Visszalépés tapasztalható a kommunizmus bűntetteinek elítélése terén mind az Európai Unióban, mind Romániában – jelentette ki Tőkés László a Temesvár 30 elnevezésű emlékhét hivatalos megnyitóján, péntek reggel a Temesvári Nyugati Egyetem könyvtárépületében tartott nemzetközi konferencián. Az 1989-es rendszerváltó forradalom 30. évfordulójára szervezett rendezvénysorozat csütörtökön kezdődött és hétfőig tart.

„Az út a szabadság felé” címmel tartott konferencián a moderátor, Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt volt elnöke azzal vezette fel Tőkés László felszólalását, hogy a volt európai képviselő jelszava Temesvártól Brüsszelig volt, most Brüsszeltől Temesvárig mottóval  találkoztak az 1989. decemberi események kirobbanásának helyszínén: januárban az Európai Unió fővárosában kezdődtek a megemlékezések, most pedig Temesváron folytatódnak.

„Életem két legfontosabb csodája volt, ami Temesváron történt 1989-ben, majd az, hogy 2007-ben független jelöltként megválasztottak EP-képviselőnek. A demokrácia megnyilvánulását véltem felfedezni ebben, Isten után a nép hangjának a megnyilvánulása volt” – kezdte a volt temesvári lelkipásztor, később a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke.

Tőkés László szerint „Istennek kell engedni, nem az embernek – még a császárok, királyok ellen is fel szabad lázadni, és ebben a szellemben fogott össze annak idején a presbitérium és a gyülekezet.

„A gyülekezet és az egyházmegye kivette a részét a küzdelemből. 1988-ban az egyházmegye egy memorandumot fogadott el a Ceaușescu-féle falurombolás ellen, amit a papság többsége is megszavazott. Nagy szó volt ez! A kínai mintára, a tálibi szellemben előirányzott kulturális irtás ellen léptünk fel. Vagy az ellen a barbár cselekedet ellen, hogy az én akkori püspököm közreműködésével 10 ezer magyar bibliát zúztak be, rossz minőségű vécépapírt készítettek belőle, megjelent az igerészletek a papíron. Világbotrány lett belőle, az amerikai sajtó is foglalkozott vele” – idézte fel Tőkés László.

A Nicolae Ceaușescu diktátor nevével fémjelzett kommunista rendszer megdöntéséhez vezető temesvári népfelkelés „szikraembere” – ahogy Tőkést nevezik – üdvözölte többek között a prágai alapítású Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platform elnökét, a lengyel Lukasz Kaminsukit. Kitért arra, hogy milyen sokat jelentett mit jelentett a kommunista rendszer utolsó, legsötétebb éveiben számukra nekünk a lengyel katolikus egyház ellenállása. „Néhai Szent II. János Pál pápa egy személyben testesítette meg a kommunizmussal szembeni ellenállást” – hangsúlyozta.

Tőkés László kitért arra, hogy 2009-ben, az Európai Parlament alelnökeként egyik kezdeményezője volt annak a határozattervezetnek, amely elítélte a totalitárius rendszereket. „Sajnos visszalépés volt azóta Európában, s ugyanúgy Romániában is, ahol Traian Băsescu elnök idején a Tismăneanu-jelentés is elítélte a kommunizmus bűntetteit” – mondta. Felidézte, hogy harminc évvel a rendszerváltás után még mindig az egykori politikai titkosrendőrség, a Securitate embereivel kell pereskednie.

„Két perem van folyamatban a volt szekusokkal. Filip Teodorescu és Ioan Talpeș volt magas rangú szekus tisztek megrágalmaztak kémkedéssel, az a Teodorescu, aki részt vett Temesváron a forradalom elnyomásának megkísérlésébe, és Radu Tinu egykori temesvári szekus volt a tanúja a perben. A másik perem Klaus Johannis államfő ellen folyik, aki visszavonta a Románia Csillaga kitüntetést azon a címen, hogy románellenes volnék. Nem a kitüntetésért harcolok, hanem az elvért: ugyanazon szekus módszerrel dolgozták ki a visszavonás indoklását, mint annak idején" – mondta, hozzátéve, hogy „időszerű a szembenézés a kommunizmus bűneivel”.

