os módosítások fontosságát, felzárkóztunk az elvárásokhoz.

A másik fontos módosítás 2013-ban következett be. Kitoltuk a szankciók, a bírságok elévülésének határidejét, ekkor nőtt minimum tízszeresére a kiszabható pénzbírságok összege is: míg 2005-ben a maximális bírság 8 ezer lej volt, addig 2015-ben már százezer lej. Százezer lej, ha egy egész közösség ellen, 30 ezer lej, ha egy fizikai személy ellen irányul a diszkrimináció.

Ezek fontos előrelépések, ám a legnagyobb szerintem az, hogy sikerült felszínre hozni a hátrányos megkülönböztetés jelenségét Romániában, és egyre többen már egyenesen a bíróságokhoz fordulnak, ha diszkrimináció éri őket vagy a közösségüket.

Azt még hozzá kell tennem, annak ellenére, hogy nőtt a bejelentett esetek száma, még mindig nem reprezentálja a valóságban tapasztalható mértéket, még mindig nem reagálja le a társadalom kellőképpen, nem lép, amikor hátrányos megkülönböztetéssel találkozik.

Az elmúlt tíz évre visszapillantva, hogy látja, kitapogatható a civil öntudat Romániában?

Szociológiai kutatásokat tekintve van előrelépés, például tíz százalékkal nőtt a romák elfogadottsága a többségi társadalom részéről. Persze voltak olyan esetek, gondolok a Mailat vagy a Cozma ügyre, amelyek visszafogták a fejlődést, de ezek aránylag rövid ideig tartó reakciók.

Említette a száz ezer lejes kiszabható pénzbírságot. A tanács hány esetben élt ezzel a lehetőséggel?

Még nem szabott ki a tanács ilyen nagy büntetést. A legnagyobb összegű bírság eddig 49 ezer lej volt, de szabtunk ki 20 ezer lejes büntetést is, amit jóvá is hagyott a bíróság. Tavaly 270 ezer lej értékben róttunk ki bírságot, ennek nagy részét be is fizették.

A bírságok behajtása nem a Diszkriminációellenes Tanács feladata.

Nem, ez a pénzügyőrség, az ANAF feladata. Előbb-utóbb behajtják ezeket az összegeket, ha egy éves késéssel is.

A tanács döntéseinek hány százalékát fellebbezik meg? És a bíróságok a határozatok hány százalékát erősítik meg?

A tanács döntéseinek 90 százalékát megfellebbezik, a megfellebbezett határozatok 90-92 százaléka viszont megállja a helyét a bíróságokon, helyben hagyják.

Ez utóbbi nagyon magas arány...

Igen, a jogászaink kiváló munkájának eredménye. Rengeteg munka elég kevés emberrel.

Ha már a statisztikánál tartunk: a benyújtott panaszok hány százaléka vonatkozik a magyar kisebbségre?

Évtől függ. 2005 és 2008-2009 között kevés megkeresés, panasz érkezett magyar kérdésben, 2009-től viszont ezek száma megnőtt, és főleg a kétnyelvű feliratok, a nyelvhasználat miatt emeltek kifogást. Olyan megkeresés is érkezett, amikor a román nyelv használatának a hiánya miatt emeltek panaszt.

2009 és 2013 között több mint 360 olyan panasz érkezett, amely a román-magyar viszonyt érintette. Ez a szám annak tudható be, hogy a non-profit szervezetek elkezdtek komolyabban foglalkozni a kérdéssel, de az erdélyi magyarok emberjogi tevékenysége még mindig nagy hiányosságokat mutat. A gond az, hogy nincs rendszeres és önkéntes jogtanácsadás, itt van, mit bepótolni.

Megjegyzem, nagyon fontos törvénymódosítás van folyamatban, az RMDSZ kezdeményezte, hogy a tanácshoz anyanyelven, tehát magyarul is lehessen fordulni ott, ahol a magyarság aránya eléri a 20 százalékot. Ha ezt elfogadja a parlament, fontos előrelépést tettünk. A Nép Ügyvédjéhez már lehet magyarul fordulni.

Mennyire kifinomult ma Romániában a hátrányos megkülönböztetés?

Hát van "fejlődés" ezen a területen, a zaklatástól a retorzióig minden előfordul, a közvetett diszkrimináció nagyon is jelen van. Volt dolgunk kimondottan nehéz esetekkel például a munkajog, az egészségügy területén, rengeteg dokumentumot, jogszabályt kellett áttanulmányoznunk ahhoz, hogy meghozzuk a jogszerű döntést.

Ezekben az években rengeteget tanultunk, különböző intézményekkel elég jó együttműködést alakítottunk ki, tapasztalatot, szakvéleményt cseréltünk.

A romákkal kapcsolatban: szaporodott-e a tanács fele jelzett esetek száma?

Mindig is sok romákat érintő panasz érkezett a tanácshoz. Főleg a gyűlöletbeszéd, az iskolai szegregáció, a minőségi oktatás hiánya, az egészségügyhöz való hozzá nem férés, a gettótelepek kialakítása miatt vannak óriási gondok Romániában. Romániának ez igencsak gyenge és támadható pontja, a kisebbségi jogok területén a fő téma, bármilyen külföldi, EU-s delegáció érkezzen Romániába, mindig előkerül, akárcsak a nemzetközi fórumokon.

