Alkotmánybírósági indoklás: ezért nem használhatók fel a SRI lehallgatásai bizonyítékként

Az alaptörvénnyel ellentétes a büntetőeljárás vonatkozó cikkének olyan értelmezése, miszerint bizonyítékként használhatók fel a titkosszolgálati információk, amelyek megszerzése állampolgári jogok korlátozását feltételezi - állapította meg az alkotmánybíróság. A februárban elfogadott döntés most jelent meg a Hivatalos Közlönyben, így az indoklása is csak most vált ismertté.

Az alkotmánybíróság Valeriu Zgonea volt képviselőházi elnök indítványára vizsgálta a büntetőeljárási törvénykönyv 139. cikke 3-ik bekezdésének alkotmányosságát, amely szerint „az ebben a fejezetben szabályozott felvételek, ha azok a felek vagy mások készítették, bizonyítási eszköznek minősülnek, ha harmadik felekkel folytatott saját beszélgetéseket vagy közléseket érintenek. Bármilyen más felvétel lehet bizonyítási eszköz, ha a törvény nem tiltja”.

Ugyanakkor a taláros testület elutasította Zgonea arra vonatkozó kérését, hogy nyilvánítsa az alaptörvénnyel ellentétesnek a nemzetbiztonsági törvény 11. cikkelyének 1/d bekezdését is, miszerint „a nemzetbiztonságra vonatkozó információk közölhetők a bűnüldöző szervekkel, ha bűncselekmény elkövetésére vonatkoznak”.

A két cikkely együttes értelmezése sok vitára adott okot az elmúlt években. A gyakorlat az volt, hogy az ügyészek a büntetőperekben bizonyítékként használták fel a titkosszolgálatok által úgynevezett nemzetbiztonsági engedély alapján készített hangfelvételeket.

A kérdésben a kiindulópont az alkotmány, amely az alapvető állampolgári jogok közé sorolja a levéltitkot és a magánélethez való jogot. A telefonbeszélgetéseink lehallgatása vagy az e-mailünk, egyéb elektronikus üzeneteink elolvasása az engedélyünk nélkül ezeknek az alkotmányos jogoknak a megsértését jelenti, ezért csakis bírósági engedéllyel lehetséges.

Két fajta engedély létezik

Két fajta lehallgatási/megfigyelési engedély létezik. Az egyiket az ügyészek kérésére bocsátja ki a bíróság, valahányszor felmerül egy bűncselekmény elkövetésének a gyanúja. A cél ilyen esetben bizonyíték(ok) beszerzése a feltételezett bűncselekményekkel kapcsolatban. Az úgynevezett nemzetbiztonsági engedély célja ezzel szemben az információszerzés, ezt a titkosszolgálatok kérésére állítja ki a bíróság.

Eddig minden tiszta és világos. Homályossá akkor válik a kép, amikor az információszerzésre adott engedély alapján szerzett információkat bizonyítékként használják fel büntetőperekben. Az ügyészek álláspontja szerint a büntetőeljárási törvénykönyv ezt eddig lehetővé tette, sőt a titkosszolgálatoknak egyenesen kötelességük volt tájékoztatni az ügyészeket és továbbítani nekik a megszerzett bizonyítékokat.

Az alkotmánybíróság döntése ezzel szemben arra utal, hogy csakis az eljárási törvénykönyv félreértelmezésével lehet a titkosszolgálatok által továbbított információkat bizonyítékként kezelni. A félreértelmezés szándékosnak tűnik, hiszen az ügyészség álláspontját védő közleményekbe a nemzetbiztonsági törvényből idézett rendelkezésbe rendszerint beszúrják a „bizonyíték” szót oda, ahol az eredeti szövegben az „információ” kifejezés szerepel. (Egy példa itt.)

„Imádkozol, hogy mondja el ugyanazt még egyszer”

Ahogy a hivatkozott cikkben is megfogalmazódik, az ügyészek egyik legfontosabb ellenvetése az, hogy hiába értesülnek a SRI-től kapott jegyzőkönyvből például arról, hogy valaki megvesztegetett egy politikust vagy adócsalást követett el vagy megerőszakolt valakit, a titkosszolgálat felvétele nem használható fel bizonyítékként. „Lehallgatási jegyzőkönyvet kérsz a bírótól, és imádkozol, hogy mondja el (ugyanazt) még egyszer” – vázolták a helyzetet a G4Mediának nevük elhallgatását kérő „gyakorló jogászok”.

Más vélemények szerint a titkosszolgálati információk bizonyítékként való felhasználása eddig is a törvény „megerőszakolásával” történt. Egyrészt a lehallgatási/megfigyelési engedély nemcsak a korlátozható alkotmányos jogok körét és idő- vagy térbeli kiterjedését határozza meg, hanem a célját is, ami a SRI esetében az információ-, nem a bizonyítékszerzés. Másrészt az eljárási törvénykönyv szerint a bizonyítékok gyűjtése büntetőeljárás keretében történik, márpedig a SRI-s felvételek annak megindítása előtt készülnek.

Egy neve elhallgatását kérő forrás az adóellenőrök jegyzőkönyveihez hasonlította a titkosszolgálattól az ügyészségnek küldött tájékoztatást. Jogilag mindkét aktus a büntetőeljárás megindítására irányuló kérelemnek (act de sesizare) minősül, és mint olyan nem lehet egyúttal bizonyíték is, mivel a büntetőeljárásnak éppen az a célja, hogy bizonyítékokkal igazolja – vagy adott esetben cáfolja – az eljárás megindítására irányuló kérelem állításait.

Kapcsolódók

Kimaradt?