„A helyi szervezet két éve történt újjáalakítása óta elég sokat dolgoztunk azon, hogy régi és új tagok, idősek, fiatalok össze tudjunk állni egységes egésszé. Az idő megmondja, hogy ez mennyire sikerült, de jelen pillanatban jól állunk” – mondta a Maszolnak adott interjúban Derzsi László, a székelyudvarhelyi RMDSZ-szervezet elnöke és polgármesterjelöltje. Kijelentette, hogy saját tapasztalataira alapozva menedzsmenti szemléletet szeretne bevinni a hivatalba, lépésről lépésre haladva előre eredményeket, sikereket érve el. Interjúnk a jelöltbemutató sorozatunk része.

Kemény felütéssel indította kampányát Székelyudvarhelyen a helyi RMDSZ: „Váltsuk le Gálfi Árpádot! Váltsuk le a káoszt!” Lett is visszhangja.

Valóban erős mondat volt, de úgy vélem, hogy ki lett ragadva a kontextusából. Hiszen a kampánystarton a hangsúly a programunk bemutatásán volt, és arról beszéltünk, hogy sikeressé kell tennünk Székelyudvarhelyt, mert jelen pillanatban nem az, a többi székelyföldi város elhúzott mellettünk. Ennek kapcsán hangzott el az, hogy ehhez első lépéseként váltásra van szükség a városvezetésben. A kezdő mondatot pedig kiragadták a közösségi médiában, a híradásokban, annak dacára, hogy a lényeg – amit azóta is folyamatosan megfogalmazunk – abban rejlik, hogy bár sok látványterv, elképzelés, stratégia van ebben a városban, a közszférában, valamilyen okból kifolyólag ezeket nem tudják valóra váltani.

Udvarhelyen az RMDSZ páholyból figyelheti, ahogy az időközben szétszakadt MPP–EMNP-koalíció külön táborba került tagjai folyamatosan támadják egymást. Az utolsó tanácsülést követően az RMDSZ egyetlen egyszer vett fel támadó állást, amikor egy rövid videóban felvonultatta Gálfi Árpád négy évvel ezelőtti ígéreteit, szemléltetve, hogy azokból szinte semmi nem valósult meg. Mi várható a folytatásban?

Két aspektusa van ennek. Egyrészt meggyőződésem, hogy minden választás a demokrácia ünnepe, és az ünnepnek meg kell adni a maga méltóságát, a csapatommal ebben hiszünk és ennek jegyében idén, 2020-ban nem akarunk foglalkozni a többi jelölttel, hogy ki mennyire ügyes vagy sem, hogy kék a szeme vagy zöld. Amennyire lehetett eddig kimaradtunk ebből, és szeretnénk kimaradni nemcsak a kampányban, hanem a következő négy évben is.

Másrészt úgy véljük, hogy minden politikai szereplő alapvetően elszámoltatható kell legyen. Ami arról szól, hogy az a jelölt, aki a kampányban bemutatott programjára, elképzelésére megkapja a közösség többségének a bizalmát, a mandátumának végén – ahogy az élet más területein a vezető tisztséget betöltő személyek – el kell tudjanak számolni azzal, ami alapján ők elnyerték ezt a pozíciót. Ez a világ legtermészetesebb dolga kéne hogy legyen.

Ha mi megkapjuk a felhatalmazást a várostól, akkor legalább évente, de akár még annál sűrűbben is szeretnénk leülni a városlakók elé. Ott mi elmondjuk, hogy mit sikerült addig megvalósítani, illetve hol tartanak azok az ügyek, amiket célként fogalmaztunk meg. Illetve, ha elakadás van, annak mi az oka. Folyamatos párbeszédben gondolkodunk, mert csak így tud jól működni.

Nem éppen „apróságok” amiket a programjukban megfogalmaztak...

Nem is mondjuk, hogy hónapok alatt mindent megoldunk. Olyan gondokról van szó, amelyek évtizedek óta megoldásra várnak és mi ezeket felvállaltuk. Lesz olyan, aminek orvoslásához néhány hónap is elég, de jelentős része többéves projekt, éppen ezért lesz fontos, hogy folyamatos párbeszédben legyünk a városlakókkal.

Egyes vélemények szerint a szövetség udvarhelyi jelöltlistája túl fiatal, túl tapasztalatlan.

Jelen pillanatban generációváltás van folyamatban a székelyudvarhelyi RMDSZ-nél. A dinamikus, lendületes fiatalokból álló csapat, amelyre egyébként nagyon büszke vagyok, nem két vagy négy évre, hanem sokkal hosszabb távra terveznek és szeretnének dolgozni a városért, mert most vannak abban a korban, amikor családot alapítanak, fészket raknak, kisgyereket nevelnek, így a saját gyerekeink számára is szeretnénk egy modern környezetet teremteni.

