Megfogadta magának, hogy addig aktív a politikában, amíg nem kell feladnia az elveit, ez a veszély pedig egyelőre nem fenyegeti - mondta el Oltean Csongor a Maszolnak. A Magyar Ifjúsági Értekezlet újrázni kívánó elnökét a szervezeten belüli konfliktusokról, az RMDSZ-szel kiépített viszonyról, a kellemes és kellemetlen pillanatokról is kérdeztük.

Mikor és miért döntötted el, hogy újra megpályázod az elnöki tisztséget?

Jó kérdés, ugyanis sosem voltak ilyen ambícióim régen. Elsőéves egyetemistaként találkoztam először az ifjúsági szférával 12 évvel ezelőtt, aztán 2015-ben Antal Lóránt elnöksége alatt, amikor a MIÉRT-ben elkezdődött egy szemléletváltás a szervezetben, kaptam olyan feladatokat, amelyekkel kibontakozhattam. 2017 év elején felmerült a nevem egy beszélgetés kapcsán a potenciális MIÉRT-ellnökjelöltek között, és Székelyföldről több szervezet is engem javasolt a szervezet élére. Vállaltam a kihívást, összeraktam pár elképzelést, és egy igazán látványos és izgalmas kampány után elkezdtem a munkát a szervezet élén.

De visszatérve a kérdésre, nem feltétlen azért döntöttem úgy, hogy megpályázom, mert mindenáron arra vágytam, hogy MIÉRT-elnök legyek, inkább azért, hogy az elkezdett szemléletváltást folytassam valamilyen formában. 2017-ben, amikor kampánykörútra indultam, azt mondtam, hogy két mandátumra készülök, hiszen 2 év rövid idő látványos dolgokat megvalósítani. A következetesség jegyében és az elkezdett projektek miatt döntöttem úgy, hogy folytatni szeretném, annak ellenére, hogy a magánéleti gondok miatt sokat vacilláltam. Túl vagyok egy elég intenzív EP-kampányon is, amelyet egy friss gerincműtéttel vittem végig, annak ellenére, hogy nem sok esélyem volt mandátumot szerezni. 

Mindig van egy kisebb-nagyobb távolság az elképzelések/ígéretek és a lehetőségek között. Milyen akadályokkal találkoztál a két év alatt, és hol nem sikerült elmozdulni?

Elképzeléseim mindig voltak, ígérni pedig nem szoktam, fejetlenül semmiképp. Megfogalmaztam irányelveket és azok mentén építkeztünk. Nem feltétlen az elképzelések között voltak távolságok, hanem a kivitelezésük kapcsán, hiszen több olyan programot terveztünk, amely nem valósult meg - és voltak olyanok, amelyeket nem terveztük, mégis megvalósultak. A közösségi munkában ezek a dolgok mindennaposak és talán az a  legfontosabb ma, hogy bármit tervezünk, szükség van arra, hogy a fiatalok hangján, egyedi módon szóljon, meg tudja szólítani azokat is, akik nem akarnak hallani a politikáról. Azt hiszem, ez részben sikerült, hiszen voltak olyan megmozdulásaink, amelyekről a román média is beszélt: például, amikor az udvarhelyi miccses összevágott videóra nem gyűlöletbeszéddel és provokációval válaszoltunk, hanem felhívtuk a figyelmet arra, hogy ha nem vagyunk figyelmesek, akkor kamu videókkal tudnak bennünket manipulálni.

Amivel talán egyáltalán nem sikerült foglalkozni, az a szakiskolák és a szakoktatás promoválása a fiatalok körében, annak ellenére, hogy több olyan programunk volt, amely a középiskolásoknak szólt, illetve nagyon jó együttműködésben vagyunk a MAKOSZ-szal. De, ami késik, nem múlik, és be kell látnunk, hogy két év nem túl hosszú idő arra, hogy mindent is megvalósítsunk, különösen olyan körülmények között, hogy két éve a kampányban én magam négyéves tervekről beszéltem.

A MIÉRT épp annyira sokszínű, mint az erdélyi magyar társadalom: különböző világnézetek, érdekek, területi különbségek érvényesülnek benne. Hol éleződtek ki leginkább a viták, és hogyan lehet ezeket kezelni?

Így van, nagyon sokszínű, és bizonyos kérdésekben bizony nehéz közös álláspontra jutni. Ilyen volt például a referendum kérdése, ahol bár mindannyian egyetértettünk abban, hogy a népszavazás ebben a formájában szemfényvesztés meg pénzkidobás, és tudtuk, hogy egyesek politikai tőkét akarnak kovácsolni belőle, nem tudtunk egységes álláspontot képviselni. Éppen emiatt azt mondtuk, hogy minden szervezet maga döntse el, mire biztatja a fiataljait. Volt, aki arra biztatta, hogy menjek el és szavazzanak igennel, volt, aki arra, hogy menjenek el és döntsenek saját belátásuk szerint, de olyan is volt, aki arra biztatta, hogy menjenek inkább a természetbe a népszavazás helyett. Úgy gondolom, ebbe a kérdésbe belefér ez a fajta demokratikus gondolkodás.

