Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármesterének legutóbbi ámokfutását látva, ismételten felmerül bennem a kérdés, hogy az a személy, avagy azok a személyek, akik az udvarhelyi városvezető szövegeit írják, tényleg jót akarnak a megbízójuknak, vagy valamilyen obskúrus okból kifolyólag szánt szándékkal ellene dolgoznak?

A politikai beszédírás egy speciális kommunikációs műfaj, amelyet tanítanak is. Vezető politikusoknak dolgozó szellemírók szerint manapság már alig akad olyan politikus, aki minden szövegét maga fogalmazza meg. Az okok eltérőek, értelmesebb embereknél az időhiány, a kevésbé értelmeseknél a hozzá nem értés, netán a lustaság, vagy ami még gyakoribb: a kifejezőkészség hiánya.

A gondok ott kezdődnek, amikor az örök anonimitásra ítélt álszerzők szövegeit olyan ember szájából hallod, akiből nem nézel ki ekkora szellemi teljesítményt. Gálfi Árpád ilyen ember, több területen is. Ezt még a saját csapata is beismerte néhány évvel ezelőtt, amikor mindenki megnyugtatására kijelentették: olyan sokoldalú, komoly szakértői „aranycsapattal” vették körül Gálfit, amely szükség esetén kompenzálni tudja a polgármester hiányosságait. Csakhogy a csapat már a múlté, ráadásul Gálfi zseniális szellemírója is lelépett. Legutóbbi megnyilvánulásaival pedig az udvarhelyi városvezető sokadszorra sodorja önmagát olyan kellemetlen helyzetbe, amiből sehogy sem lehet jól kijönni.

A legutóbbi malőrt az udvarhelyi önkormányzat pénteki rendkívüli tanácsülésén szolgáltatta a városvezető. Történt ugyanis, hogy a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal sportpályázatokat elbíráló bizottsága egy olyan sportklubnak (a Góbék Teqball Klubnak) ítélt meg támogatást, amely a hatályos jogszabályok szerint nem jogosult erre. Erre a szabálytalanságra a saját pályázatának elutasításáért óvást benyújtó György István, a Székelyudvarhelyi Asztalitenisz Klub vezetője írásban hívta fel a figyelmet. Válaszlevelében a városháza elismerte a hibát, akárcsak a polgármesteri hivatal főjegyzője, Venczel Attila. Sőt, György István szerint a tanácsülés előtti napon maga a polgármester is. (A teqballosokat amúgy időközben törölték is a támogatott klubok listájáról.)

Ennek ellenére a pénteki napon Gálfi Árpád, papírról felolvasott szövegében azzal vádolta meg az általa „a székelyudvarhelyi RMDSZ legfontosabb sportstratégiájának” nevezett Benedek Árpád Csaba RMDSZ-es önkormányzati képviselőt és „aktuális barátait”, hogy az asztalitenisz klub vezetőjét felhasználva sikerült elgáncsolniuk a Székelyudvarhelyi Góbék Teqball Team csapatának mindkét pályázatát, támogatás nélkül hagyva a világbajnokot adó sportklubot.

A polgármester személyeskedése nem is maradt visszhang nélkül, az ülésen jelenlévő György István szinte azonnal kikérte magának, hogy ne vele vitessék el a balhét. „Megmentettem a hivatalt egy számvevőszékes, DNA-s ügytől. Meg kéne csókolja – már bocsánat a kifejezésért – az egész hivatal a s*ggemet” – mondta György, aki utólag elnézést kért a kirohanásáért.

Könnyen lehet, hogy az udvarhelyi hivatal apparátusa tényleg megúszott egy fölöttébb kellemetlen kivizsgálást, bár még kérdéses, hogy a tavalyi, szintén jogtalanul megítélt támogatásnak lesznek-e jogi következményei vagy sem? Kérdés az is, hogy mi lesz a támogatás nélkül maradt teqballosokkal? Igaz, a székelyudvarhelyi önkormányzat többségi frakciójának vezetője, Godra Zsolt megjegyezte, hogy az általa vezetett vállalkozás, a Góbék főszponzoraként, összességében nagyobb összeggel támogatta a klubot, mint az éppen elkaszált, 130 ezer lejes hivatali támogatás értéke. És remélhetőleg az udvarhelyi vállalkozók is segítenek abban, hogy a klub átlendüljön ezen a nehéz helyzeten.

Ugyanakkor Gálfi Árpád polgármester zavaros és vitatott szakmai erkölcsű megnyilvánulása is számos kérdést felvet. Az nem vitás, hogy a botrányt kiváltó vádaskodását nem ő írta, viszont az már megkérdőjelezhető, hogy rendelkezik-e egyáltalán olyan képességgel, hogy helyesen és teljes egészében értelmezzen egy olyan előre megírt szöveget, amelynek a puszta felolvasása is komoly kihívás elé állítja? Netán elhitte, hogy az udvarhelyi sportklubok összeugrasztásával, politikai színezetű látványos ujjal mutogatással másra tud kenni egy olyan hibát, amit a saját beosztottjai követtek el? Talán. De vajon a szöveg szerzője is elhitte? Amikor egy szövegíró úgy ír meg egy beszédet, hogy tudja, szinte azonnali reakcióra számíthat a politikai ellenfelektől vagy a választópolgároktól, ebből fakadóan rendkívül tájékozottnak kell lennie, kisujjában hordania az aktuális helyzetet, hogy írásán ne lehessen fogást találni.

Sajnos, Gálfi Árpád nem először rúg ily módon öngólt magának. Hovatovább már egyre kevésbé tűnik hajmeresztő elméletnek, miszerint ezek a hőbörgések csupán a polgármester elemenkénti leépítésének jelei. Végezzék ezt tudatosan vagy akár tudatlanul. A gond, hogy ezekkel az ámokfutásaival a városvezető nem csak saját magát, hanem egy egész hivatal, sőt egy egész város létét, megítélését, renoméját ássa alá. Olyan mélységekbe taszítja Udvarhelyt, amiből bravúr lesz kijönni. Mert bárki is legyen a következő székelyudvarhelyi polgármester, örülhet, ha az első mandátuma alatt, a türelmüket végképp elvesztett udvarhelyiek szemrehányásai közepette, ki tudja hozni nullába az egészet. Függetlenül attól, hogy a jelenlegi városvezető a több oldalt kitevő ígéreteiből mit és mennyit tud mandátuma hátralevő részében megvalósítani.

(Nyitókép: Gálfi Árpád Facebook-oldala)