Nem emlékszem ennyire unalmas kampányra az utóbbi harmincöt évre visszatekintve, pedig még összevont is a vasárnapi választás, azaz kettőt kapunk egyben. Az is lehet, hogy bennem van a hiba, s egyszerűen belefásultam a pártok népszerűsítési hadjáratába.

De hova lettek a váratlan fordulatok, a leleplezések, durva vádaskodások? Miért tűntek el a tévéstúdiókból a kivörösödött fejjel veszekedő jelöltek? A közösségi médiában heteken keresztül szembejött velünk a politikai bazár, alapvetően ennyiben merült ki egy olyan kampányidőszak, amely érdekes is lehetett volna.

Alig beszéltek a szereplők Európa jövőjéről, pedig az emberek többségének markáns véleménye van az öreg kontinenst meghatározni egyre kevésbé tudó, a háború árnyékába kerülő Európai Unióról. A közös európai parlamenti választásokon közös listával induló kormánykoalíciós pártok vélhetően taktikaként is kerülték a témát. Ha őszinte válaszokat adnak a brüsszeli politikával kapcsolatos társadalmi elégedetlenségre, könnyen rájuk sütik egy-két számukra nagyon fontosnak tekintett uniós irodában és szerkesztőségben az euroszkeptikus jelzőt.

Ráadásul ott ordít a koalíciós pártok tarkójánál a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR), amelynek EU-bírálatát nem lehet überelni. Maradt a „csodálatos EU” retorika, de ezt csak halkan merték előadni a kormánypártok, nehogy szemberöhögje őket a szociáldemokrata és nemzeti liberális szavazótábor. Vitapartner hiányában az AUR-nak maradt a négy évvel ezelőtti parlamenti választási kampányban jól működő közösségi médiaattak. Az egyes fociultra csoportok által használt „mindenkit gyűlölünk” mintájára az AUR hangosan odamondogatós önfényezése mérsékelt erővel jött át a Facebookon és a TikTokon, de így is lemosta a netes pályáról a koalíciós formációk szerencsétlenkedéseit.Hogy mindez mit eredményez vasárnap estére? Egy mérsékelten magabiztos győzelmet a koalíciós pártoknak az EP-választáson, és egy elsöprő sikert ugyancsak nekik a helyhatósági megmérettetésen. Önmaga erejét minimum megduplázhatja az AUR, ami George Simionéknak úgyszintén egyfajta győzelmet jelent majd. Az európai parlamenti megmérettetésen a vártnál jobban szerepelhet az Egyesült Jobboldal Szövetség, amelyet lehetetlen ugyan politikailag meghatározni, de vonzhatja a szociáldemokratákkal való összeborulás miatt csalódott nemzeti liberális szavazók egy részét.

Az RMDSZ a romániai átlagnál erősebb, jól meghatározott ellenségképet (AUR) felmutató kampányt zárt. Mit mindig, most is az országos szavazói hajlandóság tarthatja izgalomban a magyar szövetség jelöltjeit. Ha ugyanis kiemelkedően magas – hatvan százalék körüli – arányban vonulnak az urnákhoz a román voksolók, akkor szinte lehetetlen küldetéssé válik az öt százalékos EP-küszöb megugrása. Márpedig vasárnapi ez lesz a legfontosabb az RMDSZ számára. Hiába a megtartott pozíciók, a sikerek az önkormányzati választásokon, ha megszűnik a brüsszeli, strasbourgi erdélyi magyar képviselet. Ma még nehezen meghatározható negatív következményekkel járhat az RMDSZ számára egy EP-kudarc abban az évben, amikor ősszel törvényhozási erőpróba is lesz.

Egy esetleges RMDSZ-bukás örömet szerezhet a bukaresti politikai elit nagy részének. Az AUR-nál alighanem görögtüzekkel és konfetti esővel ünnepelnének. Nagyon örülnének még az Orbán-gyűlöletük miatt RMDSZ-ellenesekké váló erdélyi magyar liberálisok és egyéb ilyen-olyan ideológiai törzsecskék. Arról sok érvet hallottunk, hogy miért rossz és hibás az RMDSZ politikája, arra viszont nincs épkézláb magyarázat, mitől lenne jobb a magyaroknak, ha nem lenne jelen az európai porondon az RMDSZ.

A vasárnapi választások talán legnagyobb kérdőjele az RMDSZ-jelenlét az Európai Parlamentben. Mondani szokták: nem csak racionalitás, érzelem is kell a szavazási szándékhoz. Hát itt van egy kis emóciós dilemma: az RMDSZ bukása miatti káröröm, egyben a gyűlölködők és a magyarellenesek elégtétele vagy egy erdélyi magyar kis politikai siker feletti öröm. Lehet választani.