Az RMDSZ székelyudvarhelyi szervezetének támogatottsága két évtized alatt kevesebb, mint a felére csökkent, a közelmúltban pedig legsúlyosabb választási vereségét szenvedte el. Mi vezethetett ide? Erre a kérdésre kerestük a választ a helyi szervezet mára már perifériára szorult, egykori kulcsembereitől.

Fennállásának legsúlyosabb választási vereségét szenvedte el szeptember 27-én az RMDSZ székelyudvarhelyi szervezete, tanácsoslistájának támogatottsága 20 év alatt kevesebb, mint a felére csökkent: a szervezet 2000-ben 13 tanácsost, 2004-ben tízet, 2008-ban és 2012-ben kilencet, négy éve már csak nyolcat, idén pedig alig hat tanácsost küldhetett az önkormányzatba. Mi vezethetett oda, hogy a négy éve megújult, megfiatalított udvarhelyi RMDSZ ekkorát bukjon?

Az idei választást követő kiértékelőn az érintettek nem foglalkoztak ezzel a témával, a sajtó kérdéseire válaszolva csupán annyit mondtak, hogy tudomásul vették az eredményt, megértették a választók üzenetét, és készek az együttműködésre. Ezúttal olyan, korábban kulcspozíciókat  betöltő személyeket kérdeztünk a lehetséges okokról, akik időközben a „perifériára szorultak”.

„Semmi sem beszélődött meg”

2010 tavaszán egy vitatott ülésen függesztették fel Grünstein Szabolcsot a szervezet városi elnöki pozíciójából és Fehér István személyében megbízott elnököt választottak. 2010 októberében teljes jogkörrel lett a szervezet elnöke, de egy évvel később lemondott a tisztségéről.

„Az én időmben is megengedhetetlenül sok hibát követtünk el, és sejteni lehetett, hogy ennek nem lesz jó vége” – fogalmaz dr. Fehér István, aki öt évig volt a városi kórház igazgatója és egy tanácsosi mandátumot is tud a háta mögött. A volt elnök szerint a helyi RMDSZ már akkoriban egy hipercentralizált, „felülről mindent megmondó” szervezetként működött, úgy, hogy közben az udvarhelyszéki RMDSZ messzemenően a szövetség legerősebb szervezete volt, olyan képviselettel, mint Verestóy Attila szenátor vagy Antal István parlamenti képviselő.

„A szenátor úr egy különleges képességű ember volt, nagy összeköttetésekkel, akkoriban talán nem is lehetett, vagy talán íratlan törvénnyé vált, de az volt, amit ő mondott. Például leadták az ukázt, hogy melyik falu mennyi pénzt kap, és abba senkinek nem volt beleszólása. Szerintem óriási hiba volt, hogy semmi nem beszélődött meg” – vélekedik Fehér István.

„A vonat elé álltunk”

A volt kórházigazgató súlyos hibának tartja a 2016-ban a második mandátuma végéhez közeledő Bunta Levente polgármester és a  szenátor közötti nézeteltérésből eredő döntéseket is. Mint mondja, annak ellenére, hogy a városi szervezet szinte teljes tagsága megszavazta, hogy a polgámesterjelölt kiválasztásáról ők fognak dönteni, a széki RMDSZ ezt nem vette figyelembe, és Arros Orsolyával akartak „lendületet adni a városnak”.

„Mindenki tudta, és el is mondta, hogy ez nem jó, mert szakadáshoz vezet és egy harmadik fog nevetni ezen a dolgon. Ennek ellenére odaálltunk a vonat elé. Ez öngyilkosság volt. Én az RMDSZ legelső tagjai között voltam, az is maradok, amíg élek, de nekem ekkor lett hányingerem az egésztől. Nagyon furcsának tűnt, hogy a saját szervezetemnek a halálát kellett megszavaznom” – emlékszik vissza Fehér István.

A helyi szervezet éléről történt lemondásáról a következőt mondta: „Az RMDSZ központi döntése értelmében felmérést készítettünk a lakosság körében. Minálunk az íveket fiatal diákok juttatták el az udvarhelyi családokhoz. Darabszámra fizettünk, végül 30 millió lejjel tartoztunk nekik, csakhogy a városi szervezet kasszája üres volt, Verestóy szenátor pedig csak az összeg felét juttatta el hozzánk. A szabályzat szerint a városi tanácsosok listáját a városi szervezet elnöke állítja össze, azonban a frakcióban megjelentek olyan hangok – neveket nem mondok –, hogy kifizetik a pénzt, ha nem az elnök állítja össze a listát, hanem ők. Ekkor én benyúltam a zsebembe, kifizettem a pénzt, és az első gyűlésen beadtam a felmondásomat”.