Ugyanúgy a román–magyar együttműködés is kérdőjeleket vont maga után, hiszen én sokszor elmondtam nyíltan, hogy nekünk, erdélyi magyar fiataloknak meg kell tanulni románul, és nem társalgási, hanem anyanyelvi szinten, hiszen csak akkor lehetünk itthon versenyképesek. Ugyanakkor fontos minden lehetséges asztalnál ott ülnünk, ahol rólunk, erdélyi magyarokról szó eshet. Nem mindenki díjazta ezt a megnyilvánulásomat, ahogy azt sem, hogy a CTR (Consiliul Tineretului din România, Romániai Ifjúsági Tanács) tagjai lettünk, de összességében úgy gondolom, tudtunk érdemi dolgokat összehozni. Szeptember 13-15. között Sepsiszentgyörgyön fog állomásozni 60 román ifjúsági vezető az ország minden részéről, akik nagy része először jár majd Székelyföldön azzal a céllal, hogy megismerhessék testközelből a mi elvárásainkat, terveinket és törekvéseinket. Nem beszélve arról, hogy a román ifjúsági, civil szférától sokat tudunk tanulni is.

Talán először alakult ki érdemi vita MIÉRT-küldöttgyűlésen tavaly Besztercén, ahol elfogadtuk a MIÉRT első politikai programját, amelyben bizonyos prioritásokat szögeztünk le a következő négy évre. És ha már vitáról van szó, akkor említést teszek arról is, hogy az Erdélyi Politikai Iskolának (amelyet 2017-ben indítottunk útjára először az RMDSZ és Mathias Corvinus Kollégiummal közösen) és pár lelkes fiatalnak köszönhetően az udvarhelyi tagszervezetünk (UIET) elindította az UIET Perpatvart, ahol fiatalok tanulnak meg érdemben vitázni egymással. Ebből országos programot tervezünk jövőre.

Két év is elég kellemes és kínos pillanatokhoz. Melyek a legek?

Azt hiszem, ha összegeznem kellene, nem tudnám megmondani, hogy kínos vagy kellemes pillanatból volt több, de az biztos, hogy mindegyiknek megvolt a maga szerepe úgy az én életemben, mint a szervezetében. Ha a kínos pillanatokat kell említenem, akkor nem jut eszembe egy adott eset, inkább a személyeskedésbe torkolló viták, amelyek ritkán voltak konstruktívak.

Kellemes pillanatokra szívesebben emlékszik az ember, bár olykor a kellemes pillanatokat is kellemetlenségek előzik meg. Ilyen például az egyik be nem tervezett projektünk, amelyet a megválasztásom után fél évvel kezdtünk el kidolgozni: a Hosszabbított Program a szórványban, amely a magyar kormány segítségével közel két év munka után szeptemberben indul útnak. Számomra azért különleges ez a program, mert a MIÉRT elnöki kampányban találkoztam vele először Medgyesen, szülővárosomban, ahol közel 70 gyereket foglalkoztatott a Medgyesi Madisz, többnyire olyanokat, akik vegyes házasságból származnak. Nagyon tetszett a projekt, és abban maradtunk, hogy kidolgozzuk az összes szórványmegyére, majd finanszírozást keresünk rá, hiszen egy olyan programról van szó, amely érdemben segíthet az asszimiláció ellen. Kelemen Hunor szövetségi elnöknek köszönhetően, a magyar kormány támogatásával a program szeptembertől útjára indul. Bár nagyon sok akadályba és kellemetlen belső viaskodásba ütköztünk, örülök annak, hogy a program él és működni fog.

Előttünk pedig új kihívások és lehetőségek állnak. Ugyanakkor kellemes pillanatok közé sorolom azt is, hogy óriási áttöréseket értünk el a külügyben, ahol ma már Ambrus Zsombor személyében alelnökünk van az Európai Néppárt Ifjúsági Szervezetében (YEPP), saját kezdeményezésű határozatokat vittünk át ebben a nagyon színes, többnyire liberális és érdekes gondolkodású társaságban, illetve a FUEN ifjúsági szervezetének a teljes körű tagjai lettünk, és a szervezet tavaszi szemináriumát Sepsiszentgyörgyön szerveztük meg az EP-kampányban. Említést teszek arról is, hogy “béke” van a szervezetben, kevesebb belső harc és személyeskedés zajlik, nem beszélve arról, hogy kialakult egy erős kapcsolat a székelyföldi és szórványbeli szervezetek között, akik ma már szívesen eljárnak egymás rendezvényeire.

