A kormánypártokkal való szakítást előidéző úzvölgyi temető ügyében az RMDSZ nem fogad el kompromisszumot – jelentette ki a Maszolnak adott kampányvégi interjúban Kelemen Hunor. A szövetségi elnök szerint az erdélyi magyar közösséget, és nem az RMDSZ-t büntetik azok, akik a vasárnapi európai parlamenti választásokon távolmaradásukkal vagy átszavazással leckéztetnék meg az érdekvédelmi szervezetet a koalícióval való együttműködése miatt. „Az Európai Parlamentből kimaradni történelmi vétek. Ha nem vagyunk ott, a hangunkat sem hallják” – fogalmazott a politikus.

A választási kampány hajrájában az RMDSZ felmondta a parlamenti együttműködési megállapodását a kormánypártokkal. A csíkszentmártoni alpolgármester meghurcolása volt az utolsó csepp a pohárban?

Egyszerűen értelmezhetetlen volt számunkra a tetten érhető kettős mérce és a diszkrimináció ebben az ügyben. Nem indult bűnvádi eljárás azok ellen, akik az úzvölgyi temetőben törvénytelenségeket követtek el a román katonák parcellájának kialakításakor, és egyszer csak megjelennek a hatóságok egy házkutatási paranccsal a csíkszentmártoni alpolgármesternél és a polgármesteri hivatalban. Ilyen körülmények között egyebet nem is mondhattunk, mint azt, hogy most itt a vége.

Mi a koalíció felelőssége ebben az ügyben?

Én úgy tudom, hogy az országot egy kormány vezeti, az állami intézmények pedig a törvénytelenségek esetén közbelépnek, ha büntetőjogi felelősség merül fel, az eljárást elindítják. Ezek a lépések kormányzati intézmények – prefektúra, belügyminisztérium – hatáskörébe tartoznak. Tehát ez a kormány felelőssége.

A megállapodás felmondása „az úzvölgyi helyzet” rendeződéséig szól. Mi lenne a magyar katonasírok helyzetének megnyugtató rendezése?

Az eredeti állapotok visszaállapítása, a román keresztek eltávolítása. Ettől nem tágítunk. Ezt kértem már korábban a miniszterelnöktől és a koalíció vezetőitől, amikor az úzvölgyi temető helyzetéről tárgyaltam velük. Az eredeti állapotok visszaállítása után a nemzetközi egyezmények, a kétoldalú megállapodások és a román törvények szerint kell eljárni. Ha a két ország hadisírok gondozásával megbízott intézményeinek vezetői abban egyeznek meg, hogy a temetőt ki kell bővíteni, melléje új parcellát kell nyitni, akkor ez lesz a megoldás, és senki nem vonja majd kétségbe, hogy az ott elesett román katonáknak ott kell emléket állítani. De nem a magyar katonák holtteste fölött! A dormánfalvi polgármester meggyalázott egy szent teret. Ez elfogadhatatlan. És az is biztos: a román katonák emlékének sem tesz jót, hogy az emlékükre állított keresztek alatt magyar katonák nyugszanak. Ebben az ügyben tehát nincs kompromisszum. Ragaszkodunk a román betonkeresztek lebontásához. Emellett azt is várjuk, hogy az állami intézmények a törvénynek megfelelően járjanak el, induljon bűnvádi eljárás az ügyben, mert amit a dormánfalvi polgármester tett, az a büntető törvénykönyv különböző cikkelyeibe ütközik. Máshol ennél kevesebbért is eljárás indul a törvénytelenül, engedély nélkül építkező személyek ellen.

Közölte-e személyesen a koalíció vezetőivel, hogy az RMDSZ felmondja az együttműködési megállapodást? Hogyan reagált Liviu Dragnea és Călin Popescu Tăriceanu?