„Szász Jenőnek nem lehetnek eredményei!”

Fehér István szerint Szász Jenő – az Udvarhelyért Polgári Egyesület, majd a Magyar Polgári Párt alapító-elnöke – polgármestersége elején is rengeteg hibát elkövettek. Úgy véli, hiába volt az RMDSZ többségben a helyi tanácsban, Szász Jenő azt tett, amit akart. És hiba volt az önkormányzatban egy célért dolgozni: gáncsolni Szász Jenő munkáját.

„Ott van például az Emlékezés parkja, amelynek művészi értékét ugyan lehet vitatni, de mára már a turisták egyik közkedvelt helyévé vált. Peres úton próbáltuk megvalósulását megakadályozni. Nagy butaság volt ezzel szembemenni. De hát fentről ki volt adva a parancs, hogy Szász Jenőnek semmit nem szabad elérni. Több perünk is volt akkoriban ellene, mind elveszítettük. A szervezet tagjai közül több, igen jó képességű ember megcsömörlött ezektől a dolgoktól és félreállt” – állítja Fehér.

A városi RMDSZ csapatáról elmondta, hogy olyan fiatalok, akik most jöttek, egyrészt ismeretlenek, másrészt nincs tapasztalatuk. „Nem akarok senkit megsérteni, de nem nagyon bízom bennük, szerintem halva született dolog az egész. És szerintem, amíg nem felejtik el, hogy az RMDSZ volt önkormányzati csapata a múltban hogyan viselkedett és miket csinált, addig sajnos ennek a szervezetnek itt nem fog rózsa teremni” – zárja mondanivalóját Fehér István.

„A megfiatalított csapat muníció nélkül maradt”

Ambrus Sándor 1994-től RMDSZ tag. 2012–2016 között megyei önkormányzati képviselő, 2014–2016 között a székelyudvarhelyi városi szervezet ügyvezetője volt. Ambrus úgy látja, hogy a 2015-ös jelöltállítási bonyodalom nagy törést okozott a városi szervezet életében, amelyet – miután nem járt el a széki utasításnak megfelelően – feloszlatták, és a megbízott vezetőség a kihívót nevezte meg saját jelöltjének.

„Mi, a helyi szervezet akkori vezetői, meg voltunk győződve arról, hogy alapszabályzatunk szerinti, szabályszerűen állított és elfogadott jelöltünk volt. A napnál is világosabb volt, hogy a döntésünk miatt fegyelmi eljárás indulhat ellenünk és a szervezeten kívül találhatjuk magunkat, ami be is következett. Ezzel magyarázható az is, hogy többen, az akkori aktív és valamilyen szintű befolyással bíró tagok egy része önként, mások pedig adminisztratív döntések okán eltávolodtak a szervezettől” – magyarázza Ambrus, aki szerint a 2015-ben történtek olyan veszteséget okoztak a városi szervezetben, ami a mai állapotokat nagymértékben befolyásolta, ugyanakkor a széki szervezet vezetése lehetőséget kapott a teljes megújításra, újraszervezésre.

„Mostanra világossá vált mindannyiunk számára, hogy a makacs szembenállás, a kompromisszumkészség teljes hiánya végzetesnek bizonyult a városi szervezet számára” – vélekedik. Szerinte a 2016-os kampányban a helyi RMDSZ csapata elhatárolódni próbált minden, az előző vezetéshez köthető hibától, kényelmetlen kérdésektől, de ez oda vezetett, hogy még a sikereiről is kénytelenek voltak hallgatni, hisz egy tudathasadásos állapotot idézett volna elő.

„A megfiatalított csapat muníció nélkül maradt. A 2016–2020 közötti önkormányzati ciklusban az állandó védekezésre, magyarázkodásra szoruló frakció munkája a ciklus felében az elmúlt nyolc év tompítására, sokszor a hallgatásra korlátozódott. A sikeresnek vélt másfél év pedig – egy olyan szövetségessel, az MPP-vel az oldalán, amelynek az eredményei még mikrométerrel is alig mérhetőek – egyszerűen nem hozta a remélt eredményt. Teljesen világos, hogy őket sem díjazta az udvarhelyi polgár, akik kísértetiesen hasonló hibát követtek el, mint mi, 2015-ben” – vélekedik a helyi szervezet volt ügyvezetője, aki úgy látja, hogy a szükségszerűen megfiatalított szervezet olyan tagsággal politizál, akik munkára jelentkeztek és ezt azonnal tisztségekre akarták váltani. A tapasztalathiányt pedig még a politikai tisztségekben dolgozó és rutint szerző megyei és országos politikusaik pozitív és eredményesnek mondható munkája sem tudta pótolni.

