Ha az illiberális szót nem egy pejorativ politológiai fogalomként használjuk, akkor cseppet sem tévedünk a román politikai pártpaletta jellemzésekor. Az utóbbi egy-két évben a progresszív, liberális narratíva úgy tűnt el a román politikából, mint a zöld aktivista a medve előbukkanásakor. Pedig a Liviu Dragnea idején tüntetgető „csillogó szemű” fiatalok tömegei hirtelen olyan fontos tényezővé emelték a Mentsétek meg Romániát Szövetséget (USR), hogy azt hihettük, fényes jövő áll a botránypolitizálás eszközeivel is élő ultraliberális formáció előtt.

Az USR kormánykoalíciós partnerként aztán villámgyorsan játszotta el a gyorsan jött bizalmat, s ezzel együtt azt az ideologizált politikai aktivitást is, amelyet francia és német mintára igyekezett meghonosítani Romániában. A belső válságoktól meggyengült, színtelenné vált USR-t ma egy meglehetősen zűrös társaságban találja meg a választópolgár. A Nemzeti Liberális Pártból elűzött Ludovic Orban és a Traian Băsescu egykori pártjának romjain élősködő Eugen Tomac ölelésében a maradék USR-ben már csak az életben maradás a tét. Hogy a nagyon progresszív, az azonos neműek jogait a legfontosabb célkitűzései között emlegető USR-s politika mennyire volt őszinte, azt leginkább a hagyományos családról szóló népszavazáson bevallása szerint igennel szavazó, majd őszinteségéért megbüntetett Elena Lasconi esete mutatta meg.

Nem kell politológusi diplomával rendelkezni ahhoz, hogy megállapítsuk: Romániában ma egyetlen olyan párt sincs, amely liberális irányvonalat képvisel. Tegyük gyorsan hozzá: igény sincs rá. A felmérések más elvárásokat jeleznek. A külpolitikát illetően az utóbbi években több felmérésből is az derült ki, hogy a többsége úgy véli, Bukarestnek inkább szuverenista politikát kellene folytatnia. A példakép is megvan: Orbán Viktor magyar miniszterelnök népszerűsége tavaly elérte a hatvan százalékot Romániában. Erről a trendről közölt elemzést a Deutsche Welle román nyelvű szerkesztősége. A szerző az egyik legismertebb, a politikában leginkább járatos publicista, Sabina Fati. Szerinte a románok azt szeretnék, ha országuk vezetője keményen lépne fel Brüsszelben, s nem a különböző hírtelevíziók stúdióiban, hanem a nagyhatalmak képviselőivel tárgyalva küzdene a nemzeti érdekekért.

A helyzet ugyanakkor az – ezt a fentebb említett írás is megállapítja –, hogy a szociáldemokrata, a nemzeti liberális politikusoknak is tetszik a magyar érdekérvényesítési modell, csakhogy a bátorság azonnal elillan, mihelyt egy nyugati vezető megjelenik a tárgyalóasztalnál. Így a csalódott szavazók számára maradnak azok a figurák, akiknek botránykeltéssel, a felgyülemlett társadalmi frusztrációk meglovagolásával, időnként magyarellenes kirohanásokkal élik ki állítólagos patriotizmusukat. Tartalom nélküli formák gyűjteménye – egyelőre ennyit tud nyújtani az izzadságszagú politikai útkeresés Romániában.

(nyitókép forrása: Shutterstock)