Jólneveltségre vall, ha a villamoson rálépünk valaki lábára és azt mondjuk, hogy: „Pardon!”. Világszintű erkölcsi inflációra vall, hogy a tömeggyilkosok és a drogbárók azt hiszik, hogy bármit megtehetnek, aztán azt mondják, hogy: Pardon! Mintha ezzel el lenne minden intézve – és sok esetben el is van minden intézve...

Donald Trump hónapok óta Nicolas Maduro venezuelai elnök és rezsimje ellen fenyegetőzik, és a karibi-térségbe „Nagy Armadát” vont össze. Ennek fő oka a Venezuelából az USA-ba irányuló drogkereskedelem, állítja. Az amerikaiak sorban lövik ki a kis csónakokat, amelyek szerintük drogot csempésznek az Államokba, és már közel száz „drogcsempészt” megöltek. Azért vagyok kénytelen idézőjelbe tenni e borzalmas megnevezést, ugyanis az amerikaiaknak eszük ágában sincs bizonyítani, hogy ezek az emberek valóban drogot csempésznek és nem egyszerű halászok, például. A hadügyminiszter, Pete Hegseth azt állítja, hogy a CIA elegendő bizonyítékot gyűjtött össze az összes kilőtt csónakot illetően, de ez nem biztos, hogy így van. Ami biztos, hogy a kis lélekvesztőket úgy kilövik, hogy semmi sem marad utánuk, ha pedig mégis, akkor még egyszer, egy második rakétával is odaperzselnek nekik, hogy se túlélő, se bizonyíték ne maradjon! Most éppen egy ilyen eset foglalkoztatja az amerikai politikumot és közvéleményt, ugyanis kiderült, hogy az egyik csónak szétlövését ketten túlélték, úgyhogy egy második bomba végzett a szerencsétlenekkel. Trump és hadügyminisztere mosakszik, de ha valóban így történt, akkor az amerikaiak megszegték a Genfi Egyezményt és háborús bűnt követtek el. Előbb-utóbb kiderül.

A csónakok önkényes kilövése eleve felveti ezen katonai akciók legalitását. A törvényes módja a dolognak az lenne, ha a térségben tartózkodó amerikai hadihajók megállítanák a csónakokat – könnyen megtehetnék! –, átkutatnák azokat, és amennyiben drogot szállítanak, lefoglalnák az árut, letartóztatnák a legénységet, majd eljárást indítanának ellenük. A Trump-kormányzat nem ezt teszi, éspedig azért nem, mert egyáltalán nem a drogcsempészet elleni harcról, hanem Venezuela – egyben a világ – megfélemlítéséről van szó, ráadásul jól esik Trumpnak és kormányának izmaikat villantani.

Hogy mennyire nem a drogokról szól az amerikaiak „karibi csónakázása”, azt a legjobban a volt hondurasi elnök, Juan Orlando Hernández Trump általi megkegyelmezése bizonyítja! A hondurasi exelnökre több, mint 400 tonnányi kokain USA-ba való csempészésének a megszervezését bizonyították rá, amiért 43 év fegyházat kapott. Ebből letöltött másfél évet és most Trumpnak köszönhetően ismét szabad ember! Tehát egyfelől van Maduro elnök, aki mint diktátor ugyan már „szépen” bizonyított, de drogcsempészetért még soha nem volt elítélve, ennek ellenére tizenötezer amerikai katonát kap ő és az országa a nyakába, másfelől van Hernández hondurasi exelnök, akit jogerős ítélet következtében megkezdett börtönéből most kiengedtek.

Sokan nem értik, hogyan történhet meg mindez, pedig a dolog nagyon egyszerű. Trumpnak és adminisztrációjának nincs semmiféle morális vezérelve, és a törvényeket sem tartják be. Egyelőre szabad a vásár, csak azt nem értem, hogy nem gondol arra Trump, hogy azért ennyire nem lehet hülyére venni a világot. Meggyőződésem, hogy nem tart a végtelenségig ez a pünkösdi-királyság, és ha Trump, mint elnök és idős ember meg is ússza, talpnyalói valószínűleg megtapasztalják majd az elszámoltatást, nem lesz pardon…

A rendkívüli pardonok történetében külön helyet foglal el Benjámin Netanjáhú nem rég benyújtott kegyelmi kérvénye. Izrael miniszterelnöke ellen már nyolc éve folyik korrupció miatt az eljárás, és a gázai háború nagyságrendje és elhúzódása is ezzel szorosan összefügg, hiszen Netanjáhú kénytelen volt a radikális szélsőjobbal szövetkezni, hogy megmentse miniszterelnöki pozícióját, vagyis szabadságát. Míg háború volt, Bibi (Netanjáhú beceneve) viszonylagos biztonságban érezhette magát, de most, hogy Trump a tűzszünetet kierőltette – elismerés jár neki ezért – Netanjáhúnak lépnie kellett. Azt állítja, neki személyesen az lenne érdeke, ha a törvényszéki eljárás folytatódna, mely révén ő ártatlanságát bebizonyíthatja, nemzetbiztonsági okokból viszont kegyelmet kér az elnöktől, mert korrupciós törvényszéki pere kedvezőtlenül hat Izrael állam biztonságára. Szép kis kegyelmi kérvény, mondhatom. Nagyon helyesen fogalmaz az izraeli ellenzék vezetője, mikor arra kéri az elnököt, ne írja alá a kegyelmi kérvényt, ugyanis sem a bűn Netanjáhú általi beismerése, sem a miatta érzett megbánás nem szerepel a kérvényben. Ártatlan ember kér tehát kegyelmet, csupa önzetlen hazafiságból! Mit mondhatunk erre, mi, kisemberek: no comment...

(Nyitókép: ft.com)