„A fiataloknak helyük van a döntéshozásban, a tapasztalt és eredményeket felmutató idősebb társaik oldalán. Mostanra már az is megerősítést nyert, hogy az RMDSZ az a politikai szervezet, amelyik az erdélyi magyarság hangját, érdekeit, a megmaradásért vívott harcában a legjobban tudja hallatni, képviselni és segíteni. Egy jó és eredményes városi szövetség Székelyudvarhelynek is jár, ezért újra kell kötni a szövetséget a tapasztalat, a siker és a lendület együttesében. Ezek közül egy sem hiányozhat” – mondja Ambrus Sándor.

Tényleges újratervezésre van szükség

Jakab Áron Csaba 2007-től tagja az RMDSZ-nek, 2008–2010, majd 2011–2016 között a székelyudvarhelyi RMDSZ alelnöke, 2009–2010 és 2012–2016 között az önkormányzat RMDSZ-es frakcióvezetője volt, 2015–2019 között pedig a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) tagja. A 2020-as bukásnak egyik előzményét a 2015-ös eseményekben látja.

„Ezek többségét csak külső szemlélőkként követtük, nem is értettünk mindent: azt láttuk, hogy a döntéseket felülírva, a hatalmat átjátszva szeretne valaki helyi politikai szinten változásokat elérni, figyelmen kívül hagyva az addigi erőfeszítéseket, eredményeket, a többség akaratát, véleményét, a várható következményeket – gyakorlatilag mintha valami egyéni érdek mentén, a helyi szervezet leépítése lett volna cél” – mondja Jakab, aki szerint azt követően, hogy egy új csapat került vezető pozícióba, a szolgálat helyett a lekezelő, hatalomközpontú gondolkodás határozta meg egyre jobban a széki és helyi RMDSZ politikáját.

„A következő években egy masszív kisajátító folyamatnak voltunk tanúi: gyakorlatilag egy bizonyos életkor vagy tapasztalatszint felett senkinek nem volt helye a városi RMDSZ-ben, vagy annak köreiben. Azokat az RMDSZ-tagokat, akik évtizedeken keresztül jóban-rosszban nemcsak vállalták tagságukat és meggyőződésüket az RMDSZ-ben, hanem büszkék is voltak rá, eltávolították – előfordult, hogy tét nélkül, és mégis megalázva, megbántva ezeket az embereket, függetlenül ezek társadalmi pozíciójától, pozitív megítélésétől” - mondja Jakab Áron Csaba, aki szerint a perifériákról is szurkoló helyi RMDSZ-tagok közben csak abban reménykedtek, hogy a 2020-as választásokra a helyi vezetés az ígéreteknek megfelelően egy tényleg ütős csapattal fog előrukkolni.

Helyette jött egy meghatározóan széki dominanciájú, nagyrészt ismeretlenekből álló csapat, akik mellett egyetlen egy érv szólt, hogy fiatalok. „A fiatalság alapból pozitívum, de mit ér mindez tisztelet, tapasztalat és alázat nélkül? Csak azért adni döntési jogköröket, mert az illető fiatal?” – teszi fel a kérdést a volt frakcióvezető, megjegyezve, hogy őszintén sajnálja azokat a fiatalokat, akik az elmúlt fél évben komolyan, szívből és a jövőért dolgoztak (tisztségért vagy sem), mert nem rajtuk múlt, és valószínűleg nem is értik, hogyan alakult így.

Jakab szerint, ha ők nem is, de a vezetőiknek tudniuk kellett volna: az emberek annak szavaznak bizalmat, aki egyéniség, aki egyenes, aki letett valamit az asztalra – hiteles embereknek.

„Érdekes, hogy Sepsiszentgyörgyön vagy Csíkszeredában nem sokan kérdőjelezik meg, hogy miért kell az RMDSZ-nek vezetnie a várost, miért jó a közösségnek az összetartás. Így, amennyiben vissza szeretnénk állítani a bizalmat, a történteknek következménye kell legyen, illetve egy tényleges újratervezésre lesz szükség. Szerintem sokan vagyunk, akik ebben partnerek lennénk…” – hangsúlyozza Jakab Áron Csaba.