Emlékszem, amikor ötödikes koromban a görög civilizációról tanultunk, és tanárunk arról beszélt, hogy az athéni Akropolisz a demokrácia bölcsője, szomorúan arra gondoltam, hogy én azt soha nem fogom látni. (Nyáron nehezen kaptunk csak útlevelet Magyarországra.) Azóta jártam már az Akropoliszon, Lindoszon és Mükénében, Trójában, Luxorban, s bakancslistámon már szerepeltek a gízai piramisok is. Újév hajnalán indultunk el Sharm el Sheik repülőteréről Kairó fele. A piramisok mellett a programban szerepelt még a Nagy Egyiptomi Múzeum meglátogatása is.

Kairóban hosszas keresgélés után találtunk rá gépkocsivezetőnkre, aki közölte, hogy idegenvezetőnk, Mostafa Szalah útközben csatlakozik hozzánk.

Itthonról mobil applikáción vásároltuk meg a kirándulást. Opció volt az is, hogy privát idegenvezetőt foglaljunk, amiről lemondtunk, mivel száz dollárt kellett volna pluszba fizetnünk. Kellemes meglepetésként ért, hogy négyünket fog elkalauzolni Mosztafa, még csak két bolgár hölgy lesz az útitársunk.

Kairó közelről is olyan volt, mint madártávlatból: szürke. Tömbházak és nyomortanyák között vezetett az utunk. A forgalomban sávváltáskor vagy a körforgalomban annak van előnye, aki először nyomja a dudát, a gyalogosok úgy vágnak át az úttesten, mintha promenádon sétálnának, a fékező autók egy-két centire állnak meg tőlük. Sofőrünk arcán látszik: nincs ebben semmi veszély, ez a természetes, ez a megszokott.

A piramisok, a fáraó feleségének és főpapjának temetkezési helyének, a szfinx megtekintése után következett az igazi csemege: a Nagy Egyiptomi Múzeum. Útközben Mosztafa még eloszlatott egy általános tévhitet: a piramisokat nem rabszolgák, hanem szabad emberek építették. Erre vall a luxori piramisnál talált feljegyzés, az, hogy az építők kiváltságnak tartották, hogy a fáraó emlékhelyét építhették, s az anyagi megbecsülés is jelentős volt. Sőt, a piramisokat építő munkásokat is a piramis közelében temették el, hadd várják ott a feltámadást. Arra azonban ő sem tudott választ adni, hogy hogyan sikerült emberi erővel 147 méter magasra emelni több száz tonnás kődarabokat. Az viszont, hogy a Hufu (Kheopsz) piramis pontosan 147 méter magas, bizonyítja az egyiptomiak csillagászati ismereteit: a Föld január elején, kb. 147,1 millió kilométerre – a legközelebb – jár a Naptól.

A világ legnagyobb régészeti múzeuma

Egy finom ebéd után, amelyet a piramisok közelében költöttünk el, elindultunk a Nagy Egyiptomi Múzeum (NEM) felé. Az 1 milliárd dollárba került NEM a világ legnagyobb régészeti múzeuma. A múzeum teljes területe 500 000 négyzetméter, beépített területe 167 000 négyzetméter.
A lesarkított háromszög alaprajzú épület a piramisoktól két kilométerre nyugatra, egy 50 hektáros területen áll, egy autóút-kereszteződés közelében. Az épület északi és déli falai párhuzamosak a Hufu-piramis és a Menkauré-piramis oldalával. A múzeum jellegzetessége egy alabástromból készült, áttetsző fal, amely a homlokzatot alkotja. Az épület előtt nagy tér helyezkedik el, melyen datolyapálmák nőnek. A hosszú sorokban várakozó látogatóknak azonban alig nyújt menedéket a pálmafák árnyéka. Meggyőződtünk, hogy érdemes volt appon keresztül váltani jegyet, így megspóroltuk a közel háromórás várakozást a múzeum előtt, a harminc dollárba került belépővel azonnal az átriumba léphettünk.

A NEM terve még az 1990-es évek elején született Farouk Hosni kezdeményezésére, aki 1987 és 2011 között volt Egyiptom művelődési minisztere. Hosni szerint a Tahrirban található Egyiptomi Múzeum elavulttá vált, megvallotta, hogy „minden alkalommal, amikor meglátogattam a múzeumot, fejfájást és depressziót okozott”.

A tervet hivatalosan 1992-ben indította el a kormány Hosni Mubarak akkori elnök vezetésével, aki bejelentette, hogy új múzeumot építenek, amely nagyobb műtárgygyűjteménynek ad otthont, és összefogja Egyiptom ókori kincseit. A múzeum tervéről pályázattal döntöttek. A pályázatot 2002. január 7-én hirdették meg, és 82 országból összesen 1557 pályamű érkezett be, ezzel ez lett a történelem második legnagyobb építészeti pályázata. A győztes a dublini Heneghan Peng cég lett, amely 250 000 dollárt kapott a tervéért.