A fiatal politikusokat attól szoktam félteni, hogy gyorsan alkalmazkodnak a feltételekhez, és néhány év múlva már nem sokban térnek el a "profiktól". Ennek érzed a veszélyét? Sokat változtál az évek során?

Igen, benne van a pakliban, ugyanis bármennyire hangoztatjuk, hogy mi fiatalok vagyunk, dinamikusak és vagányak, hajlamosak vagyunk mi is elkényelmesedni, vagy adott esetben „beállni a sorba” és feladni a fiatalos lendületünket. Velem is előfordult, de olyankor lekevertem magamnak két pofont, motivációt kerestem és elkezdtem azon gondolkodni, hogyan lehet másként. Éppen azért kedvelem az RMDSZ-t, mert vannak viták, és nem feltétlen harapják le a fejünket, ha másképp gondolkodunk - bár voltak olyan esetek, amikor kaptunk szigorú visszajelzéseket, hogy jobb lenne, ha megtartanánk maguknak a véleményünket, de összességében kompromisszumkészek vagyunk mindkét oldalról.

Számomra ettől izgalmas ez a pálya, mert sok kihívás van benne, vita és a legjobb az, hogy bármilyen véleménynek helye van úgy az RMDSZ-ben, mint a MIÉRT-ben. Az ifjúsági szervezetben szervezett tapasztalatot pedig szerintem semmi más nem tudja átadni, hiszen itt gyakran futunk szembe a széllel, ütközünk falakba és gyakran szidnak meg bennünket, de ezek a tapasztalatok megerősítenek és segítenek a továbbiakban, egyszóval, itt azért még lehet tévedni. Változni változtam, de az elveimet sose adtam fel: dolgoztam már ellenszélben és kaptam pofonokat úgy a MIÉRT-ben, mint az RMDSZ-ben, de arra törekedtem mindig, hogy megértessem azokkal, akik másként gondolkodnak, hogy az én gondolkodásom sem feltétlen rossz, egyszerűen csak olykor el kell fogadnunk azon, hogy változnak az idők, megváltozott a fiatalok értékrendje, másak a prioritásaik és nekünk ezekhez olykor alkalmazkodni kell. Olykor, hiszen a legfontosabb feladatunk, hogy az értékeinket továbbvigyük és általuk újra átéljük, hagyományainkat megőrizzük és a fiatal generációnak egy élhető jövőképet mutassunk itthon, Erdélyben. Megfogadtam magamnak, hogy addig fogom ezt csinálni, ameddig nem kell feladnom az elveimet. Jelenleg még tartom a frontot. 

Több vagy kevesebb RMDSZ kell a MIÉRT-be?

Ilyenkor mindig az a kérdés, hogy mihez képest? Én mindig azt mondtam, hogy egy MIÉRT-es fiatal ne szégyellje az RMDSZ-t, hiszen az RMDSZ partnerszervezete vagyunk. Mindig lehet jobban, többet, viszont azok, akik úgy gondolják, az RMDSZ vagy a MIÉRT nem végzi jól a munkáját, vegyék ügyesen a fáradságot és jöjjenek be a pályára játszani. Rühellem, amikor valaki kritizál, mocskol, de nem tud, nem képes vagy nem akar alternatív megoldást javasolni. Szükség van a MIÉRT-ben az RMDSZ-re, hiszen gyakorlatilag az RMDSZ utánpótlása vagyunk, de sosem szabad megfeledkeznünk arról, hogy elsősorban a fiatalok érdekeit kell szem előtt tartanunk, azokat kell tolmácsolnunk az RMDSZ felé, és akkor, amikor falba ütközünk, meg kell találnunk a módját, hogy átüssük azt.

Ugyanakkor fordítva is igaz, az RMDSZ-nek is szüksége van a MIÉRT-re, pontosan emiatt újítottuk meg a MIÉRT 15 éves születésnapján a MIÉRT-RMDSZ partnerséget, amelyben megfogalmaztuk a következő évek prioritásait. Jövőre pedig igazi kihivások előtt fogunk állni, hiszen önkormányzati és parlamenti választások lesznek, amelyek újra próbára fogják tenni a szervezetet. Rengeteg olyan politikus van ma helyi és megyei önkormányzatokban és a román parlamentben, akik a MIÉRT-es struktúrákban szocializálódtak és dolgoztak, viszont ennek ellenére jövőre is be kell bizonyítanunk, hogy képesek vagyunk kampányban megállni a helyünket és képesek vagyunk olyan fiatal jelölteket állítani úgy önkormányzatok élére, mint a parlamenti listákra, amelyek hitelesen el tudják végezni a feladatukat.