Korszerű-e a román titkosszolgálat, amelyre köztudottan óriási összegeket költ az ország?  Meddig mehet el a nemzetféltésre hivatkozva a titkosszolgálat, és kinek kell alkotmányos mederbe terelnie a kémek munkáját? Letudta-e a múlt bűneit a parlament, vagy legalább elindult ezen az úton? Erről szólt ezen a héten a Kontra, az Erdélyi Magyar Televízió politikai vitaműsora.

„Tényleg sokat költünk a titkosszolgálatra, viszont amire rájöttem ebben a bizottságban, hogy nem technológiára, hanem emberállományra megy el sok pénz, így pótolják a technológiai hiányosságokat. Mert messzemenően nem rendelkezik olyan technológiával a román hírszerzés, mint amilyenre az állampolgárok, a büdzsét látva, egyébként joggal, gondolnak” – ezt mondta Csoma Botond parlamenti képviselő, amikor a Kontrában arról kérdezték, hogy a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság titkáraként indokoltnak tartja-e a SRI éves költségvetésének a méretét. „Elavult a titkosszolgálatok felszerelése, de elavult a nemzetbiztonsági törvény is” – jelentette ki a politikus az Erdélyi Magyar Televízió politikai vitaműsorában. 

A SRI az elmúlt időszakban a hírtelevíziók főszereplőjévé vált amiatt, hogy éveken át írásos megállapodások szerint együttdolgozott az igazságszolgáltatás intézményeivel. Ezekről a megállapodásokról a parlamenti bizottságnak tavaly nyáron kellett volna elkészítenie a jelentését, a határidőt azonban nem tudta tartani. „Elkészült az első fejezet, ami pont a lehallgatásokról szól, a „román Snowdenről”. Azt el is küldtük a képviselőház és szenátus együttes házbizottságának, ezt meg kellene vitatni, de még nem tűzték napirendre” – magyarázta a műsorban Csoma Botond.

A parlamenti képviselő azt állítja, hogy az USR által az elmúlt időszakban közzétett, adatigénylések során összeállított dokumentumok, amelyekben azt bizonygatják, hogy a lehallgatások száma nem milliós nagyságrendű, ahogyan azt a kormánypártok mondják, hanem csupán pár százezres, féligazságokat tartalmaznak.

„Csak féligazságokról beszéltek és nagyon manipulatív céllal tették ezt. Nem beszéltek a nemzetbiztonsági lehallgatásokról, hanem csak azokról, amelyeket az ügyészség kért olyan bűncselekmények kapcsán, amelyek nem kapcsolatosak a nemzetbiztonsággal. Így sikerült egy sokkal kisebb, barátságosabb végösszeggel előállni.   Nem mondták el a történetnek a teljes részét, meg lehet nézni azt a dokumentumot, amelyet mi állítottunk, abban pontosan rögzítve van az is, hogy milyen iratok alapján készítettük el ezt a lehallgatásokra vonatkozó jelentést. Aki úgy gondolja, hogy az USR mond igazat, és a mi bizottságunk hazudott, az kérje a titkosszolgálatok bizonyos dokumentumai titkosításának a feloldását, és ezzel tiszta vizet lehet önteni a pohárba” – hangsúlyozza Csoma.

A műsorvezető azon felvetésére, hogy kívülről úgy tűnik, a SRI-t felügyelő bizottság show-bizottságként működik, hisz azt látjuk, hogy nincs reális eszköz a kezében, amellyel számon kérje, válaszokat kapjon a titkosszolgálat egy-egy, talán hatáskörén átlépett tevékenységére, Csoma Botond elismerte, hogy a parlament éveken át nem vette komolyan a felügyelői tevékenységet.

„Nem igaz az, hogy a titkos protokollumokról nem esett szó az éves jelentésekben, ezek mind szerepeltek, azonban a bizottságban már senki nem nézte meg, a plénum elé tárták, de valójában senki nem olvasta el. Azt, hogy az akkori bizottság tagjai ismerték-e a megállapodások szövegét, azt nem tudnám megmondani. Viszont az, hogy ezeknek a dokumentumoknak a léte is bekerült egy-egy jelentésbe, tényként kell kezelni” – bírálta a bizottság tagjainak előző években kifejtette tevékenységét Csoma Botond.