Beszéltem a döntésünk nyilvánosságra hozatal előtt mindkettejükkel. A reakciójukról nem áll módomban nyilatkozni. De azt már korábban is közöltem velük: ha az úzvölgyi temető helyzetét nem oldják meg, akkor semmilyen formában nem tudjuk folytatni a parlamenti együttműködést. Ez az együttműködés nem szerelemről, nem azonosulásról szólt, és amúgy sem az örökkévalóságig tartott volna. A dormánfalvi polgármester amúgy a kisebbik koalíciós párt színeiben nyert mandátumot, a felelősség azonban a kormányé is. Elmondtam a miniszterelnöknek és a két pártelnöknek is: ne haragudjatok, de a felelősség a tiétek. Nem ti kezdeményeztétek, ami történt, de ti vagytok kormányon.

Amúgy ebben a választási kampányban egy darabig úgy tűnt, hogy nem kerül elő a nacionalista kártya. Még Orbán Viktor magyar kormányfő erdélyi körútja sem váltott ki különösebb indulatokat a román nemzetféltők részéről. Sőt még az sem igazán, amikor az RMDSZ-nek sikerült megakadályozni az úzvölgyi román emlékmű felavatását. Akkor korbácsolódtak fel a kedélyek, amikor néhány magyar „anonim polgár” fekete zsákokkal letakarta az emlékművet és a román betonkereszteket. Erre már ráharapott két román ellenzéki román párt listavezetője, Rareș Bogdan és Traian Băsescu is. Hogyan kommentálja ezt a fejleményt?

A Székelyföldi Önkormányzati Tanács reagált már erre, és az állásfoglalásukkal teljes mértékben egyetértek. Ezt az akciót nem tartom véletlennek, mint ahogy nem tartom véletlennek azt sem, ahogyan az úzvölgyi ügy berobbant a kampányba. Áprilisban tudtuk meg, hogy mi készül a magyar katonai temetőben. Ezt nem mi kerestünk, ne legyünk már mi a hibásak azért, amit mások követnek el.

A koalícióval való viszonyra visszatérve: a magyar szavazók egy része a PSD-vel kötött együttműködési megállapodás miatt fordult el az RMDSZ-től. Lehet, hogy ezzel összefüggésben is, de az RMDSZ idén a csütörtöki szakítás előtt is többször bírálta a kormányt több alkalommal. Ám a kampány küszöbén a képviselőházi frakció olyan btk-módosításokat is megszavazott a parlamentben, amelyekkel tavaly még nem értett egyet, és amelyek az ellenzék szerint Liviu Dragnea személyes érdekeit szolgálják. Mi történt?

Semmi nem történt. Egyrészt az együttműködésünk a koalícióval egy pragmatikus törekvés volt, hogy bizonyos kérdéseket rendezni lehessen, egy ideig. Nincs a parlamentben olyan alakulat, amely a magyarokat szeretné. A PSD sem szereti, ezt tudjuk, mert amikor ellenzékben voltak, ugyanúgy támadták a közösséget és az RMDSZ, mint a mostani ellenék. Ami pedig a btk-módosításokat illeti: a büntetőjog tavalyi módosítása után az alkotmánybíróság – és így a jogállamiság – próbáját kiállta rengeteg cikkely, ezeket szavazta meg a parlament és az RMDSZ is. A problémát nem ezeknek a cikkelyeknek a megszavazása jelenti. A probléma azokkal a cikkelyekkel van, amelyeket a parlament nem rendezett. Tavaly azért nem szavaztuk meg a btk-módosításokat, mert a hatalommal való visszaélés bűncselekményének szabályozását elfogadhatatlannak tartottuk, ez ugyanis valóban egy emberre volt szabva. Ezért nem támogattuk a módosított törvénykönyvet, nem pedig a büntetések mértéke miatt. Az alkotmánybíróság ezt a cikkelyt alkotmányellenessé nyilvánította, tehát nekünk igazunk volt, amikor nem szavaztuk meg. Amikor a módosítások ismét napirendre kerültek, a parlament nem tett semmit a helyébe. És ez a probléma, nem az alkotmánybíróság próbáját kiálló cikkelyek megszavazása. Emiatt most „lyukas” a büntető törvénykönyv és az eljárási törvénykönyv. Ezt lehet korrigálni, hosszú távon nem látok ebben problémát. Azok a btk-módosítások pedig, amiket elfogadott a parlament és megszavazott az RMDSZ, nem fogják megvédeni Liviu Dragneát semmitől. Csak azt mondhatom: ha van egy korrekt bűnüldözés és igazságszolgáltatás, akkor előbb-utóbb megtörténik a felelősségre vonása azoknak, akik vétkeztek. Az már egy másik kérdés, hogy a legeslegjobb szándékkal és legjobb irányban elindított módosítások is gellert kapnak Liviu Dragnea személye miatt.