Ami a tapasztalatot illeti, ez folyamatosan megteremthető, beszerezhető, mindezek mellett pedig a szervezet „öregjei” teljes mértékben mellettünk, mögöttünk állnak. Segítenek, támogatnak, kapunk javaslatokat és kritikát is. Nyilván a huszonnégyes lista fiatalokból áll, ők vannak előtérben, de ez nem az jelenti, hogy csak ennyien lennénk a szervezetben. A szervezet két éve történt újjáalakítása óta elég sokat dolgoztunk azon, hogy régi és új tagok, idősek, fiatalok össze tudjunk állni egységes egésszé. Természetesen majd az idő mondja meg, hogy ez mennyire sikerült, de jelen pillanatban azt mondom, hogy ebből a szempontból jól állunk.

Választási győzelem esetén könnyen elképzelhető, hogy polgármesterként két volt polgármester is ott lesz a tanácsban, ráadásul egyikük nyolc éven át RMDSZ-színekben vezette a várost, és jól tudjuk, hogy a válás nem volt a legelegánsabb. Lehetnek ebből gondok?

Gálfi Árpáddal munkakapcsolatban vagyunk, hiszen ebben a ciklusban együtt dolgoztunk az önkormányzatban, Bunta Leventével pedig az elmúlt időszakban nekem, személyesen semmilyen kapcsolatom nem volt. Hiszem azt, hogy tudunk majd együtt dolgozni. Ha a kampányban emberileg nem ejtünk sebet egymáson, és tovább tudunk lépni az ilyenkor elkerülhetetlen véleményütköztetésen, akkor biztosan együtt tudunk majd dolgozni. Nagyon nyitott embernek tartom magamat, le tudok és le fogok tudni ülni Gálfi Árpáddal és Bunta Leventével, ha olyan döntésekről van szó, ami a várost előre viszi, függetlenül attól, hogy ez kitől érkezik. Szerintem azt kell nézni, hogy mit mond az illető és nem azt, hogy ki mondja.

Mi az erőssége?

Nagyon nagy a munkabírásom, nem probléma, ha napi tizenkét-tizennégy órát kell dolgozni, ugyanakkor borzasztóan eredményorientált vagyok. Mint mondtam, nyitottnak tartom magam, ami sokat segít, ha tárgyalni kell, partnerekkel kell szóba állni. Továbbá nagy szükség van most a városban projektmenedzsmenti tapasztalatokra. Ez nekem megvan, és a város vezetésében jól is fog jönni, ha sikerül menedzsmentszemléletet bevinnünk, így lépésről lépésre haladva előre az ügyekkel, eredményeket, sikereket érjünk el.

Legnagyobb hibája?

Hajlamos vagyok túlhajszolni magam, ami miatt a szervezet elfárad, és fáradt ember nehezen ér el jó eredményeket. Igyekszem figyelni erre, próbálom kordában tartani magam, de néha azért elszalad a ló...

Gyakran hangoztatják manapság a város-vidék együttélésének szükségességét. Az interakció ugyan szükségszerűen létezik, de ebben az önkormányzatoknak vajmi kevés a szerepük, ez a kapcsolat leragad a települések lakóinál. Nem lehet szintet lépni?

Való igaz, Székelyudvarhely együtt él a környező falvakkal és fordítva. Az udvarhelyiek gyakran mennek vidékre kikapcsolódni, pihenni, sőt a kiköltözések is szaporodnak, a vidékiek pedig ide járnak be dolgozni, szórakozni, itt végzik el a nagy bevásárlásokat, igénybe veszik a kórház szolgáltatásait, állandó interakció van. Vezetői szinten ez sajnos nem valósult meg, nem évek, hanem évtizedek óta, annak ellenére, hogy a környező falvak polgármesterei sok esetben tizenhat-húsz éve ugyanazok. Mondják is, hogy mekkora felhajtó ereje lenne, ha létezne állandó kapcsolat, konzultáció, léteznének közös projektek. Elképzelések voltak, néhány alkalmi kezdeményezés formát is öltött, de ebből az együttélésből sokkal többet is ki lehetne hozni.

De tovább léphetünk, el tudok képzelni szoros kapcsolatot a megye három legnagyobb városa, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós és Székelyudvarhely között is. Sok közös van bennünk. Korábban volt már erre elképzelés, bizonyos szintig működött is. Ott van a kultúra, el tudok képzelni egy körforgást, folyamatos turnéztatást a kulturális csoportok, táncműhelyek, színjátszók esetében, de létezhet együttműködés a sport területén, gazdasági téren. De sok más együttműködési lehetőséget lehet találni, ha van állandó kapcsolat főleg a város vezetői között.

Kampányban vagyunk, információk tömege zúdul a választókra. Mit tanácsol, mire figyeljen Udvarhely lakossága?

Főleg arra, hogy az egyes jelöltek milyen tervekkel, jövőképpel jönnek elő, mit szeretnének megvalósítani. Mert új uniós költségvetési ciklus van indulóban és az egész ország most újratervez. Ami az elkövetkező egy-négy évben történik Udvarhelyen, az minimum tíz évig meghatározza a város jövőjét és életét.