A roma kérdéssel a magyar közösségnek komolyabban, méltányosabban kellene foglalkoznia, már csak azért is, mert nagyon sok roma magyar anyanyelvűnek vallja magát, tehát magyar.

Nekem mindig is az volt a benyomásom, hogy az erdélyi magyarok, hiába tapasztalják nap mint nap a kisebbségi lét hátrányait, semmivel sem toleránsabbak a többségi társadalomnál a romákkal szemben.

Ez való igaz, saját tapasztalatainkból tanulnunk kellene. De a roma közösségen belül is például a nőkkel szembeni tolerancia, a nők emberi méltóságának tiszteletben tartása ritka, mint a fehér holló.

Igen, el kell mondani, hogy voltak székely-roma konfliktusok, gondok, de nem csak Székelyföldön jelenség ez. Például a rákosi eset, vagy a motoros ügy mind azt mutatja, hogy a romákkal szembeni negatív érzelmek elég nagyok.

Mi a helyzet a szexuális kisebbségekkel? Érkezett a tanácshoz a magyar közösség részéről ilyen irányú megkeresés?

Nem, a magyar közösség részéről eddig még nem, pedig 13 éve létezik és működik a tanács. Tavaly 12 szexuális kisebbségeket érintő megkeresésünk volt, egyik sem érkezett magyar részről.

A tanács nemrég nyilvános térré, köztérré nyilvánította a Facebookot , a közösségi médiát, amit a legfelsőbb bíróság is helyben hagyott. Érkezett a tanácshoz azóta a Facebookon tetten érhető diszkrimináció miatt panasz?

Igen. Például a temesvári polgármester egyik rasszista Facebook-os bejegyzése miatt, ki is szabtunk egy két ezer lejes bírságot, amit a temesvári táblabíróság megerősített. A polgármester kifizette a büntetést.

De éppen ma (hétfőn, szerk. megj.) láttam egy cikket az Adevărulban, amelyben az áll, hogy a szenátus elnöke rasszista bejegyzéseket közölt a Facebook-oldalán, lehet, hivatalból eljárást indítunk ellene. A szólásszabadságnak vannak határai, az Emberi Jogok Európai Egyezménye (10. cikkely, második bekezdés) is kimondja, a szólásszabadság ott ér véget, ahol mások jogai sérülnek.

Leginkább mire büszke a diszkriminációellenes tanács elnökeként?

Hogy nem hoztam szégyen azokra, akik megbíztak 2002-ben a tagsággal, majd 2005-ben az elnökséggel. Azokra is, akik az RMDSZ-ben felismerték ennek az intézménynek a fontosságát, hogy erre a szakterületre tereltek, hogy meggyőztek, amikor inkább politikai pályára szerettem volna lépni.

Nem volt könnyű helytállni, hiszen értek támadások amiatt, hogy magyarként foglalom el ezt a tisztséget. De a magyar közösségből is jöttek támadások, amikor elmarasztaló döntéseket hoztunk. Minden nap be kell bizonyítanunk, hogy tudunk szakmailag felkészültek és objektívek lenni.

Melyek az új mandátumának prioritásai?

A prioritások közé sorolható az intézmény függetlenségének fenntartása, a szakmai nívó megtartása, javítása. Szeretnénk programok szintjén is előrelépni. Jelenleg egy diszkriminációellenes országos stratégián dolgozunk, amit a kormánynak készítünk. A stratégia kidolgozásához civil szervezetek is segítséget nyújtanak, és a tervek szerint a kormány valamikor ősszel terjeszti elő.

Ha a tervet elfogadják, nagyon sok területen újat hozhat. Például köteleznénk a tanárokat, hogy már az egyetemen ismerkedjenek meg az esélyegyenlőség elveivel. Vagy, hogy szerepeljen erre vonatkozó tétel is a tanári vizsgán, a közhivatalnokok versenyvizsgáján. De az iskolák engedélyeztetésének egyik feltétele is lehetne az esélyegyenlőség elvének betartása, és még folytathatnám.

Kevés pénzből megoldható lenne a stratégia gyakorlatba ültetése, és nagyon sok pozitív haszonnal járna.

Nagyon komoly munkát végzünk az uniós strukturális alapok lehívásának, elköltésének területén is, hiszen a tagállamokat úgymond kötelezik, hogy a pénzek elköltésében nyilvánuljon meg az esélyegyenlőség elve. Brüsszel már most elismerte, hogy ez az elv érvényesül.

Személyes terv, hogy írni szeretnék. Elemezni, publikálni szeretnék, leírni az eddig megszerzett tapasztalatokat. Szeretnék többek áldozni a tanításra, az akadémiai előmenetelre.

Ami a magyar kisebbséget illeti, szeretném, ha részt vehetnék abban a tevékenységben, amely az emberjogi munkának a  újraélesztését, megszervezését feltételezi, szeretném kamatoztatni itt is a szakmai tapasztalatomat. Szeretnék előadásokat tartani, többször, mint eddig. El kell mondanom, hogy a román szervezetek, közösségek nagyon gyakran hívnak felkészítőt, előadásokat tartani, a magyar közösség ezt kevésbé teszi. De azért bizakodó vagyok.