Az RMDSZ-PSD viszonyát kifogásolók egy része azzal érvel: ez EP-választás kiváló alkalom megleckéztetni emiatt az RMDSZ-t, mert nem a bukaresti érdekképviselet a tét, és nem világvége, ha nem jut európai parlamenti mandátumhoz a magyar érdekképviselet. Mi a válasza számukra?

Az, amit már sokszor mondtunk: a magyar etnikai képviselet esetében soha nem azokat leckézteted meg, akiket meg akarsz leckéztetni. Ha nem jut be az EP-be Winkler Gyula, Vincze Lóránt és esetleg Hegedüs Csilla, az már az erdélyi magyarok ügyévé válik. Szerintem téves megközelítés, hogy „az RMDSZ-t büntetjük, hogy nekik legyen rossz, és aztán nekünk előbb-utóbb jó lesz”. Nem az RMDSZ-t bünteted ezzel, hanem a saját közösségedet. Ha nem jutunk EP-mandátumhoz, szerintem olyan ütést kapna a közösség, amely az önbecsülését, önbizalmát tenné tönkre. Kérdés, hogy lenullázott, megtört közösségi önbecsülés mennyi idő alatt állítható helyre. Lehet erről vitatkozni, de van már valamelyes tapasztalatunk erről. Egyrészt ott van Szlovákia, ahol a magyarság aránya majdnem tíz százalékos, és nem tudott visszakerülni az MKP a parlamentbe, sőt most úgy néz ki, hogy a Híd is ki fog esni. De van egy sokkal közelebbi példa: Marosvásárhely. Mi nyugodtan visszaszerezhetnénk ezt a várost, és nem tudjuk visszaszerezni 2000 óta. Ennek oka, hogy olyan ütést kapott az önbecsülésünk, ami után darabjaira szétszedni és manipulálni a közösséget sokkal könnyebb volt, mint azelőtt. És nem tudunk ebből fölállni. Közel álltunk hozzá 2016-ban, de nem sikerül. Eltelt 19 év, közeledik 2020, és Marosvásárhelyen – bár 45 százalékos a magyarok aránya – nem tudtuk visszaszerezni a városvezetést, mert a közösséget olyan ütést kapott korábban, amit nem sikerült feldolgozni. Más városokban, például Szatmárnémetiben ez sikerült.

A minap azt kérdezte tőlem egy polgár, hogy megérte-e a PSD-vel együttműködni? Én azt válaszoltam neki, hogy ezt az idő fogja eldönteni. Ha mindaz, amit a kormánypártokkal eddig elfogadtattunk, tíz év múlva is állni és működni fog, akkor megérte. Nekem a lelkiismeretem tiszta: a legnehezebb döntési helyzetekben sem választottunk én és a kollégáim olyan lépést, amely az ország általános érdekei ellen szólt volna. Olyan döntésünk nem volt, ami a rosszat támogatta volna a jóval szemben.

A legutóbbi felmérések az 5 százalékos küszöb alatt mérték az RMDSZ-t. Hogyan kommentálja a közvélemény-kutatási adatokat?

Mi mindig a 6,4-6,5 százalékból gazdálkodtunk, ebből kell elérnünk az 5 százalékot. Most azt mondják, rezeg a léc az RMDSZ számára. Rezgett 2016-ban, 2012-ben, 2008-ban is, sőt 2004-ben is. 2016-ban volt egy szavazás, amelynek az eredménye az egész országnak a belpolitikai egyensúlyát (vagy egyensúlytalanságát) adja. Az erőviszonyok szerintem lényegesen nem változtak azóta. De a szavazási kedv már meghatározó lehet a vasárnapi EP-választásokon. Számunkra az a meghatározó, hogy ha a román részvétel nagyon megugrik, akkor ezt a magyar részvétel követi-e vagy nem. Megtörténhet, hogy abszolút számban annyi szavazatot kapunk, amennyit szoktunk, de az országos részvételi arány miatt ezek nem érnek annyit, mint más választásokon.