A résztvevőket, megemlékezőket üdvözölte Nicolae Robu temesvári polgármester, aki személyes emlékeit osztotta meg a jelenlévőkkel, felidézve, hogy 1989. december 16-án hallotta egy ismerősétől, hogy előző nap a Mária téri református templomnál és bérpalotánál „történt valami”. Bevvallotta, addig nem hallott Tőkés Lászlóról, de „’89 decemberében senkit nem érdekelt, hogy a másiknak mi az anyanyelve, vagy a vallása, mindenki egy célért harcolt: megszabadulni a diktatúrától.” Robu szerint méltóképp kell elismerni Tőkés László érdemeit a forradalomban játszott szerepéért, mert „volt bátorsága szembeszállni azzal a rendszerrel, amelyről azt hittük, hogy megdönthetetlen”. „Köszönjük, Tőkés László, büszkék vagyunk önre!” – mondta a polgármester, aki szerint adóznunk kell azok emlékének is, akik életüket áldozták, és nem örvendhetnek a kivívott szabadágnak.

Temesvár is megváltozott

Lukasz Kaminszki elmondta, különböző fórumokon megpróbálnak a kommunista rendszerek áldozatainak igazságot szolgáltatni. „Elég jogi eszköz áll rendelkezésünkre, különösen a nemzetközi jog és az emberiség ellen elkövetett bűnök számonkérése keretében. Ez a konferencia egy hosszú feltáró és rögzítő folyamat állomása. Beszélnünk kell minden egyes személy bátorságáról, aki ellent mert állni, és az akkori temesvári lakosok bátorsága vitathatatlan. Emlékezni kell az áldozatokra, és köszönettel tartozunk Tőkés Lászlónak, híveinek, Temesvár polgárainak.

A Temesvár Társaságot elnöklő Florian Mihalcea maga is sürgette egy, a kommunizmus bűneit feltáró és számonkérő nemzetközi bíróság felállítását. A polgármester által pozitívumként említett multikulturalizmus kapcsán elmondta, az elmúlt 30 évben megváltozott Temesvár is. 1989 előtt románul, magyarul, németül, szerbül, bolgárul, szlovákul, ukránul, cigányul stb. beszéltek az utcán, és a temesváriak könnyen váltottak az egyes nyelvek közt. Jelenleg a Bánság fővárosának lakossága 85 százalékban román, de ennek a városnak is, mint bármelyik másiknak, van egy olyan demográfiai határa, ami fölött már nem tudja kulturálisan integrálni a máshonnan érkezőket, ezért a kulturális, konfesszionális miliő megváltozott, egyszínűsödött.

A továbbiakban Szilágyi Zsolt, az Európai Lelkiismeret és Emlékezet Platformja vezetőségi tagja felvezette a Soha nem felejtünk című olvasókönyv bemutatóját, amelyet eddig 8 nyelven adtak ki. „A múltról beszélünk, de a jövőt tervezzük” – jelentette ki a kiadvány megjelentetését indokolva. A fordító Prohászka-Rád Boróka, elmondta, ezt a könyvet 8 nyelven jelentették meg. A projektpartnerek célja olyan olvasókönyv létrehozása volt, ami felkelti a fiatalok érdeklődést Európa történelme iránt. Húsz olyan élettörténetet válogattak össze 16 országból, amelyeket a totalitarizmus által sújtott személyek szolgáltattak. „Olyan emberek történetei ezek, akik – másokkal ellentétben – elég szerencsések voltak ahhoz, hogy túléljék a totalitarista rendszereket” – mondotta a műfajilag is szokszínű kiadványról annak magyar fordítója.

