Az Európai Bizottság megválasztott elnöke az államfő egyetértésétől teszi függővé a román biztosjelölt elfogadását. Ursula von der Leyen elvárása sem az eddigi gyakorlatnak, sem az uniós vagy román jognak nem felel meg. De a kormányfő sem tartotta be a törvényt a jelöltek nevesítésekor.

Románia eddig három alkalommal küldött biztost az Európai Unió végrehajtó testületébe, de az illetőt minden alkalommal a kormány nevesítette, akár a hivatalban lévő államfő egyet nem értése ellenére. Ráadásul 2009-ben a mostanihoz nagyon hasonló helyzetben történt Dacian Cioloş jelölése.

Brüsszeli diplomáciai források szerint Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság leendő néppárti elnöke – miközben sürgeti az újabb jelöltet Romániától – visszautasította a Viorica Dăncilă ügyvivő kormányfő által javasolt Victor Negrescut, mert a szintén néppárti Klaus Johannis  elnök tiltakozott a nevesítés ellen. Az államfő szerint ugyanis a leváltott kormánynak már nincs legitimitása bárkit is jelölni a brüsszeli testületbe.

2009-ben Dacian Cioloş jelölését is illegitimnek tartották, csak éppen a másik táborhoz tartozók. Az európai szocialisták azt hangoztatták, hogy a posztot egy baloldali jelöltnek kellene megkapnia, mivel az Európai Néppártot képviselő Emil Boc kormánya elvesztette többségét a román parlamentben, ahogyan az egyértelművé vált a Dacian Cioloş hivatalos jelölése után mindössze egy nappal tartott bizalmi szavazáson.

2014-ben több hétig tartó nyilatkozatháború dúlt a jobbközép Traian Băsescu államfő és a baloldali Victor Ponta miniszterelnök között a román biztos jelölése kapcsán. Ponta figyelmeztette Băsescut, hogy a kormány jogkörének bitorlásával érne fel, ha formálisan megteszi a javaslatát, amint azzal fenyegetőzött. A miniszterelnök annyira nem egyeztetett az államelnökkel, hogy Traian Băsescu saját bevallása szerint utólag szerzett tudomást Corina Creţu nevesítéséről.

Felmerül tehát a kérdés: most miért ne jelölhetne európai biztost a kormány az államfő egyetértése hiányában?

A jogi keret egyértelmű

A biztosok jelölését illetően a jogi keret meglehetősen egyértelmű. Ez érvényes mind a román törvénykezésre, mind pedig az uniós alapszerződésekre.

Az Európai Unióról szóló szerződés (az egységes szerkezetbe foglalt változata itt  elérhető) tételesen a 17. cikkben foglalkozik a Bizottság megalakításával. Eszerint a biztosjelölteket „a tagállamok javaslatai alapján kell kiválasztani, a (3) bekezdés második albekezdésében, valamint az (5) bekezdés második albekezdésében megállapított szempontok szerint”. A (3) bekezdés szerint a Bizottság tagjait „általános alkalmasságuk és európai elkötelezettségük alapján, olyan személyek közül kell kiválasztani, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség”. Az (5) bekezdés szerint a Bizottság tagjait „a tagállamok állampolgárai közül, a tagállamok közötti szigorú egyenjogúságon alapuló olyan rotációs rendszer szerint kell kiválasztani, amely lehetővé teszi a tagállamok teljes demográfiai és földrajzi spektrumának megjelenítését”.

Van egy kitétel a szerződésben, amelyre hivatkozva egyesek szerint Klaus Johannis esetleg megvétózhatná a kormány jelöltjét. A román alkotmánybíróság 2012-es döntése értelmében ugyanis „alkotmányos jogköreinek gyakorlásában, az állam fejeként Románia elnöke vesz részt az Európai Tanács összejövetelein”. Ugyanakkor az EU-szerződés már idézett cikke (7) bekezdésének második albekezdésében az áll, hogy „a Tanács a megválasztott elnökkel közös megegyezésben elfogadja az azon további személyeket tartalmazó listát, akiket a Bizottság tagjaivá javasol kinevezni”. Ez a Tanács azonban nem ugyanaz, amelyben Klaus Johannis képviseli Romániát; a Tanács – ellentétben az Európai Tanáccsal – a tagállamok kormányainak képviselőiből áll. Tulajdonképpen ez az a rendelkezés, amely egyértelműen a mindenkori kormányfőt hatalmazza fel a román biztos kijelölésére.

A kormányfő sem járt el törvényesen

Románia uniós csatlakozása után a belpolitikai helyzetnek köszönhetően senki nem vonta kétségbe az akkor államfő, Traian Băsescu jogát, hogy államfőként ő képviselje Romániát az uniós állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács összejövetelein. Az Emil Boc lemondása és Mihai Răzvan Ungureanu leváltása után hivatalba lépett miniszterelnök, Victor Ponta azonban felvetette, hogy miniszterelnökként neki kellene részt vennie azoknak az uniós szintű döntéseknek a meghozatalában, amelyeknek a végrehajtása a kormányra hárul.

Egy másik érve az volt, hogy miközben a kormányt a parlament ellenőrzi, az államelnök az egész ország nevében egymaga hoz döntéseket, amelyekről senkivel nem konzultál, és amelyekről még csak nem is tájékoztat senkit. A már idézett döntésében az alkotmánybíróság Traian Băsescunak adott igazat, ugyanakkor – egy salamoni húzással – lehetőséget adott a miniszterelnöknek arra, hogy alkalomadtán „helyettesítse” az államfőt, ha az is úgy akarja.

Victor Ponta kormánya ezután – részben azért, hogy kiemelje az alkotmánybíróság előtt felhozott érvek megalapozottságát – törvénytervezetet dolgozott ki „a parlament és a kormány együttműködéséről európai ügyekben”. A 2013-ban 373-as számmal hatályba lépett jogszabály rendelkezik arról, hogy a miniszterelnök a parlamenttől kapott mandátum alapján képviseli Romániát az Európai Tanács ülésén – amikor az államfő erre felkéri –, és többek között kitér a különböző európai intézményekben Romániának járó tisztségek betöltésére is. A 19. cikk értelmében a kormánynak tájékoztatnia kell a parlamentet a jelölésekről.

Az európai biztosjelöltekre vonatkozóan a jogszabály külön előírja, hogy a „nevesített személyeket” a törvényhozási szakbizottságoknak is meg kell hallgatniuk. Eddig négy nevesítés történt, de a parlament szakbizottságai egyik jelöltet sem hallgatta meg.