Az RMDSZ az EU-ról, az Unió jövőjéről próbált meg kommunikálni ebben a kampányban, ám az úzvölgyi fejlemények éppenséggel nem a jövőt, hanem a múltat helyezték köznapirendre. Mennyire zavarta ez meg az Európai Unióról szóló RMDSZ-kommunikációt?

Mivel nem mi okoztuk ezt a problémát, nyilvánvalóan nem volt benne a kampánystratégiánkban. De nem is tehettük azt, hogy zárójelbe tesszük, és amíg a kampány lejár, nem foglalkozunk vele. Mi az európai parlamenti választásokat megpróbáltuk a helyén kezelni, és az Európai Unióról, az EU kihívásairól, a kihívásokra adott lehetséges válaszokról akartunk beszélni a szavazóknak. Romániában egy belpolitikai, hatalmi pozícionálódás folyik az őszi elnökválasztási kampány előkészítéseként, a román pártok az Európai Unióról nem mondanak szinte semmit. Mi ebbe nem szálltunk be, mert egyrészt nem belpolitikai választások előtt állunk, másrészt azt nem tudtuk ígérni, hogy azért szavazzanak ránk, hogy váltsunk le mindenkit.

Az EU-ról szóló üzenetét az RMDSZ arra hegyezte ki, hogy Unió fontos változások előtt áll. Személy szerint mit tart a legsürgősebben végrehajtandó változtatásnak?

Három területet jelölnék meg. Az első kettő a gazdaság és a biztonság. Ez a két terület szorosan összefügg. Az Európai Uniónak vagy egy óriási előnye a globális gazdasági világversenyben, viszont az is látszik, hogy ezt az előnyt pillanatok alatt el lehet veszíteni, és az EU egyetlen tagállama sem tud egymagában versenyben maradni. Ahhoz, hogy versenyben maradhasson, az EU-nak meg kell őriznie a belső szabadpiacát. Ehhez azonban meg kell védenie a külső határait. A külső határok védelme nélkül Schengennek nincs semmi értelme. Tragédia lenne az EU gazdaságára nézve a belső határok visszaállítása. Ha az EU nem tudja megvédeni a külső határait, akkor létének az értelme kérdőjeleződik meg. Az EU-n belüli együttműködésben szorosabbra kell fogni a biztonságpolitikák összehangolását. Ha emberek nincsenek biztonságban, a gazdaság sincs biztonságban.

A harmadik terület a demográfia, ahol sürgős lépések kellenek. Románia esetében a kérdés az, hogy meg tudja-e állítani a trendet, hogy 2030-ra egy 16 milliós ország legyen, maximum 4,5 millió aktív lakossal. Ekkora aktív lakossággal nem lehet eltartani a szociális ellátórendszert, az egészségügyet, a nyugdíjrendszert. A trend megállításához olyan népesedés- és családpolitika kell, amihez viszont már európai uniós közpolitikákat kellene használni. Ez az a kihívás, amellyel az Európai Unió tagállamainak előbb-utóbb közösen is kellene foglalkoznia. Tehát én egy erősebb Európai Uniót képzelek el, amelynek a gazdasági erejét úgy lehet megtartani, ha politikai és védelmi kapacitást is hozzá lehet tenni.

Vannak olyan kérdések, amelyeket fel kell vinni uniós szintre, és olyanok, amelyeket tagállami hatáskörben kell hagyni. Erről folyik ma a legtöbb vita, hogy melyik kérdés melyik szinthez tartozik. Szerintem például nem szorul uniós szabályozásra az, hogy miként kell a disznót levágni karácsony előtt. Ezt eddig is megoldották a tagállamokban jól-rosszul az emberek, és nincs hatása az EU gazdasági teljesítményére, az európai szociális békére vagy az európai biztonságpolitikai kérdésekre. Viszont az 50-60 milliós őshonos kisebbség védelmét igenis uniós szintű szabályozással kell megoldani. Ez egyszerre morális-politikai, biztonságpolitikai és gazdasági kérdés. Látható Dél-Tirol példáján: a tartományban a hetvenes években rendezték a többség-kisebbség viszonyát, azóta gazdaságilag fejlődik, mert az energiáit mindenki az építkezésre tudja fordítani.