Panelbeszélgetések az ellenállásról

Az Ellenállás a kommunizmusban című panelbeszélgetésben M. Kiss Sándor történész, a magyarországi Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgató-helyettese elmondta: az 1920-as évek elején fókuszba került személyeket egészen a 70-es évekig megfigyelték. „Ha a mi generációnk nem éled, nincs 1985-ben Monor, nincs 87-ben Lakitelek, és nem rendszerváltás következik be, hanem maximum módszerváltás” – magyarázta az előadó. Greta Paskočiumaitė történész, a litvániai Népirtás és Ellenállás Kutatási Központja munkatársa rámutatott: a balti országok számára akkor kezdődött a második világháború, amikor a vörös hadsereg megszállta a régiót. A litván szabadságharcosok 1944 óta küzdöttek az ország függetlenségéért, a fegyveres ellenállás csak 1953-ban ért véget, amikor a partizánmozgalom vezetőit letartóztatták. „Tízezrek, százezrek sínylették meg a szovjet megszállást, a megtorlás nagy károkat okozott a litván társadalomban. Fontos megosztani az erre vonatkozó tapasztalatokat, hogy jobban megértsük a múltunkat” – mondta a vilniusi kutató. Filip Musial, a Nemzeti Emlékezet Intézete (Instytut Pamięci Narodowej) krakkói irodájának igazgatója a lengyel antifasiszta és antikommunista ellenállásról, földalatti mozgalmakról beszélt, kidomborítva, hogy országában a lakosság masszívan visszautasította mindenik totalitárius rendszert.

A kommunista rendszer válsága című panelben – amit Anna Piekarska, a Lengyel Nemzeti Múzeum igazgatóhelyettese moderált – Brîndușa Armanca író, szerkesztő, a Temesvár Társaság tagja elmondta: kizárólag az újságírók érdeklődtek az iránt, hogy mi történt azokkal a személyekkel és családjaikkal, akik 1989 előtt megpróbáltak átszökni a román határon, illetve hogy milyen sors várt rájuk azokban az országokban, ahová menekültek. „Újságíróként megrendítőnek találtam azokat a drámákat, amelyeket a meghurcolt személyek történeteiből ismertem meg.” Előadásában részletesen beszélt arról, hogy a Securitate és a hadsereg levéltárában részletes dokumentumok vannak arról: kik próbálták átszökni a zöldhatáron, mi történt azokkal, akiket elkaptak. Ezekhez a dokumentumokhoz viszont az áldozatok családjai nehezen férnek hozzá. Csóti György volt országgyűlési képviselő, a Kisebbségi Jogvédő Intézet elnöke a Magyarországon zajló átmenet kapcsán elmondta, a „gulyáskommunizmuson” belül jól éltek az emberek, de 1990 tavaszán Magyarország adóssága 21 milliárd dollárra nőtt. Ennek és az európai változásoknak a súlya kezdte agyonnyomni a Kádár-rezsimet, amit végül békés politikai átmenettel számoltak fel. Romániában Tőkés László volt az, aki ezt a folyamatot elindította, ám 1989 decemberének végén már a kommunisták puccsba vitték át a temesvári forradalmat, és Iliescu vette át a hatalmat. Emlékekeit felidézve azt mondta: „Euforikus állapotba kerültünk, azt hittük, hogy minden megváltozik. Aztán jött a marosvásárhelyi pogrom, és a román sovinizmus kimutatta a foga fehérjét.” Magyarországon az Antall-kormány idején sikerült megteremteni a jogállamot, ám a tudati rendszerváltozás még nem mindenhol és nem teljesen történt meg, sokakban él a nosztalgia a Kádár-rendszer iránt.

