És akkor egyszer csak megnyílt a lehetőségek kapuja: zenekarod van, esetleg egy lemezcég is szerződést kínál, netán szponzorok és média cégek is mögéd állnak. Na most, hogyan tovább?

A legtöbben ilyenkor hajlamosak elhinni, hogy megérkeztek: innen már minden magától megy, a siker önjáró, a gépezet működik, és csak ki kell élvezni a gyümölcsét. Az igazság azonban sokkal árnyaltabb. Az első szerződésemnél például azt hittem, hogy minden gondom megoldódott. A valóságban viszont hamar kiderült, hogy minden „igen” mögött tíz másik „nem” várakozik, és minden ígéret mögött újabb próbák és kompromisszumok rejtőznek. Megtanultam a leckét és azóta teljesen függetlenítettem magam. Megalapítottam a saját lemezkiadómat és cégemet. Nem könnyű, de többnyire ura vagyok a helyzetemnek.

A média figyelme, a szponzorok pénze vagy a lemezkiadó háttere kétségtelenül segíthet, de mindezek nélkül is meg kell tudnod válaszolni a legfontosabb kérdést: miért csinálod? Ha nincs benned erős, belső indíttatás, akkor előbb-utóbb mások fogják megmondani, mit kell játszanod, hogyan kell kinézned, és milyen üzenetet kell közvetítened. Akkor viszont a zenéd már nem rólad szól, hanem róluk.

Én is átéltem, hogy amikor legjobban mentek a dolgok kifelé, belül éreztem a legnagyobb ürességet. Az igazi fordulat akkor jött, amikor rájöttem: ha lecsupaszítok mindent, – a szerződéseket, a plakátokat, a reklámokat, a menedzsereket – mi marad? Egy ember és a hangszer, egy ember és a közönsége, egy ember és a dalai. Ha ezek nincsenek rendben, akkor hiába van mögötted bármekkora gépezet, hosszú távon nem marad semmi. A valódi erő nem a szerződésekben vagy a reflektorok fényében rejlik, hanem abban, hogy bármilyen körülmények között képes vagyok teremteni valamit, ami tőlem származik. Ez a felismerés szabadságot adott: már nem a külső elvárások, hanem a belső tartalom határozta meg a döntéseimet, a ritmusomat, a zeném mondanivalóját. Bár az út tele van lehetőségekkel, buktatókkal és külső kényszerekkel, a végső mérce mindig az, amit belül hordozol. És ez az, ami mindig veled marad.

A hosszú és sikeres karrier reménye pedig éppen a saját tartalmadban rejlik, abban a forrásban, amit senki nem vehet el tőled. Ez a belső forrás soha nem apad ki, ha őszinte maradsz magadhoz. Nem kell tökéletesnek lenned, nem kell mindenkinek megfelelned, csak hűnek kell maradnod ahhoz, ami belülről hajt.

Mert a világ változik, a trendek jönnek-mennek, a szponzorok és médiacégek ma még tapsolnak, holnap már új arcot keresnek. Egyetlen dolog állandó: mindig csak magadra és a benned levő tartalomra számíthatsz. És ez nem teher, hanem a legnagyobb szabadság.