2002-ben tették le a projekt alapkövét, 2005-ben pedig megkezdődtek a tényleges építési munkálatok.

2006. augusztus 25-én a 3200 éves II. Ramszesz szobrát a kairói Ramszesz térről a Gízai-fennsíkra szállították át, hogy a múzeum bejáratánál álljon.

A múzeum november 4-én, Tutankhamon sírja felfedezésének 103. évfordulóján újra megnyitotta kapuit a látogatók előtt. A múzeum a nyilvánosság számára történő hivatalos megnyitása utáni első napján 18 000 látogatót fogadott. A NEM 10 hónap alatt körülbelül 1,5 millió látogatót fogadott, ami a próbaüzem alatt napi átlagban 4000 látogatót jelent.

A hivatalos megnyitó korábban, november 1-jén volt, amelyen részt vett Abdel Fatah El-Sisi egyiptomi elnök, Egyiptom first ladyje, olyan prominens közszereplők, mint Philippe belga király, VI. Felipe spanyol király, II. Albert monacói herceg, Rania jordániai királynő, Mary dán királynő, Henri luxemburgi nagyherceg, Frank-Walter Steinmeier német elnök, Marcelo Rebelo de Sousa portugál elnök, Kyriakos Mitsotakis görög miniszterelnök, Orbán Viktor magyar miniszterelnök és mások.

4700 éve történelem egy nap alatt

A múzeum az egyiptomi civilizáció különböző korszakait mutatja be, a predinasztikus kortól a római Egyiptomig terjedő időszakig. Több mint 100 000 műtárgy található itt, köztük legalább 20 000 olyan kincs, amelyet most először állítottak ki, például a teljes Tutankhamon-gyűjtemény, amely 5 398 darabot tartalmaz vagy Khufu második naphajóját.

Emellett állandó kiállítási galériák, ideiglenes kiállítások, különleges kiállítások, egy gyermekmúzeum, valamint virtuális és nagyformátumú képernyők is helyet kapnak benne.

A múzeumot az egyiptomi Orascom Construction és a belga BESIX Group közös vállalkozása építette – áll a NEM honlapján közölt ismertetőben. Mosztafa azonban elmondta, mivel korrupció merült fel, az egyiptomi kormány visszavonta a belga cég megbizatását és az egyiptomi katonák segítségével fejezték be az építkezést – fűzte hozzá büszkén.

A Nagyterem és a Nagy Lépcsőház

A Nagy Egyiptomi Múzeum átriuma (nagyterme) a főbejárati csarnok, amely 10 000 négyzetméter alapterületű. Üvegtetővel és átlátszó homlokzattal tervezve, a Giza-piramisok belülről is láthatók.
A teremben található II. Ramszesz fáraó 11 méter magas, 83 tonna súlyú szobra, továbbá 20–30 különböző korszakokból származó nagy műtárgy, így ez a terem bevezető, kedvcsináló kiállításnak számít. II. Ramszesz szobrát, amelyet 2006-ban költöztették a kairói Ramszesz tértől a NEM területére, 2018-ban helyezték el az átriumban. A szobor annyira lenyűgöző, hogy az azt bámuló turisták közül – YouTube videók tanúsága szerint – sokan esnek bele a szobrot körülvevő vizes medencébe.

A Nagy Lépcsőház köti össze a 12 fő kiállítótermet. A lépcsőház átmeneti galériaként szolgál, több mint 60 műtárgyat tartalmaz, és a 12 teremhez vezet. A 6000 m2-es területű, hat emelet magas (kb. 50 m) lépcsőház összeköti az átriumot, az ideiglenes kiállítótermeket és a fő régészeti kiállítást a felső terasszal, ahonnan újabb ragyogó kilátás nyílik a gízai piramisokra.

Az itt látható, lassan araszoló mozgójárdákról megtekinthető műkincsek négy tematikus szakaszban vannak elrendezve, kronológiai utazást jelenítenek meg Egyiptom múltjából. A Királyi szakasz: arra összpontosít, hogy a fáraók hogyan és miért ábrázolták magukat fejedelmi szobrokkal; az Isteni szakasz a templomokról, az istenek és a fáraók közötti kapcsolatról vallanak; az Istenek és királyok szakasz az ókori egyiptomi istenségek uralkodókkal való kapcsolatát mutatja be; a Temetkezési szakasz – amit Mosztafa az életen túli élet szakaszának nevezett – különböző korszakokból származó kőkoporsókat és szarkofágokat mutat be, köztük egy 13. dinasztiából származó piramis fejet, hermionét is.

