Igen, most a bal, az per pillanat nagyon fontos. Főleg ha háttal állunk a táblának. A táblán pedig az ország hegy- és vízrajzi térképe. A vizekhez érvén, ha a címhez igazodva balra tekintünk, máris a Prut adja magát, mint keleti  (bal felőli) fontos kék szalag. Fegyelmezetten összegyűjti a medencéjében fellelhető kisebb folyókat, patakokat, egyben határt is szab Romániának. „Pluton túli lománok” – mondta volt lányaim egyike, évekkel ezelőtt, kissé kikerekedett szemmel, mert nem a folyóra, hanem a bolygóra saccolt. Elsőre. Ők, a sodrás bal partján élők most szavaznak: kettős a tét, de valójában egy a téma – Moldova Köztársaság továbblép a nyugati (ergo uniós) integráció rögökkel, kátyúkkal, mi több: hajtűkanyarokkal telített útján, vagy Moszkvának sikerül (akár átmenetileg) elakasztani a folyamatot. Pénzt-paripát-fegyvert nem kímélve; eddigi infók szerint legalább 130 ezer moldáv állampolgárt fizettek meg/le, hogy „okosan” voksoljon vasárnap. Egy 2,8 milliós lakosságú államban nem épp elhanyagolható arányú vesztegetési kísérlet.

A moldáv köztársaság etnikai-„geopolitikai” összetétele amúgy sem kedvez föltétlenül a felzárkózásnak: a szakadár Transznisztriában mintegy 270 ezer választópolgárt tartanak nyilván, a gagauzok több mint 120 ezren vannak, orosznak további 110 ezer moldáv állampolgár vallotta magát... és nem kevesebb, mint kétmillióan moldovánnak. A románok mindösszesen 7%-nyi szeletet képviselnek a populációból. Igaz, az előbbi adatok az egy évtizede megejtett népszámlálásból származnak, de az idén tartott új lajstromozás – bár bizonyára fog aránymódosulásokat kimutatni – nem borítja érdemben a kalkulusokat.

Ezért is izgalmas az október 20-i voks: és ezért kellene megfontoltabban nyilatkozniuk a kampányban égő honi jelölteknek Pruton túli román testvéreik megszólításában. A moldáv kérdés, lássuk be, kényes jellegétől eltekintve, nem egyéb Bukarestben, mint konjunkturális téma, kortesbeszédekbe illő passzus. Senki sem tudja mindezek dacára tagadni, hogy a két ország kapcsolata idővel nem vált szorosabbá (elég csak a télre készülődő Moldávia energetikai ellátásának román oldalról szavatolt biztonságára gondolni). Létezik tehát egy alig palástolt szimpátia, amit már lehetne akár szomszédságpolitikának is nevezni, bár e kifejezés azért átgondolt, koherens és távlati tervezésre utalna, nem rapszodikus, ám mégis ugyanabba az irányba mutató erőfeszítések időnként csak jelképes sorára. Bukarest viszonyulására ugyanis ez utóbbi  magatartás inkább jellemző. Nos, ebben a felfokozott hangulatban nem szerencsés, ha a Pruton innenről üzengetünk a túloldalon levő románoknak. És csakis nekik. Márpedig jelöltjeink (Ciolacu, Ciucă, Lasconi) nem a moldáv állampolgárokhoz szóltak, hanem az „ottani románokhoz”.

Moldova, a Pruton túli tartomány választhatná, s a felmérések is erre buzdítják, a semlegesség égisze alatti kivárást. Hogy az övezetben némileg letisztuljanak a körvonalak, megállapodjon a helyzet, bármilyen furcsa is ez a kifejezés a háborús egyre konkrétabb közelségében. A neutralitás ugyanakkor jó kibúvó és időzítés (vagy épp időhúzás), s ekként a referendum indokait-érvényességét is kikezdő álláspont. Mint annyiszor, most is kiderül, a keleti-svájcokba vetett bizakodás, remény nem egyéb makacs önáltatásnál.

A majdani összromán unióról, mint középtávú projektről pedig annyit már meg lehet előlegezni, hogy jó eséllyel újabb centimétereket halad az ügy. Csak azt nem tudni, a pálya milyen hosszú, s mikor kezd újra lejteni. Például egyértelműen Bukarest javára.