Hiába a szülők, a pedagógusok és a szakmai szervezet tiltakozása, hiába a kormánypárt elnökének ígérete az RMDSZ vezetőjének, még mindig érvényben van az a tanévkezdés előtt kiadott kormányrendelet, miszerint a kisebbségi elemi osztályokban felsőfokú végzettségű szaktanároknak kell tanítaniuk a román nyelvet és irodalmat.

A vitatott intézkedés elégedetlenséget szült minden nemzetiségi osztályban, a képesítéssel rendelkező tanítók megalázva érzik magukat, a románul még nem beszélő gyerekek nem tudnak értekezni a hozzájuk kinevezett tanárokkal – mivel ezek többsége nem ismeri az adott osztály diákjainak anyanyelvét, ráadásul más iskolákból vagy városból érkeztek –, a szülők többsége pedig haszontalannak tartja a romántanulásnak ezt az erőltetett módját.

Aradon a szeptember 10-i tanévnyitón a legtöbb magyar, német és szlovák tannyelvű iskolában/tagozaton fehér karszalag viselésével tiltakoztak a pedagógusok a vitatott rendelet ellen. „Jeleztük fenntartásainkat a tanfelügyelőségnek, hogy szerintünk egy tanár, aki az általános vagy a középiskolába szerzett képzést, nem biztos, hogy jobban felkészíti román nyelv és irodalomból az elemis diákokat, mint az a tanító, akinek erre szól a képesítése, a pedagógiai felkészítése. Ezenkívül semmit nem tehetünk, tőlünk megkérdezték az óraszámot, és közölték, hogy majd küldenek valakit” – mondta a tanévnyitón Spier Tünde, az aradi Csiky Gergely Főgimnázium igazgatója.

Bukaresti tanár foglalta el az állást az aradi Csiky Gergely Főgimnáziumban

Azóta a legtöbb Arad megyei érintett iskolában kinevezték a romántanárokat. Pellegrini Miklós megyei főtanfelügyelő-helyettes elmondta, hogy többnyire sikerült tanerőt találni, de vannak olyan iskolák – főleg vidéken –, mint például a Majláthfalvi Áltálános Iskola, ahová egyelőre nem tudtak küldeni senkit.

A Csiky Gergely Főgimnáziumban például több román anyanyelvű romántanár is tanít a felső tagozatokon, de egyikük sem vállalta az óraadást. Az iskolából származó információk szerint részint azért, mert tudják, mivel jár az elemi osztályosok tanítása – vagyis nem tudják, mert még nem csináltak ilyesmit –, részint a tanítókollégákkal szembeni együttérzés miatt nem vállalták.„Nem kötelezhetünk senkit, hogy plusz órákat tartson, ezért mást kellett találnunk – mondta a főtanfelügyelő-helyettes. – Egy Bukarestben élő-dolgozó hölgy kapta meg az állást, aki eddig várólistán szerepelt, mert nem volt katedrája. Ő már el is foglalta a helyét.” Úgy tudjuk, heti huszonkét órát kell tartania.

„Az én kislányom nehezen dolgozta ezt fel, mert mi Székelyföldről költöztünk ide, és egyáltalán nem tud románul – mondta Jakab József, egy másodikos gyermek édesapja. – A tanárnő pedig csak románul és spanyolul beszél. Később biztos a hasznára válik a gyereknek, nem tagadom, mert meg kell tanulnia románul, de most nagyon nehéz, egy magyar embernek nagyon rossz ez a helyzet.”

A tanítók azért is felháborítónak tartják az eljárást, mert annak idején, amikor az iskolai előkészítő csoportot bevezették az iskolai keretek közé, az I–IV. osztályban már gyakorlattal rendelkező pedagógusoknak részt kellett venniük egy kéthetes továbbképzőn, hogy a köznyelvben „nulladikosként” emlegetett korosztállyal is foglalkozhassanak. Most pedig a felső tagozatos romántanároktól ilyet el sem vártak. „Ma olvastam, hogy három órára behívták őket a tanfelügyelőségre, ahol este hatig tartanak nekik egy gyorstalpalót. Nem tudom, három óra alatt hogy lehet ilyesmit megtanulni” – mondta csütörtök délután Khell Levente, a Csiky Gergely Főgimnázium harmadikosainak tanítója. A tapasztalt, nyugdíjkorhatárhoz közelítő, köztiszteletnek örvendő pedagógus „övön aluli ütésnek” nevezte a kormány rendelkezését.

„A gyerekeket különösebben nem viselte meg, hozzá vannak szokva, hogy a vallásórát, a tornaórát és az angolt is más-más tanár tartja. A mi szempontunkból viszont megalázó – mondta. – Egyszerűen megkérdőjelezik az oklevelünket, amit az iskola elvégzése után kaptunk. Mi, akik tanítóképzőt végeztünk, háromszor is vizsgáztunk román módszertanból, román gyermekirodalomból, román nyelven vizsgáztunk pedagógiából és lélektanból, erről kaptunk diplomát. Az iskola elvégzése után vizsgáztunk belőle, három év múlva, a véglegesítő vizsgán úgyszintén, sőt akik második fokozatra iratkoztak, ugyancsak vizsgáztak, tehát háromszor tettük le ezt a vizsgát, és mégis, egy tollvonással eltörölték.”

Egy másik szülő, Diószegi Eszter, hallva a beszélgetést, bekapcsolódott. „Én is a tanítóbácsi növendéke vagyok, és örvendek, hogy a fiam az ő osztályába került – jelentette ki. – Ahogy engem is megtanított románul, úgy a fiamat is, legalábbis harmadikos szinten. Én nagyon elégedett vagyok minden pedagógussal ebből az iskolából, és az, ahogy itt felkészítettek, elegendő volt ahhoz, hogy boldoguljak az életben.”

Minden érv ellenére a románnyelv-oktatás egyelőre marad a kormányrendelet szerint, pedig az oktatásszervező, -felügyelő szakemberek is kifogásolják. „Ez egy politikai döntés volt, aminek semmilyen szakmai alapja nincs – szögezte le Pellegrini Miklós. – Mindemellett sok helyütt felborítja az órarendet, szervezési és fizetési fejtörést okoz, és hadd ne soroljam tovább… Ha azt remélik ettől, hogy a kisebbségi osztályokba járó gyerekek jobban megtanulnak majd románul, csalódás lesz, mert nem fog működni. De nekünk, a tanfelügyelőségnek, végre kell hajtanunk az utasítást azok szerint az alkalmazási útmutatók szerint, amelyeket a tanévnyitó előtti munkanapon kaptunk.”

Az Arad megyei főtanfelügyelő-helyettes úgy vélte továbbá: ahelyett, hogy megoldottak volna egy gondot, egy még nagyobbat szítottak. A legnagyobb kárt pedig a gyerekek szenvedik el, ahelyett, hogy végre beindulna a román nyelv tényleges, színvonalas oktatása.