A 12 főterem

A 12 főterem a múzeum teljes, 50 hektáros területének körülbelül egyharmadát fedi le, és több mint 24 000 műtárgyat mutat be időrendben kb. i. e 3100– i. sz. 400 közti időszakból. A műtárgyakat Kairó, Luxor, Minya, Sohag, Assiut, Beni Suef, Faiyum, a Nílus-delta és Alexandria raktáraiból és múzeumaiból szállították ide.

Az első három galéria az őskort, a dinasztia előtti korszakokat, a korai dinasztikus korszakot, az Ókori Birodalom korszakát és az első átmeneti korszakot mutatja be.

A 4–6. terem a Középbirodalmat és a második átmeneti korszakot, a 7–9. terem az Újbirodalom korszakát mutatja be. A 10–12. teremben a harmadik átmeneti korszak, a késő korszak, valamint Egyiptom római és görög korszakának műkincseit láthatjuk.

Tutankhamon termek

A legtöbb látogató azonban a Tutanhamon termekben időz el. A tizenkét terem közül kettő kizárólag a XVIII. dinasztia fáraója, Tutankhamon király (uralkodott kb. 1332–1323 között) 5 398 műtárgyának kiállítására szolgál.

Ez az első alkalom, hogy a teljes gyűjteményt egy helyen állítják ki.  A két terem 7000 négyzetméter alapterületű.

A központi darab Tutankhamon arany maszkja, amely a világ legértékesebb műtárgya. Továbbá látható a négyből az a szarkofág, amelybe Tutanhamon bebalzsamozott testét helyezték, hogy aztán négy arannyal kivert ládába tegyék, hogy ott várja a feltámadást. Az egyik szarkofág 110 kiló aranyból készült, a másik kettő aranyozott fából. Itt látható az arany trónus, illetve egy arannyal és ezüsttel borított szék is, amelyen Tutankhamon és felesége, Ankhesenamun életének jelenetei láthatók.

Mosztafa szerint az arany trónus Tutankhamon apjának trónusa lehetett, ugyanis a lábzsámolyán csak hat emberalak, hat ellensége látható, Tutankhamonnak pedig már kilenc ellensége volt.

Láthatóak itt a fáraó arannyal borított szekerei, amulettek és ékszerek, például nyakláncok, gyűrűk és fülbevalók, fegyverek (tőrök, íjak), bútorok (ágyak, székek) és étkezőeszközök. Vannak ushabtik, azaz kis szobrocskák vagy figurák, amelyeket a túlvilágon használhat a fáraó.

A termek kialakítása hasonló a Királyok völgyében található eredeti Tutankhamon-sírhoz. Tutankhamon múmiája restaurálása után azonban a Királyok völgyében marad, és nem kerül áthelyezésre a NEM-be.

Mosztafa elmondta, hogy a NEM Neffertiti, Eknathon fáraó titokzatos feleségének mellszobrát szeretné visszaszerezni Európából, lévén az az egyiptomi örökség része. A mellszobrot a második világháború idején vitték a németek Berlinbe a Louvre-ból, az jogilag a francia múzeum tulajdona. Ha Berlintől kérik – mondja Mosztafa – azt a választ kapják, hogy nem az övék, ha Párizstól, hogy nincs náluk. Mosztafa, aki idegenforgalomból doktorál, reméli, hogy az üresen maradt épületben hamarosan a fáraók feleségeinek terme, Neffertiti mellszobrával mégis megnyílhat.

A Konzervációs Központ

Nem látogatható, mégis a NEM egyik legfontosabb részlege a Nagy Egyiptomi Múzeum Konzervációs Központja, amely a világ egyik legnagyobb konzervációs és restaurációs központja, valamint a Közel-Kelet legnagyobb régészeti leletek restaurálásával foglalkozó központja. 2006-ban alapították, és 2010-ben nyitották meg. A múzeumtól nyugatra található, és egy körülbelül 200 méter hosszú alagúton keresztül kapcsolódik hozzá. A központ 19 laboratóriumot foglal magában, köztük múmiák, fa, kő, falfestmények és fémek restaurálására szolgáló laboratóriumokat, valamint megelőző konzerválási és tudományos dokumentációs laboratóriumokat. Hat raktárhelyiséget is tartalmaz, ahol a műtárgyakat ellenőrzött környezeti feltételek mellett tárolják.

Búcsú a múzeumtól

Életre szóló élmény volt a múzeumlátogatás. Megpillanthattuk, megérinthettük, kissé jobban megérthettük a rendkívüli egyiptomi civilizáció emlékeit. A mai Egyiptom lakóinak kévés közük van az Óbirodalomhoz, de túl az anyagi haszonlesésen dicséretes, ahogyan őrzik, amint Mosztafa fogalmazott: az emberi civilizáció bölcsőjének emlékét.