Akkora tüntetés volt Budapesten, hogy még az MTI és az m1 is beszámolt róla – lehetne mondani nem kevés iróniával. Valóban nagy volt, és tényleg nem lehetett szó nélkül elmenni mellette.

Egy igazi diktatúrában elég szokatlan látvány – élcelődhetnek egy sort az „elnyomó rezsim hallgatásra kárhoztatott áldozatai.” A baj csak az, hogy messze nem az volt, aminek mondták. Ha levetünk minden sallangot, akkor azt is mondhatjuk, hogy rég nem gyűlt össze ekkora tömeg kormányellenes rendezvényen. És rögtön adódik a kérdés, hogy a tüntetés céljával tisztában volt-e mindenki, aki ott volt, vagy legalábbis megpróbált eljutni a Hősök terére? Erősen kétlem.

Nem vitás, hogy a jelenlegi magyarországi ellenzék továbbra sem képes olyan szakmailag alátámasztott és hiteles alternatívát nyújtani a magyar társadalomnak, amellyel elnyerhetné a többség tetszését, de a kormányoldal vitathatatlanul nagy baklövését követően hirtelen meglátta a lehetőséget, hogy egy jó nagyot rúgjon Orbánba és a Fideszbe. Csakhogy ezúttal semmit nem bíztak a véletlenre! Azt tudták, hogy hívó szavuk továbbra is süket fülekre talál, ezért a szócsövet átadták az önmagukat influenszernek nevező aktivistáiknak. Akik valójában ugyanazt csinálják mint ők, de azzal, hogy nem szavazókból, hanem megtekintésekből és kattintásokból élnek, máris elfogadhatóbb embereknek tekinthetők? Vagy legalábbis a fiatalok körében menőbbnek?

Így született meg az Odakint most szörnyek járnak címmel szervezett, a szépen hangzó Kiállás az áldozatokért, a gyerekekért, az egészséges társadalomért szlogenű politikamentesnek és civilnek mondott, és valóban hatalmas tömeget vonzó akció.

A befolyásosságban ténylegesen jeleskedő, de minimum megkérdőjelezhető identitású és szándékú influenszereknek jár a kalapemelés, hiszen olyat vittek véghez, amire magyarhonban régóta nem volt példa, az viszont már kevésbé meglepő, hogy a gyermekvédelem álruhájába bújtatott, álszolidáris mázzal nyakon öntött akció az őszinte társadalmi párbeszéd helyett leszűkült a szokásos Mocskos Fidesz! és Orbán takarodj! rejtett üzenetek célba juttatásának erődemonstrációjává. Legfeljebb annyi változott, hogy „A kormány megbukott” mondat helyett „Az állam megbukott” megállapításra várták a tapsot a színpadon.

Mintha egy nagy költségvetésű, sztárokat felvonultató látványos tömegfilmre ültünk volna be, de az olcsó CGI és a harmatgyenge forgatókönyv hiteltelenné tette volna az egész cselekményt.

Nem véletlen, hogy a civilnek nevezett tüntetésen az összes baloldali párt képviselője megjelent. Mint dögevők a dög körül, úgy köröztek az események körül, posztjaikban büszkén mutatva a több tízezres tömeget, mintha bármi érdemük is lett volna ebben a teljesítményben. Ha nem volt benne a kezük, akkor meg mi a fenére voltak olyan büszkék? Tény, hogy ha érdemük nem is, de érdekük biztosan volt benne.

Ott volt Karácsony Gergely főpolgármester is, aki örömmel tapasztalta, hogy mennyi „választópolgár” gyűlt össze. Fura volt látni azokat a politikusokat, akik tegnapi gúnyájukat levetve hirtelen aggódni kezdtek a gyerekekért. Például az ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltje, aki a Fidesz korábbi gyermekvédelmi intézkedéseit „ostobának” és „uszításnak” minősítette. Vagy Donáth Anna Momentum-elnök, aki a gyermekek védelmét nemrég még „figyelem elterelésnek” nevezte. Párttársa, Cseh Katalin pedig „agyzsibbasztó butaságnak”.

A jövő majd választ ad arra a kérdésre, hogy a több tízezres tömeg rendszeres lájkjait és követéseit mennyire lehet szavazattá konvertálni, és az is kiderül, hogy a gyermekvédelem túl tud-e lépni a politikai szlogen keretein. Mindenesetre említést érdemel, hogy a videófelvételen bejelentkező Azahriah úgy vélte, hogy változást csakis összefogással lehet elérni. De kihangsúlyozta, hogy a megoldást „nem inkompetens politikai pártok” összefogásában látja.

Nem vitás, odakint tényleg szörnyek járnak, többnyire mosolygós, bűbájos álarc mögé bújva. És messze nem azok, akiknek mondják magukat, aljas módon próbálva csapdába csalni gyanútlan áldozataikat. Durva a hasonlat, de valójában ugyanaz a stratégiájuk, mind azoknak az álcivileknek, akik a politikamentesség köntösébe bújva kérnek segítséget, hogy valahogy mozgásba hozzanak egy sárba ragadt politikai szekeret.

Vagy jobbik esetben lelassítsák, megállásra kényszerítsék a páncéllal rendesen felvértezett narancssárga tankot, amelyet mindeddig sehogy sem sikerült demokratikus módon kilőni.