„Nem ördögtől való az a gondolat, hogy a szórványközösségek tagjai, egyéni döntés alapján, Erdélyben maradva, de egy tömbmagyar vidéket erősítve máshol telepedjenek le" – jelentette ki lapunknak szerdán Gergely Balázs.

Az EMNP alelnökét kedd esti Facebook-bejegyzéséről kérdeztük, amelyben a szórványkitelepítésről kibontakozó vita kapcsán azt írta: részben egyetért nagyapjával, Tőkés István nyugalmazott teológiai professzorral, aki egy két évvel ezelőtti interjúban a szórványterületek „feladásáról" beszélt (lásd keretes írásunkat).

Gergely Balázs leszögezte, semmiképp nem használná a szórványkitelepítés kifejezést. „Én csak arról beszélek: ha a szórványmagyar közösség valamely tagja egyénileg úgy dönt, hogy a saját és az utódai identitását nem tudja megőrizni jelenlegi életterében, akkor segítsük a boldogulását tömbmagyar vidéken" – magyarázta.

Az EMNP alelnöke szerint megkérdőjelezhetetlen a társadalmi vita szükségessége erről a kérdésről. „Nem kellene tabutémának tekinteni, annak ellenére, hogy az elmúlt 22 évben a politikum és a véleményformáló elit az őszinte kibeszélés helyett struccpolitikát folytatott az ügyben. Egyetértek azokkal, akik szintén a kibeszélés fontosságát hangsúlyozzák" – vélekedett.

Ugyanakkor elismerte: nagyon kényes témáról van szó. „Nagyon sok kisközösség küzd évtizedek óta a szórványban a megmaradásért, őket megbántani, vagy elbátortalanítani sem szabad. Ugyanakkor, ha akadnak olyan közösségek, egyének, családok, akik lakhelyet változtatnának, azoknak jár a segítség a közösség részéről" – magyarázta, hozzátéve azt, hogy a politikumnak nagymértékű körültekintésre és bölcsességre van szüksége ahhoz, hogy a téma kapcsán ne okozzon jóvátehetetlen károkat. Arra a kérdésünkre, hogy milyen jellegű segítségről lehetne szó, Gergely Balázs kijelentette: épen erről kellene szólnia a társadalmi vitának.

Az EMNP alelnöke nem ért egyet Szász Jenőnek, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökének azzal a felvetésével, hogy a szórványkollégiumokat Székelyföldre kellene költöztetni. „Ismerem ezeket az intézményeket, felbecsülhetetlen értékű munkát végeznek. A Mezőségen például több olyan szórványkollégium működik, amelyek a magyar szempontból finoman szólva is meggyengült tájegység utánpótlását jelentik" – jelentette ki.

Gergely hangsúlyozta azt is, hogy ebben a kérdésben nem pártja álláspontját képviseli. Utalt arra, hogy az EMNP védnöke, Tőkés László ezt másképp látja. „Megoszlanak a vélemények az EMNP-ben, mint ahogy, gondolom, megoszlanak az RMDSZ-ben is. Az érintettek szerintem azok, akiknek elsősorban meg kellene szólalniuk" – mondta a kolozsvári politikus.

Tőkés István a Krónika Szempont mellékletének 2011. április 29-i számában megjelent interjúban beszélt arról, hogy a magyaroknak nincs mit keresniük az egész erdélyi területen. „Ki kell jelölni földrajzilag is egy olyan területet, amelyikbe az anyaország mindent belead. Üljenek össze a demográfusok, a filozófusok, a papok, és mondják meg, melyik az a terület, ahol a Székelyföldtől a határig még erdélyi magyar életet lehet építeni. (…) Olyan világot kell ezen a területen kialakítani, ahová Budapestről is szívesen költöznek az emberek, hogy ne csak innen áramoljon oda a lakosság” – magyarázta a nyugalmazott teológiai professzor. Arra a kérdésre, hogy lemondana erdélyi területekről, Tőkés István így válaszolt: „Én Fogarasról például lemondanék. Azt mondanám az ott élő magyaroknak: nagyon szeretlek benneteket, de költözzetek ide. Ha ott maradtok, ekként foglak tovább szeretni, de ezt az ajtót a felséges úr becsukta. Ahhoz pedig, hogy a gondolat érlelődjék, beszélni kellene róla”.