Vita van az RMDSZ-ben az autonómiatörvény-tervezetről Márton Árpád képviselő szerint, például arról, hogy a székelyföldi területi autonómia milyen területre vonatkozzon. A jogszabályt kidolgozó kétpárti bizottság RMDSZ-es tagját a Magyar Polgári Párt háromszéki politikusainak bírálataival szembesítettük.

Mi az oka annak, hogy eddig csak egyszer ülésezett a bizottság, holott az MPP szerint hetente is találkozhatnának?

Az én információim szerint ennek a tanácskozás összehívása a két szervezet elnökére tartozik, eddig egy időpontot találtak, amikor összehívhatták az embereket. Megjegyzem, az MPP-sek akkor sem tudtak megjelenni mind a hárman, mert csak kettejüknek volt ideje.

Az MPP szerint a szövetség több tervezettel is előállt, „még az RMDSZ sem tudja, mit akar”. Mi ebből az igazság?

Van néhány részlet, amiről megállapítottuk, hogy azt végig kell beszélnünk az RMDSZ-ben, annál is inkább, mert bizonyos kérdésekben a szervezeten belül sincs egyetértés. Van tehát még  vita a szövetségben, de ez nem azt jelenti, hogy azt sem tudja az RMDSZ, hogy mit akar. Az az SZNT által tíz éve elfogadott tervezet egyébként, amelyet az RMDSZ benyújtott 2004-ben, majd 2005-ben a parlamentbe, pontosan meghatározza, hogy miből áll Székelyföld. A jogszabály felsorolja a közigazgatási egységeket, ám figyelmen kívül hagyja, hogy ezek közül ma már akad olyan is, amelyik három felé oszlott. Ha ezeket a közigazgatási egységeket nem sorolják fel a törvénytervezetben, akkor Székelyföld szinte egyharmada kimarad. 

Az igaz, hogy több tervezettel álltak elő a kétpárti bizottságban?

Léteznek technikai tervezetek, amelyek különböző megközelítésekhez viszonyítva egy kész szöveget jelentenek, amelyeken lehet dolgozni. Az egyik vitatható kérdés például, hogy a székelyföldi területi autonómia tulajdonképpen milyen területre vonatkozzon. Az egyik álláspont szerint a három székely megyében egy átmeneti rendelkezés révén lehetővé tesszük, hogy azok a települések, amelyek nem akarnak a térséghez tartozni, referendummal fejezik ki ezt az igényüket. A másik álláspont az, hogy Hargita és Kovászna megye mellett a történelmi Maros megye csatlakozik az autonóm régióhoz, ehhez azonban ketté kell szelnünk, hogy a települések egy része az autonóm területhez tartozzon, a többi pedig a szomszédos megyékhez csatlakozzon. Hargita és Kovászna megyében is vannak viszont román többségű települések, amelyek soha nem tartoztak Székelyföldhöz. Fennáll az az eset is, hogy Benkő József szerint nem, Orbán Balázs szerint viszont igenis oda tartoztak. Mi tehát felkínáltunk egy tervezetet, és elmondtuk a beszélgetések során, hogy milyen lehetőségek vannak.

Hogyan értékeli, hogy az MPP ragaszkodik az SZNT tervezetéhez, módosításokkal?

Az SZNT tervezete felsorol nyolc széket, olyant is, ami nem létezett történelmi székként, és felsorolja, hogy melyik községek tartoznak hozzá. Ha ehhez egy az egyben ragaszkodnak, akkor azt jelenti – mint már említettem –, hogy bizonyos települések nem részei az autonóm területnek. Vannak problémák, amelyeket meg kell oldani, az nem jó, hogy egy szöveget, amit nem is ismerünk, közfelkiáltással elfogadunk, majd makacsul ragaszkodunk hozzá.

Az SZNT petíciójára küldött válaszában a kormány leszögezi: Romániát semmilyen nemzetközi egyezmény nem kötelezi arra, hogy etnikai alapon területi autonómiát biztosítson a nemzeti kisebbségeknek. Milyen esélye van így a törvény kidolgozásának?

Semmi jogalapja nincs annak, hogy ne legyen autonómia, és ez nem is volna alkotmányellenes, tehát meg kell keresni a megoldásokat. Megtehetjük persze, hogy harmadszorra is benyújtjuk az SZNT tervezetét, amit már kétszer visszautasítottak tárgyalás nélkül, de jobb volna létrehozni egy olyan tervezetet, amely beleilleszkedik a jelenlegi vagy egy képzelt román jogrendbe.