Egy poénos párbeszéd utal a magyarok örökös boldogtalanságára:

„ – Nem is kérded, hogy vagyok?

– Hogy vagy?

– Ne is kérdezd!”

Van, aki szerint, aki nem magyar, nem is érti, hogy mi ebben a poén…

Abban szinte mindenki egyetért, hogy boldogságunk mértéke nagyjából az aktuálisan megélt életfeltételeink függvénye. S bár nem egy egzakt tudomány a boldogság kutatása, mégis országos és világszinten is nagyon sokan foglalkoznak vele.

Legutóbb az Eurostat tette közzé „életminőségi mutatókat" tartalmazó éves kiadványát, amely az összes uniós tagállamban végzett felméréseken alapul. Az első helyen immár „hagyományosan” Ausztria végzett. De meglepetésre Románia lett a második megelégedett ország, osztozva Lengyelországgal és Finnországgal a helyezésen, mindhárman 7,7 pontot értek el a lehetséges 10-ből.

Az Eurostat statisztikusai megjegyezik, hogy „az uniós polgárok általában véve elégedettek az életükkel, s az olyan tényezők, mint az iskolai végzettség, a család és a pénzügyi stabilitás inkább befolyásolták a válaszadók általános elégedettségét, mint a vagyon.

A magyar nép boldogságszintje szintén nagyot emelkedett, ott találjuk magunkat a középmezőnyben, ami sokkal jobb mint utolsó előttinek lenni, vagy pláne utolsónak.

Azok ugyanis a bolgárok. Bulgária az egyetlen ország, amely hat pontnál kevesebbet ért el az általános életminőségi elégedettségi indexen. Mondhatjuk érthető, hiszen a negatív statisztikák valahányán lóhosszal első déli szomszédunk, ennyi kudarcot megélni mégiscsak terhes lehet. De az már igazán megdöbbentő, hogy Németország áll az utolsó előtti helyen az elégedettség rangsorában. A németek pontszáma a 2021-es 7,1-ről 6,5-re esett vissza a legutóbbi felmérésben.

Amit talán magyaráz az a tény, hogy a németek nagyobbat koppantak, mint mi, kelet-európaiak. Nyugat-Európában az emberek jobban „lelombozódtak” a növekvő energiaárak, az életszínvonal romlása, a menekültáradat miatt. Mi amúgy is hozzá vagyunk szokva a nehézségekhez, ezt bizonyítják a népi bölcsesség kitermelte sarokigazságok is. Mi nem várjuk – hiába is várnánk – mindenben az állam támogatását. Mi magyarok hittel mondjuk: „csak egészség legyen”! A román szólás szerint is, „csak rosszabb ne legyen”, s ez a hozzáállás segít bennünket abban, hogy kevesebbet elégedetlenkedjünk.

A románok életszemlélete a törökökéhez hasonlít: az öröm fontosságát hangsúlyozzák és a jelen pillanatban élést. Jelen lenni és megélni a pillanatot teljes egészében, őket ez segíti a boldogsághoz.

Mi, erdélyi magyarok nem ismerve azt is az afrikai ubuntu szemléletet gyakoroltuk, és de jó lenne, ha még gyakorolnánk valaha, ha hinnénk az összefogás (kaláka) fontosságában, hogy senki nem létezhet teljesen függetlenül másoktól, hogy az empátia, a szeretet és egymás tiszteletben tartása nagyon lényeges a boldogságunk szempontjából.

Ami viszont örvendetes, hogy az adatok azt mutatják, hogy a 16–29 évesek elégedettebbek az élettel, mint a 65 év felettiek.

Engem meg ez az adat tesz elégedetté. Mert közel harmincöt éve erre tettem fogadalmat: írni, vitatkozni, tárgyalni, dolgozni fogok erőm szerint azért, hogy gyermekeim, unokáim elégedettebbek legyenek Istentől rendelt életükkel, mint az előttük járó generáció. Ha ez valóban így lesz, valóban így van, az én egyéni boldogságmutatóm jóval nyolcas fölé csúszik.

(Nyitókép: iStockPhoto)