Az RMDSZ kampányának egyik fő üzenete volt, hogy az EP-képviselet tétje egy európai kisebbségvédelmi törvény elfogadtatása. Már korábban bejelentették, hogy a kisebbségvédelmi polgári kezdeményezést, az MPSI-t csak az új összetételű Európai Bizottság elé terjesztik be, mert így nagyobb az esélye a kezdeményezésnek. Ezt a reményt arra alapozzák, hogy az őshonos kisebbségek ügyét a legnagyobb európai pártcsaládba, az Európai Néppártba is sikerült bevinni?

Ezt a témát ketté kell választani. A nyitás az őshonos kisebbségek felé a bonni kongresszuson kezdődött az Európai Néppártban, akkor elfogadtak egy másfél oldalas határozatot erről a kérdésről. Utána a 2012-es bukaresti kongresszuson kapott egy fejezetet az EPP programjában az őshonos kisebbségek kérdése. Ebben óriási szerepe volt Wilfried Martens akkori elnöknek, akivel én személyesen is jó kapcsolatban voltam, illetve Antonio Isturiznak, aki ezt főtitkárként támogatta. Erre a nyitásra korábban valóban nem volt példa, és ezt tovább tudtuk vinni.

Az világos volt számunkra, hogy az EP-választások előtti kampányhangulatban az Európai Bizottság elé vinni az MPSI taktikai hiba lenne. Kampányban ugyanis mindenki saját politikai számításai szerint szedné szét és tenné holtvágányra ezt a témát. Ugyanakkor ismertük a Bizottság álláspontját az MPSI-ről, amikor pert nyertünk Luxemburgban, s ez nem volt barátságos. Frans Timmermans bizottsági alelnök akkor azt nyilatkozta: ha összegyűl az egymillió aláírás és a Bizottság elé kerül a csomag, akkor „majd elrendezzük”.

Másrészt ma már mindenki tudja, hogy az Európai Parlament összetétele a választások után lényegesen változni fog. Nem csak két nagy pártcsalád fogja uralni az EP-t, az erőviszonyok sokkal bonyolultabbak lesznek. Amikor a többség kialakításához nagyobb egyensúlyra van szükség, akkor egy ilyen kérdést könnyebb képviselni. Egyébként az EPP csúcsjelöltje, Manfred Weber is teljesen nyitott az őshonos kisebbségek kérdése iránt, németként érti a dél-tiroli modellt, és a németországi dánok helyzetét is ismeri. De azt, hogy ki lesz a főbiztost, ebben a pillanatban nehéz megjósolni.

Azt is üzente a kampányban az RMDSZ, hogy fontos ott lenni, ahol a változások történnek. Hogyan tudja EP-jelenlétével a magyar közösség befolyásolni az EU irányát?

Erre több válaszom is van. Az első az, hogy ha nem vagy ott, akkor a hangodat sem hallják. Ilyen egyszerű: ha nem vagy jelen, akkor nem létezel. Ha jelen vagyunk, akkor hallathatjuk a hangunkat, tudunk szövetségi politikákban gondolkodni, partnereket keresni, kezdeményezni, érvelni. Ez a lehetőség az erdélyi magyarok két-három EP-képviselőjének is adott. Amióta az Európai Parlamentben jelen vagyunk, az őshonos kisebbségek kérdését bevittük az uniós diskurzusba. Ugyanakkor van a kontinensen egy olyan hely, ahol a magyar ügyeket európai ügyként közösen fel lehet mutatni, és ez az Európai Parlament. Ebből kimaradni történelmi vétek. Nem azt mondom, hogy a jelenlétünk megoldja a történelmi problémák jelentős részét, de van egy intézmény, amelyen keresztül a kontinens dolgaiba bele tudunk szólni mi, Kárpát-medencei magyarok. A mi problémáink csak számunkra fontosak, és nem föltétlenül azért, mert mások magyarellenesek. Ha nem vagyunk ott, a mi problémáink fontosságát lehet, hogy elismerik, de senki nem fogja képviselni.