A képviselő szerint a titkos megállapodások körül kirobbant botrány volt az a pont, amikor a törvényhozás komolyan elgondolkodott a feladatán és a felelősségén. „A parlament felelőssége abban áll, hogy biztosítsa, hogy a hírszerzés alkotmányos keretek között végezze a tevékenységét” – jelentette ki. Meglátása szerint azonban a hírszerző szolgálatoknak a felügyelete minden országban kihívást jelent.

„Nemcsak Romániában ahol a hírszerzés azért elég komoly múltra tekint vissza, és itt visszamennék az államszocializmus idejére, a hírhedt Szekuritáté a maga területén nagyon hatékony intézmény volt, de én úgy gondolom, hogy az Amerikai Egyesült Államokban is egy komoly kihívás a hírszerzést felügyelni” – fogalmazott a Kontrában a parlamenti képviselő. Csoma elismerte azt is, hogy „egy picit kicsúszott a parlament keze alól a titkosszolgálatok felügyelete”, így „a hírszerzés egy adott pillanatban nagyon önjáróvá vált.”

Szerinte „most már valamennyire kezd alkotmányos mederbe terelődni ez a tevékenység. Az alkotmánybíróság expressis verbis kimondta, hogy ezek a megállapodások alaptörvénybe ütköztek, és tulajdonképpen kiegészítették a törvényeket és a hírszerzés nyomozati cselekményeket végzett és bűnüldöző szervként működött, ami számára tiltott az alkotmány értelmében – magyarázta.

„Valamennyire, az eszközökhöz mértem a hírszerzés visszatért az alkotmányos mederbe és leginkább olyan dolgokkal foglalkozik most, amelyek a nemzetbiztonsághoz tartoznak. A hírszerzés jelen pillanatban nem végez bűnüldöző tevékenységet, ami egyébként számára tiltott. Van egy elmozdulás arról a pontról, ami mondjuk volt 2010-ben vagy akár 2014-ben 2015-ben. Akkor a hírszerzésnek egy másik vezetése volt, a mostani vezetés az én tudomásom szerint, az én benyomásom szerint másképpen viszonyul ezekhez a kérdésekhez” – jelentette ki Csoma Botond, aki szerint korántsem beszélhetünk olyan mértékű összefonódásról a hírszerzés és az az ügyészség között, mint amilyen a korábbi években létezett.

Arra a kérdésre, hogy az EU részéről volt-e kritika Románia irányába a titkosszolgálat és az igazságszolgáltatási szervek összefonódása miatt, Csoma azt mondta, hogy „amikor a jogállamiságért aggódnak, akkor mindig a politikusok befolyásától féltik a jogállamiságot és az igazságszolgáltatásnak a függetlenségét, a megállapodásokról azonban egyetlen uniós tisztségviselő sem beszélt, pedig számos aggályos kérdést felvetnek a független igazságszolgáltatással kapcsolatosan”.

A titkosszolgálatok tevékenységét felügyelő parlamenti bizottság tagjai egyébként tavaly egy úgynevezett tanulmányúton vettek részt, a francia és az olasz gyakorlatot vették górcső alá. „Arról érdeklődtünk, hogy volt-e precedens a romániaihoz hasonló protokollumokra. Franciaországban úgy néztek ránk, mint a tizenharmadik fogásra, fel sem tudták fogni, hogy mi milyen protokollumokról beszélünk. Olaszországban a ’90 es évek elején a maffiaellenes harc hevében bevetettek ilyen megállapodásokat, de azok nem voltak titkosak, törvényben rögzítették azt, hogy a hírszerzésnek egy bizonyos szerep jutott a maffiaellenes küzdelemben. Egy pár év múlva pedig hatályon kívül helyezték, éppen azért, mert emberjogi szempontból nagyon sok visszaélésre került sor” – magyarázta Csoma Botond a Kontrában.

„Az tény, hogy Romániában a korrupció átitatja az egész társadalmat, ezt senki nem vitatja. Én nem vitatom azt, hogy szükség van a korrupcióellenes harcra, a korrupcióellenes ügyészségre, de ebbe a hírszerzést nem szabad belekeverni” – fogalmazott a politikus, aki szerint hibás döntés volt Traian Băsescu részéről asszisztálni ezeknek a megállapodásoknak az aláírásánál.