Szűk évtizeden belül másodjára ácsolják körül az 1784–1785-ös parasztfelkelés három vezérének emlékművét Kolozsváron. Ion Vlasiu 1974-ben leleplezett munkája vertikálisan érvényesül obeliszk jellegű alapformájával, talapzata viszont javításra szorul: talán nulla hírértékű klasszikus műemlék-restaurálásról van szó, abból is a könnyebbik változatról, hiszen láthatóan nem a struktúrája roggyant meg az egyébként monumentálisnak szánt szoborcsoportnak. Hogy miért váratott magára mindkét ízben a beavatkozás, és mivel magyarázható az első javítás szakmailag kétes minősége, mindez már árnyalja a képet. Ugyancsak nagyjából tíz éve annak, hogy szintén Kolozsváron Ilarion Voinea alkotását, Alexandru Ioan Cuza mellszobrát leleplezték, a büsztöt tartó oszlop pedig rá pár évre látványosan hámlani kezdett. Mint ahogyan a tőle srégen alig 50 méterre található és 1996-ban átadott térplasztika, Radu Afteniének az ősi föld védőinek szentelt (amúgy ötletszegény, zsúfolt és arányosságában bicegő) kompozíciója is harsányan enyészetnek indult: az emlékművet fedő szindi kő alól kispórolhatták a jó minőségű ragasztót, vagy a borításhoz előírt időt… ugyan ki bíbelődne efféle apróságokkal. Az a fő, hogy az egykori szovjet tank helyett honi hősök firtassák a piedesztálról a pátria jövőjét. Mely ezáltal egyre dicsőbb, na de nem szeretnék Pannonius-plágiumba torkollni! Maradjunk veszteg, a megbízhatóan tömör és kellően hallgatag posztamentumok magasságában. Avagy újabban mélységében: most ugyanis mínuszba ment át a talapzat a Farkas utcában; ennél lejjebb csak Emil Boc hazafiaskodó hisztériarohamai tudnak eljutni. Az Erdélyi Iskola korifeusainak emelvényét, bár nem a szobrász maga képzelte, a város toleránsnak reklámozott elöljárója most visszagyömöszölné a szoborcsoport alá, minekutána az ő hivatala hagyta jóvá, hogy a háromtudósokat hozzák járószintre, egy új, önmagában koherens és pályadíjnyertes projekt részeként.

Piedesztált nem tervezhet mindig egy Pákei-kaliber – ismerjük be, ez túlzott elvárás lenne.  De hogy mire emelünk alkotást az meghatároz, a szándék tövéről van itt szó, mennyire engedem közel a benyomás-fogyasztót, mit sugallok, mitől lesz felemelő vagy nevetségesen suta a (köz)szemlére kihelyeyett mű. Mint a nemzeti öntudat és értékskála. Ha mállékony premisszákra építed az identitásképzés újabb elemeit, akkor félő, hogy recsegni fog, az idő hamarabb fog rajta, mint az emlékezet azt követni tudná. Legalább olyan gond, ha az ősdákológus írja át a történetet (hisz közismert a Szőcs Géza-i axióma, mely szerint „Dákok pedig nem léteztek. S ha lettek is volna, bizonyára magyarok voltak.”), mint a pár éve divatozó türkös trükközés (szerencse, hogy Magyarország csak kültag a Türk Tanácsban, innen még diszkréten le lehet lépni). Meg a magyarságkutatás intézményesített látomáslajstroma, szentkoronatanok, déenes-dogmák, minderre vizuális glazúrként a szakmailag kétes produkciók, mint a filmnyelvben dadogó, történeti dokudrámaként műfajilag igencsak elenyésző Aranybulla és társai, ez a hadikolósan kivagyi vonulás…  

Az alapvetés lényege, ha már a jelképes értelmezési mezőbe tévedtünk – az alapkő letételének gesztusa (tetézve mindenféle időkapszulás bónusszal: apropó, mit is tehetnénk egy tegnapi-mai hengerbe üzenetként – pár ostorkarikát, kézmíves tarsolylemez-utánzatot, egyéb apró szuverenitás-szuvenírt, hold- és napformájú pogácsákat, kimondottan a nemzet kárpát-medenceileg összetöltött lisztjéből, fűzérke aszalt kétharmadot, ilyesmiket), mondom a gesztus, mely egy folyamat lényeges, ám apró szekvenciája, nos ez a mozzanat időzítés, meg helyszínfüggő. Ezért sem kell elkapkodni, mert tervben van, mert lepályáztuk, mert állam- és pártvezetésünk elvárja ugyebár, ha épp erre jár. De hát a terv maga egy olyan valami, ami önzetlenségről, távlati és kontextuális aggodalomról, alázatba mártott kitartásról szól. Ahogyan a jó szobrokat is tervezik-forma, alapos inzsennéri odaadással: hogy a térplasztika mint 3 D-s komfortérzetünk kelléke érvényesüljön a térbe rondított ad-hoc alakzatok dacára. Hogy a köztérre szánt szobornak (meg a közvitára érdemes nemzetképnek) esélye legyen szerepét minél inkább betölteni. Galambpiszkostul-talapzatostul.

(Nyitókép: visitcluj.ro)