Jó szerencsét! áll a parajdi sóbánya bejáratánál a kétnyelvű felirat, amely a bányászok évszázadok óta hagyományos köszönési formája. Nézem a képeket, a felvételeket, olvasom a híreket, bejegyzéseket, helyszíni beszámolókat, és egyre szomorúbb vagyok. A retinámba égett az a kép, amely a bányából kifele tartó, a természet elleni ádáz harcot végleg elvesztő és ezt tudatosító úriembert örökítette meg, aki könnyeivel küszködve és arcát eltakarva, az utolsók között hagyta el az immár lezárt bányát. Elképzelni sem tudom, mi lehetett akkor és ott az ő lelkében!

Habár ma már aránylag messze élek Parajdtól, a sóbányától, mégsem tudok napok óta napirendre térni a történtek fölött. A parajdi sóbánya közel áll a szívemhez! Szovátán születtem és ott is nőttem fel, többször voltam a bányában kisgyerekként, fiatalként, majd családapaként, gyermekeimmel. Hosszú éveken át szovátai rokonaim egy része számára a megélhetést jelentette, másoknak a gyerekkori légúti betegségekből való kigyógyulást hozta el. Megint másoknak, mint például nekem is, pedig egy csodás kirándulóhely volt csupán.

Számomra a bánya, a Medve-tó mellett, a Sóvidék meghatározó, emblematikus látványossága, természeti kincse, kulturális öröksége (volt?). Aztán 2025 májusában nagy hirtelenséggel minden megváltozott. A megáradt Korond-patak vize utat talált a bányába, és tulajdonképpen néhány nap leforgása alatt vélhetően teljes mértékben ellepte a víz a sókitermelés során kialakított termeket, bányajáratokat. Miközben a bányászok hősiesen küzdöttek a felszínen és a mélyben, hogy bár a bánya legújabb részét, a Telegdy-tárnát meg tudják menteni, a parajdi lakosok kétségbeesetten és magatehetetlenül kellett végignézzék a tragédiát. A természet megmutatta félelmetes erejét, akárcsak a gyönyörű svájci hegyi település esetében, ahol ugyancsak a napokban egy leszakadó gleccser temette maga alá a falut.

Nehéz bármit is mondani e tragédia láttán. Elég, ha csak a helyiek elkeseredettséget és reménytelenséget sugárzó szavait hallgatjuk meg ahhoz, hogy rádöbbenjünk: itt nem csak a bánya veszett el, hanem emberi sorsok pecsételődtek meg, álmok omlottak össze, mint a kártyavár. Egy egész közösség egzisztenciája kérdőjeleződött meg azzal, hogy a nagyrészt turizmusból és kiegészítő szolgáltatásokból élő parajdiak elveszítették településük gyöngyszemét, az évente több mint félmillió vendéget odavonzó sóbányát.

Éppen ezért azt nem tehetjük meg, hogy a felelősség kérdését ne vessük fel. Mert azért azt mindenki tudja, hogy ez nem derült égből villámcsapás volt! Az elmúlt években, évtizedekben ez a probléma folyamatosan előkerült. Egy 2007-ben született tanulmány már figyelmeztetett arra, hogy fennáll a vízbeszivárgás veszélye, aminek súlyos következményei lehetnek. Aztán emlékezzünk: a bányát már 2022-ben be kellett zárni több hétre, mert víz és iszap szivárgott be. Majd ugyanez, hosszabb vagy rövidebb időre, de megismétlődött minden esztendőben. Előjelek tehát voltak, ez nem vitás! De akkor mi történhetett? Nem vették komolyan? Nem volt rá pénz? Más oka volt annak, hogy nem oldódott meg a jó előre jelzett probléma? Egyik feltételezés sem elfogadható! Hogy mindezért ki a hibás, kik a hibásak? Egy kolozsvári íróasztal mellől lehetetlen megmondani. De mindenképp ki kell deríteni és felelősségre kell vonni az illetékeseket! Ezt nem lehet megúszni! Amellett, hogy minden jel arra mutat, hogy Parajd működő sóbánya nélkül marad, egyre több szakértő vélekedik úgy, hogy a történteknek további következményei is lehetnek. Ugyan megoszlanak a vélemények, de több szakember szerint ezek közül a legtragikusabb az, hogy veszélybe kerülhet a falunak a bánya fölötti része és közvetlen szomszédsága. Éppen ezért elérkezett az ideje annak, hogy az Országos Sóipari Társaság, a helyi bánya vezetése és mindazok, akik ebben a helyzetben kulcsszerepet játszanak és valós, releváns, naprakész információkkal rendelkeznek, beszéljenek nyíltan és kendőzetlenül! Itt már nincs idő a titkolózásra, a ködösítésre, a bujkálásra, a halogatásra! A bányászok, a parajdi emberek és az egész ország joga tudni azt, hogy reálisan mire lehet számítani? Megmenthető-e a bánya vagy sem? Veszélyben van-e a település? A kialakult helyzetért kik a felelősek? Ezek azok a kérdések, amelyekre mindenki választ vár! Tegyük hozzá, jogosan! A kormány pedig biztosítson minden szükséges anyagi támogatást a kármentéshez, a helyzet stabilizálásához, a bánya mélyében kialakult helyzet monitorizálásához és a szükséges lépések megtételéhez!

Jó szerencsét! Vajon, elhangzik-e még valaha ez a köszöntés a műszakban egymást váltó bányászok szájából Parajdon? Vajon mikor kapunk választ erre a kérdésre?

(Nyitókép: Farkas Endre)