Deutsch Tamás, a Fidesz alapító tagja az „emlékezni gyűltünk össze, emlékezni és ünnepelni” kijelentést követően azt mondta, hogy három évtized elteltével elérkezett az ideje annak, hogy szakítsunk a Nyugat öndicsérő és önfelmentő hazugságával. A közép-európai nemzetek 30 éve legyőzték a világtörténelem legaljasabb totális diktatúráját, kivívták a személyes és a közösségi szabadságukat is. Európa a szabadság igazi kontinense, de a szabadság szele valójában Közép-Európa felől fúj. Európa újraegyesítése nem a Nyugatnak, hanem a közép-európai országoknak köszönhető. Európa vagy közép-európai lesz, vagy sikertelen lesz. „Mi bizonyultunk képesnek arra, hogy az öreg kontinens bajait orvosoljuk. Mondjuk ki, úgy alakult, hogy Európában mi, közép-európaiak értjük, hogy mi az európaiság. Harminc esztendeje nem másoktól kaptuk ajándékba a szabadságunkat, hanem magunk vívtuk ki azt. Győztes forradalmaink láncolata teremtette meg Európa újraegységesítését. Nincs közös Európai szabadság Tőkés László nélkül, aki a romániai forradalom hőse. Fejet kell hajtanunk az erdélyi, magyar-, lengyel- és csehországi egyházak küzdelme előtt, ami nélkül nem lehetett volna megbuktatni a kommunizmust” – mondotta a magyar európai parlamenti képviselő.

Pavel Zacek csehországi parlamenti képviselő elmondta, hogy a bársonyos forradalom után országában egy posztkommunista állam jött létre, ahol a kommunisták még mindig jelentős politikai erővel bírnak, bár épp a múlt évben szerepeltek leggyengébben a választásokon.

Az Ellenzék a kommunizmusban című panelt Daniel Vighi temesvári román író, egyetemi oktató vezette be, szót adva Máthé Áron történésznek, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnökhelyettesének, aki a kommunistaellenes magyar ellenállócsoportokról beszélt. Petr Blažek, a prágai Diktatórikus Rendszerek Kutatóintézete és Dokumentációs Központja munkatársa az 1988-as csehszlovákiai – főleg egyetemi – szervezkedésekről adott tájékoztatást, illetve a későbbi tüntetésekről is. Marius Oprea történész, politológus.

Marius Oprea történész, politológus, a kommunizmus bűneit kutató romániai központ (Centrul de Investigare a Crimelor Comunismului) vezetője a sztálinizmusban kibontakozó terrorról beszélt. A romániai áldozatok nagy része 1965 előtt hunyt el, 4842 személyt börtönöztek be, sokakat úgy küldtek el koncentrációs táborba, hogy nem hoztak előzőleg ítéletet. A politikai rendőrség emberei nyolcezer embert végeztek ki mindenféle jogi eljárás nélkül. 1965 után a Securitate munkamódszert váltott, 400 ezer informátora volt. Részletesen beszélt azoknak a síroknak a feltárásáról, amelyekbe a Securitate által meggyilkolt emberek – köztük az 1947 utáni fegyveres ellenállók, bujdosók – holtesteit temették.

A kisebbségek és az egyházak elnyomása című panelbeszélgetésben Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke, Gabriel Andreescu egyetemi oktató, emberjogi aktivista, Jordan Bajev történész, a Szófiai Egyetem oktatója, Jana Hrinko történész, az ukrajnai Holodomor-Genocídium Múzeum munkatársa és Jaroslav Daniška szlovákiai újságíró, a Nemzeti Emlékezet Egyesület tagja tartottak előadást az általuk vizsgált és kutatott szakterületekről, a megadott témát a kulturális és sajtóélet számos területére kiterjesztve.

A nap zárásaként a részvevők és más érdeklődők a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban tekinthették meg a Temetetlenek című, műfaji meghatározása szerint dokumentarista alapú kísérleti-performatív színházi előadást a kolozsvári Váróterem Projekt előadásában, amelyet Lovassy Cseh Tamás írt és rendezett.